Carissima Fidelissima 11. - egy barátság krónikája (2011. június

Gyűlölöm az utolsó heteket,
mert tudjuk, áthelyeznek,
gyűlölöm, hogy nem foglak látni,
mert ha nem is nézek Feléd,
érzem, hogy ott vagy mellettem,
s boldog vagyok.

Egy évig voltál Távol,
de lélekben közel,
egy fél évet adott a sors,
boldogsággal, reménnyel,
s újra búcsúzni kell.

Szerettem,
mikor erről keseregtem Neked,
azt mondtad, nem számít,
mert tudod,
egyszer újra összehoz minket sors
s az akarat.

Szerettem, amikor vizsgáztam,
sms-t küldtél nekem,
hogy izgulsz és drukkolsz nekem,
s éreztem,
sorsom háttere vagy.

Fájt,
mikor megmutattam legújabb mesémet,
s azt mondtad elpazarolt élet,
mert csak férfinak való
hinni parancsszóra,
s azóta ég bennem a kérdés:
életed életem életünk
nem elpazarolt-e?

Mert nekem Te vagy
a becsület,
a hűség,
a bátorság s
Barátság.
(mint kis kamasz,
nagybetűvel írom e szót Rólad)

Szerettem,
mikor a mozgólépcsőn észrevettelek,
mögéd álltam,
s kezedre tettem kezem.
(bár szívem megölelt volna)
Megijedtél, dühös voltál
- de amikor rám néztél,
s megláttad én vagyok,
nevettél.

Szeretem a nevetésed,
bölcs és bolond, egész.

Aznap hogy jóvátegyem `bűnöm`,
kávét, újságot, ebédet s vizet
hoztam Neked,
nevettél s azt mondtad:
all inclusive vagyok Neked.

Szeretem varázserejű hajad:
egy szála már megkötöz,
s ha még egyszer megráznád,
tiszta-kacéran,
tudom elvesznék,
s kimondanám az örökké tagadott szót.

Szeretem,
ahogy indulsz haza,
s cigit hagysz nekem.

Szeretem,
ahogy fejed hátravetve iszol,
tiszta lélekkel, a tiszta vizet
s már nem haragszol, ha közben nézlek.

Szeretem,
ha indulni készülsz,
s Rád nézek,
s hogy elkísérjelek, megengeded.
`de csak a sarokig`,
aztán egy másikig,
amíg csak tart a cigi.

Szerettem,
amikor lányom az irodába jött velem,
Te megpusziltad,
tündércsókkal,
rossztól védő tündércsókkal,
mint ki régen ismeri,
mint ki régen szereti.

Szerettem,
ahogy mondta Rólad:
`végtelenül kedves, s aranyos`.

Kettőtök képe
örökre szívembe égett.

Ezzel édesülnek a gyűlölt
`utolsó hetek`.