Szeretem, hogy titkaim ismerője vagy,
hogy mindent megoszthatok Veled,
hogy mindent meg,
s nem félreértesz;
sokszor
bölcs hallgatásodba öltözik a válasz.
Szerettem a pillanatot,
Te otthon, én otthon,
de vacsoránál egymásra gondoltunk,
a lélek a lélekhez elért.
Szeretem, ahogy egy nap előtt,
örülsz, ha kapuccsínóval várlak,
s megosztod vized
vagy narancsleved velem.
Szeretem, ahogy kimondom.
szeretem, hogy Neked kimondhatom:
„szeretlek”
Szeretlek.
Örökké.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Carissima Fidelissima - egy barátság krónikája Örökké
Folytatások
Ki szép,
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.
Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
...e két szóban minden benne volt
Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
Előző részek
Szeretem a ki nem mondott régi szavakat,
amiket csak magamban forgattam,
ahogy készültem, hogy újra velem leszel,
hogy nap mint nap láthatlak,
hallom morgásodat...
amiket csak magamban forgattam,
ahogy készültem, hogy újra velem leszel,
hogy nap mint nap láthatlak,
hallom morgásodat...
Szeretem, ha megjelensz álmomban,
s boldogan ébredek.
Benne vagy minden telefoncsendülésben,
minden előugró e-mail-ben:
mert azt várom, Tőled jön;
szeretek...
s boldogan ébredek.
Benne vagy minden telefoncsendülésben,
minden előugró e-mail-ben:
mert azt várom, Tőled jön;
szeretek...
Szerettem, ahogy koccintottál velem:
„örökké”
Tudtam, ez a szó igaz...
„örökké”
Tudtam, ez a szó igaz...
Szeretem az írásaim,
amiket Neked írtam,
szeretem, mert tudom, hogy örök,
szeretem, mert lelked benne van...
amiket Neked írtam,
szeretem, mert tudom, hogy örök,
szeretem, mert lelked benne van...
Szeretem, hogy nem lángolsz,
csak izzassz,
nem égetsz,
de aki közel van Hozzád,
nem fázik sohasem...
csak izzassz,
nem égetsz,
de aki közel van Hozzád,
nem fázik sohasem...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?