Történetek

Már majdnem beletörődött, hogy csak a képzelete űzött belőle csúf tréfát, mikor valaki ismét verni kezdte az ajtót, még vadabbul, mint azelőtt.
Andie felkelt, s kiment a szobából, végig az előszobán, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Ott egy pillanatra megállt és hallgatózott, majd miután nem hallott semmit, ami óvatosságra intette volna, lehúzta a biztonsági láncot és szélesre tárta az ajtót...

El kell tehát ismernem, hogy vétettem a törvények ellen: az emberek és az Univerzum törvényei ellen egyaránt. Hogy az utóbbit hirtelen hogy ismertem fel, szintén nem tudom megmagyarázni, de azt legalább hamar beláttam, hogy rendjét hogyan hozhatom helyre. Ezek a törvények jóval egyszerűbbnek tűntek az emberi törvényekhez képest. Könnyebb is volt helyreállítani az Univerzum rendjét. A hegy elhallgatott, a lövés hangja elült, a fegyverek nálam voltak...

Van egy mondás, miszerint ha meghalsz, nem azon fogsz bánkódni, amiket megtettél, hanem azokon, amiket nem tettél meg, pedig megvolt rá a lehetőséged. Szeretnék úgy élni, hogy utána ne kelljen bánkódnom. Szeretnék úgy élni, hogy büszke lehessek. De nem megy. Bármennyire is törekszem...

Kérdések ezrei keringnek a fejemben… és csupán egyre tudom a választ… igen… ismét szerelmes vagyok. Ismét… vagy… talán most először. Válasz ismét nem érkezik. Ezt már magam sem tudom. Csak azt, hogy ennyire még soha senkit nem szerettem. Felidézve az arcát, gyönyörű mosolyát, elmosolyodom. Új erőre kapok tőle...

Csien-Zen kényelmesen ült bőrfoteljében. Üzlete minden eddiginél jobban ment. Szépreményű tervei jártak a fejében. Kinézett az üvegfalon, éppen kisütött odakinn a nap. Neki a nap is a barátja.
Eddig bosszantotta, hogy nem igazi felhőkarcolóból vizsgálhatja a várost, de ennek most vége...

Hallja, ahogy a lény szalad utána a folyosón. Most nem lehet. Nem lehet, hogy most érjen véget. Muszáj, hogy elérje az ajtót. Már csak pár méter… futni kezdett. A világítás ki-ki hagyott. De fel sem figyelt rá. A hajó kissé balra dőlt. A tenger kezdi magába szívni. Bárcsak örökre elnyelné a lénnyel együtt...

Várni valamire... Egy egész életen keresztül... Egy szeretőre, aki pontosan tudja, mit szeretnél, aki minden betegségedet elfogadja. Aki a legnehezebb korszakodban átsegített nem kevés akadályon. Megvédett önmagadtól. Visszaadta az önértékelésed, az életed értelmét. És a halállal megkapni ezt a személyt testközelből. Végre nem a fejedben, hanem egy külön testben beszél hozzád! Ölel, csókol, védelmez. Nem tudom elképzelni, mit érezhetsz. Sejtésem sincs. De szeretnék mindent megadni, amit...

A novella az Angel in blue jeans című videoklip alapján készült.

1. fejezet

De mit is várnék tőletek, emberektől? Már november óta szajkózzátok, jön a karácsony a szeretet ünnepe! Október óta szívjátok a fogatok, már megint itt van, mennyibe fog ez nekem kerülni! Majd elindultok boltról boltra, és megpróbáljátok a körülöttetek élők iránt érzett kötelezettséget ajándékba önteni, az árával arányos a kapcsolat közelisége. A szeretet ünnepére vesztek egymásnak mindenféle múlandó tárgyat, mert ezzel örömöt akartok szerezni...