A boldogító nem (1. rész)

Nem tudtam elaludni, folyamatosan kattogott az agyam a holnapi nap miatt. Pedig ideje lett volna aludni, holnap korán kellett kelnem. Végre vége a gimnáziumi éveknek. Szerencsére felvettek arra az egyetemre, ahova szerettem volna. Sajnos a gimnáziumi osztályom nem volt a legjobb. Főleg az utolsó évben. Sok volt a vita és a konfliktus, de már búcsút mondhatok ennek is. Van még 1-2 barátnőm a gimiből, de pasim sosem volt még. Pedig anya már sokat nyaggat ezzel a témával. Mikor lesz már pasid, hogy állsz a fiúkkal, blablabla. Nem azt mondom, hogy nem lenne jó néha egy társ, de gyakran inkább púp lenne a hátamon. Van éppen elég bajom, nem kellenek még a zűrös szerelmi ügyek is. Talán kicsit magamnak való vagyok, de azért bízom benne, hogy egyszer én is megtalálom a páromat. Remélem az egyetemen lesznek majd helyes és intelligens pasik. Alig várom már a holnapot. Behunytam a szemem és elaludtam. Nagyon érdekes álmom volt. Egy nagyon jóképű, szőke fiú szerepelt az álmomban. Szenvedélyesen csókolóztunk. Tudtam, hogy csak álom, de szinte éreztem az ajkaimon perzselő csókjait. Éppen fekete rövid ujjú pólóját vettem le róla türelmetlenül és vágytól fűtve, amikor megszólalt az ébresztőórám. Duzzogva nyomtam ki. Megsértődtem az órámra, amiért pont a legjobb résznél keltett fel. Még meg kell szoknom az albérletet, kicsit furcsa még, hogy nem a saját szobámban ébredek. Gyorsan elvégeztem reggeli teendőimet és igyekeztem az egyetemre. Izgatott voltam az első egyetemi órám miatt. Bementem a terembe és már elég sokan voltak, alig maradt hely. Egy szőke hajú srác mellett volt még hely. Gyorsan odamentem és leszólítottam: 
 
- Szia! Foglalt ez a hely? - kérdeztem.
- Szia! Nem.
- Akkor nem gond, ha leülök?
- Dehogy, ülj le nyugodtan.
- Köszi. - mondtam mosolyogva.
 
Fuu, anyám milyen helyes pasi. Tisztára olyan, mint az a srác az álmomban. Az óra után azonnal meg kell kérdeznem hogy hívják. Meg is tettem: 
 
- Köszi, hogy megengedted, hogy ide üljek!
- Ugyan, szóra sem érdemes.
- Megkérdezhetem hogy hívnak?
- Persze. Gréta vagyok. És te?
 
Miii? Gréta? De én azt hittem, hogy ő egy fiú...
 
- Az én nevem B... Blanka.
- Örülök, hogy megismertelek! - mondta kedvesen.