Csendet!

Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.

Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet kiugrasztó, zord ébredés.

Bezárt ablakaid tábláin át,
Nem tudod kirekeszteni az utcát.
Fáradt, kifacsart aggyal hallgatod,
Miként csörömpöl most a szomszédod.

Dolgozni jársz, és a járműveken,
Zsivajban gondolkodsz a léteden.
Az irodában pedig vár már rád,
Egy újabb, Bábel szerű kavalkád.

Csöng a telefon, ordít a főnök,
A Mátriksz nyomtató visítva nyom,
Nagyszájú kolléga dumája,
Az agyadra megy már hét órája.

Haza felé a sorban tülekedsz,
A hangzavarra már nem is figyelsz.
Otthon úgy vágysz egy ötperces csöndre,
De a szomszéd kedvenc dala tölt be.

Este, ha könyvedet vennéd elő,
A falból a tévék szava tör elő.
Nincs mit tenni, te is bekapcsolod,
A világ zaja tölti be otthonod.

Lefekszel, füledbe füldugót dugsz,
Így sem tudsz kiszűrni minden hangot,
Agyadban majd csak akkor lesz béke,
Ha majd a föld csöndje betakar végre.

Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.