Amikor az álom valóra válik... (1. rész)

- Jó utat drágám! - mondta anyám, majd megölelt. 
- Köszi! Te is vigyázz magadra itthon! - mondtam, majd felszálltam a buszra. 
 
Integettem anyának a buszból. Pár percen belül el is indultunk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és zenét hallgattam. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz majd az egyetemi élet. A gimis éveim nem voltak a legjobbak, mert elég rossz osztályom volt. Sajnos fiúm sem volt még, de remélem, hogy az egyetem alatt végre megismerkedek egy jóképű, keves és figyelmes sráccal. Anya is örülne már neki, mondogatja is mostanában,  hogy jó lenne már, ha egy normális fiú mellett láthatna végre, nem pedig egyedül. Miközben rémunalmas életemen gondolkodtam azon kaptam magam, hogy már meg is érkeztünk a városba, ahol mostantól életem nagy részét tölteni fogom. A központi buszmegállóban szálltam le. A sofőr kinyitotta a busz csomagtartóját és kipakolta mindenki csomagját, köztük az én bőröndömet is. Felkaptam a cuccaimmal teli bőröndömet és elkezdtem sétálni az albérlet felé. Nem ismertem valami jól a várost, de anyával a nyáron voltunk már megnézni az albérletet és emlékeztem, hogy merre kell menni. Mikor odaértem, kinyitottam a kulccsal az ajtót és besétáltam az albérletbe. Pont olyan volt, amilyenre emlékeztem: egy kis ízléses konyha, fehér színű fallal, egy gyönyörű barna konyhabútorral, ugyanolyan ebédlőasztallal és székekkel, a fürdőszobában egy modern zuhanykabin és egy kád is volt, WC, a nappaliban egy nagy TV, vele szemben egy nagyon szép kanapé. A hálószoba halvány narancssárga színű volt és egy nagy franciaágy volt a közepén. Lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra és felhívtam anyát. Kicsöngött, majd meghallottam anya hangját a telefonomban:
- Szia kicsim! Odaértél?
- Szia! Igen, pont ezért hívtalak, hogy ne aggódj, ide értem és jól vagyok.
- Örülök. Ettél már valamit? 
- Nem, még nem, de van a közelben egy pizzázó. Gondoltam lemegyek és eszem egy pizzát.
- Jól van, akkor nem is zavarlak. Vigyázz magadra!
- Oké, szia!
Kinyomtam a telefont, előkerestem a pénztárcámat és igyekeztem a pizzázóba. Szerencsére nem kellett sokat gyalogolnom, elég közel volt. Benyitottam majd köszöntem:
- Jó napot! - kiabáltam majd beléptem.
Nem voltak sokan előttem. Egy szőke, viszonylag alacsony fiú a barátnőjével. Nagyon jól nézett ki a srác. 
- Én egy sonkás pizzát kérek! - mondta a barátnője. 
- Én pedig egy bolognaisat! - mondta a szőke hajú fiú. 
Nekem is a bolognais a kedvencem. A srácnak kicsit furcsa hangja volt. Ahhoz képest, hogy fiú kicsit lányos hangja volt. És ha jobban megnéztem, akkor az arca is kicsit lányos volt. De biztosan csak ilyenek a vonásai.
- 600 Ft lesz a két szelet pizza. - mondta az eladó.
A szőke fiú fizetett. Elvették a pizzájukat, majd távoztak.
- Szia! Mit adhatok? - kérdezte tőlem a kiszolgáló.
- Szia! 4 szelet bolognais pizzát szeretnék elvitelre!
- 1200 Ft lesz.
 
Kifizettem és én is távoztam. Miközben haza gyalogoltam, végig az a szőke hajú srác járt a fejemben. Olyan gyönyörű szemei voltak. Mikor hazaértem első dolgom volt beülni a TV elé és megenni a fincsi pizzákat. Aztán lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Holnap korán kell kelnem, mert óráim lesznek. Elnyomott az álom. A szőke hajú fiúval álmodtam. A szobám közepén csókokóztunk. Bárcsak valóság lenne...