Szeretem, hogy titkaim ismerője vagy,
hogy mindent megoszthatok Veled,
hogy mindent meg,
s nem félreértesz;
sokszor
bölcs hallgatásodba öltözik a válasz.
Szerettem a pillanatot,
Te otthon, én otthon,
de vacsoránál egymásra gondoltunk,
a lélek a lélekhez elért.
Szeretem, ahogy egy nap előtt,
örülsz, ha kapuccsínóval várlak,
s megosztod vized
vagy narancsleved velem.
Szeretem, ahogy kimondom.
szeretem, hogy Neked kimondhatom:
„szeretlek”
Szeretlek.
Örökké.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Carissima Fidelissima - egy barátság krónikája Örökké
Folytatások
Ki szép,
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
...e két szóban minden benne volt
Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
Előző részek
Szeretem a ki nem mondott régi szavakat,
amiket csak magamban forgattam,
ahogy készültem, hogy újra velem leszel,
hogy nap mint nap láthatlak,
hallom morgásodat...
amiket csak magamban forgattam,
ahogy készültem, hogy újra velem leszel,
hogy nap mint nap láthatlak,
hallom morgásodat...
Szeretem, ha megjelensz álmomban,
s boldogan ébredek.
Benne vagy minden telefoncsendülésben,
minden előugró e-mail-ben:
mert azt várom, Tőled jön;
szeretek...
s boldogan ébredek.
Benne vagy minden telefoncsendülésben,
minden előugró e-mail-ben:
mert azt várom, Tőled jön;
szeretek...
Szerettem, ahogy koccintottál velem:
„örökké”
Tudtam, ez a szó igaz...
„örökké”
Tudtam, ez a szó igaz...
Szeretem az írásaim,
amiket Neked írtam,
szeretem, mert tudom, hogy örök,
szeretem, mert lelked benne van...
amiket Neked írtam,
szeretem, mert tudom, hogy örök,
szeretem, mert lelked benne van...
Szeretem, hogy nem lángolsz,
csak izzassz,
nem égetsz,
de aki közel van Hozzád,
nem fázik sohasem...
csak izzassz,
nem égetsz,
de aki közel van Hozzád,
nem fázik sohasem...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?