Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Carissima Fidelissima 17 - egy barátság krónikája (18. 2012. tél
Van egy hegy,
mit nem láttál sosem,
van egy hegy,
hol mindig Rád gondolok,
amit egyszer megmutatnék Neked,
ha a villamos arra jár,
az újságot félre teszem,
s Érted imádkozom.
Más nem tudja,
csak én,
ezen a hegyen Isten lakik,
lenéz,
s talán figyel rám.
Annyi ima szállt a hegy felé,
annyi Érted,
annyi holt remény,
annyi konok akarat,
annyi visszhangtalan ima.
Néha úgy érzem,
nem ér véget a tél,
hogy nem lesz jobb sosem,
hogy nincs miért,
hogy jobb lenne abbahagyni,
a hang elhal,
a lélek kihal,
s nincs több mosolyod felém.
Hát ennyi volt,
vége.
Nem felejtem azt az augusztusi éjt,
mikor megaláztál,
a napot,
mikor kiabáltál
és versemet a szemétbe dobtad,
s vele annyi szép reményt,
nem felejtem a novemberi napot,
hogy mikor szükségem lett volna Rád,
magamra hagytál,
nem felejtem névnapom,
mikor egész nap vártam hívásod,
s a telefon néma maradt.
Már nem ragyog mosolyod, ha meglátsz,
el akarom felejteni,
hogy voltak szép pillanataink,
rosszkedved telében mind megfagyott.
Hát ennyi volt, nincs tovább,
a hegy Rád hiába vár,
s hamarosan már nem nézek fel,
ha arra visz, utam.
És mégis…
Bár tudom, minden véget ér,
nincs tovább,
de amikor kirándulni mész,
hóvirág nyílik utadon,
lefotózod,
elküldöd nekem:
Mégis, tudom,
szeretsz.
Folytatások
Ki szép,
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
...e két szóban minden benne volt
Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
Előző részek
Szállingózott a hó,
az első volt a télen,
s mondtad, milyen jó,
hogy együtt éljük meg.
Örültél a hópelyheknek,
s talán nekem.
Vártunk a megállóban,
az első volt a télen,
s mondtad, milyen jó,
hogy együtt éljük meg.
Örültél a hópelyheknek,
s talán nekem.
Vártunk a megállóban,
Szeretem,
amikor fáradt vagy,
munkád sok,
mégis cigizni hívsz,
mert tudod, ez fontos nekem.
Szeretem,
amikor az összeveszés után felhívsz,
hogy...
amikor fáradt vagy,
munkád sok,
mégis cigizni hívsz,
mert tudod, ez fontos nekem.
Szeretem,
amikor az összeveszés után felhívsz,
hogy...
Tannhausert nem hívja már,
zarándokkórus,
nem virágzik ki többet a bot.
Keresni fogom eddig tagadott énem,
ha a világ, melyre vágytam, kitaszít,
a barlang...
zarándokkórus,
nem virágzik ki többet a bot.
Keresni fogom eddig tagadott énem,
ha a világ, melyre vágytam, kitaszít,
a barlang...
Szerettem,
amikor reggel kávét raktam fel,
s nem volt időm megvárni, míg lefő,
Te osztottad szét,
de benne hagytad,
az enyémet s magadét,
hogy hátha így meleg...
amikor reggel kávét raktam fel,
s nem volt időm megvárni, míg lefő,
Te osztottad szét,
de benne hagytad,
az enyémet s magadét,
hogy hátha így meleg...
És igen, fáj és gyűlölöm magam,
hogy mindig akkor és azzal bántalak,
ami nekem szeretetből fakad.
Pedig pont azt szeretem Benned:
más, több vagy, mint én,
szeretetem...
hogy mindig akkor és azzal bántalak,
ami nekem szeretetből fakad.
Pedig pont azt szeretem Benned:
más, több vagy, mint én,
szeretetem...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Irsai Dávid ·
de legalább őszinte... talán hazugságok árán meg lehetne őrizni a látszatot, de ebben a kapcsolatban az (volt?) a legszebb, hogy őszinte és igaz volt. Az igazi szeretet néha szabadon engedi a másikat.
stevler ·
Sajnálom, hogy így alakult.
Irsai Dávid ·
én is :-) és :-(
Marokfegyver ·
Szép gondolatok - megkockáztatom a kijelentést - a sorozat legsikerültebb darabja. A kommenteddel is egyetértve: az igazi érzelmekbe "belefér" a szabadon engedés, vagy a kár a "megkíméllek magamtól" viselkedés.
Irsai Dávid ·
köszönöm! szerintem is nagyon fontos, hogy a szeretet ne birtokoljon, ne kisajátítson, hanem jobban tiszteletben tartsa a másik szabadságát, mint az esetleg közösen megélhető boldogságot.