Ködös Karácsony közelgett,
én már mentem,
Te voltál indulóban,
egy órára mégis megszakadt
a sors tipró kerekének forgása:
Karácsonyt adtunk egymásnak.
Csupa „buta” apróság,
egy könyv, kávé, édesség,
mégis, az idő a legnagyobb ajándék,
ott a téren, koccintottunk egymásra,
s máris vissza kellett menni.
Vitted buta apróságaim,
táskámban volt, mit kaptam Tőled,
a sok kincset érő semmi.
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
Vittük a táskánkban a Karácsony titkát,
mit nem lát a sok utcán járó ember,
mégis áthat mindent.
Mert a köd nem fojthatja el,
mert örökké él a szeretet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Ki szép,
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
Előző részek
...e két szóban minden benne volt
Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
Váratlan érkeztem Hozzád,
a délutáni kávédon túl voltál már,
mégis nevetve fogadtál,
és a konyhába siettél,
hogy kávét főzz nekem.
a délutáni kávédon túl voltál már,
mégis nevetve fogadtál,
és a konyhába siettél,
hogy kávét főzz nekem.
Szerettem a kesernyés sör ízét,
mit rendeltél,
meggy volt és áfonya,
szerettem, ahogy szavaidon átsütött a nap,
ahogy kibeszéltünk mindent és semmit,
az életünk...
mit rendeltél,
meggy volt és áfonya,
szerettem, ahogy szavaidon átsütött a nap,
ahogy kibeszéltünk mindent és semmit,
az életünk...
Köszönöm, hogy néha
miként a tolvaj surran titokban,
ott lehetek gondolataidban,
álmaidban.
miként a tolvaj surran titokban,
ott lehetek gondolataidban,
álmaidban.
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
"Karácsonyt adtunk egymásnak", nekem ez a sor elviszi a vállán a teljes verset, tetszett.
Irsai Dávid ·
Köszönöm! - minden Karácsony az utolsó
nagyaniko ·
:heart:
Irsai Dávid ·
:grinning: