Érzés

-Hogy érzed magad? -kérdezte a férfi.
Anna lassan visszafordította a fejét az oldalablaktól és egyenesen előre bámult kifelé. Egy darabig nem szólalt meg. Megpróbálta szavakba önteni a belsejében kavargó zűrzavart. Amikor végül megszólalt lassan és tétován beszélt:
-Mintha egyedül lennék egy hullámvasúton. Mindenki, akit ismerek odalentről,  ujjong és bátorít, miközben félúton vagyok felfelé és mindannyian tudjuk, hogy a csúcs után véget ér a sín. Nem szállhatok le és az emelő lánc kattogása megőrjít. Azt sem tudom, hogy gyorsabban vagy lassabban szeretnék az emelkedő vége felé tartani.
Daniel megértően elmosolyodott és bólintott majd azt mondta:
-Nagyon költői.
-Köszönöm. - felelte a nő noha egyáltalán nem érezte magát költőnek.
-Nos…az biztos, hogy nagyszerű leszel. -mondta lelkesen a férfi.
A nő nem felelt csak újra az oldalablak felé fordult. Újabb autós húzott el mellettük integetve és dudálva. Egy meztelen nő az anyósülésen még lehetett egy exhibicionista vagy valaki, aki éppen napozik, de ha közben a barát vagy a férj a sofőrülésben szmokingot viselt, akkor semmi kétség sem lehetett afelől, hogy hová tartanak. Az út első tíz percében a nő visszafogottan próbálta elrejteni kebleit, de idővel úgy döntött, hogy az utolsó pillanatokban annyi élvezetet ad másoknak amennyit csak tud. Ezután nem takarta el magát a szembejövő nézelődők legnagyobb örömére.
Anna nem volt túl boldog a helyzetétől, de tudomásul vette, hogy teljesen magának köszönhette. Hatszor kockáztatott és a hatodik alkalommal döbbenten nézhette ahogy barátnője, Melanie kihúzza a nevét az üvegedényből. Úgy tervezte, hogy az ötödik alkalom után abbahagyja, de pont akkor választották Melanie-t és nem akarta összetörni barátnője szívét azzal, hogy távol marad az eseményről. Egy kicsit elárultnak érezte magát attól, hogy Melanie az utolsó óráiban láthatóan élvezte annak tudatát, hogy barátnője három hónappal később követni fogja. Anna persze tudta, hogy ez azért van, mert Melanie vallásos és hiszi, hogy ketten együtt boldogan fognak a mennyben létezni. Szerinte viszont ez abszurd volt és Melanie most már csak néhány csont egy dobozban a Klub archívumában és ízletes emlék néhány tucat ember agyában.
Daniel jó barát volt. Idősebb volt ugyan Anna-nál, de mindig tisztelettel és megfontoltan kezelte a nőt. Ennek ellenére nem volt házastársnak való. Anna-nak nem voltak tévképzetei. Tudta, hogy kapcsolatuk gyorsan véget ér majd, ha többet nem megy a Klub összejöveteleire. Daniel új barátnőt talál, ő pedig majd feleségül megy egy olyan férfihoz, akinek nincsenek Daniel-éhez hasonló vágyai. Ezek a gondolatok persze tárgytalanná váltak amikor Melanie kihúzta Anna nevét az üvegből. A nyugodt visszavonulásnak lőttek. Nem csinált belőle titkot, hogy ez lett volna az utolsó alkalom amikor megjelenik, úgyhogy volt egy halvány gyanúja, hogy a sorsolást kicsit megpiszkálták, de nem volt semmi bizonyítéka. A sorsolás igazából teljesen fair volt, Anna alaptalanul aggódott. Tény, hogy a visszavonulásukat bejelentő nők többször hallották nevüket. Mintha a sors büntetni akarná őket. Akár csak egyszerű balszerencse, akár csak a torzított érzékelés volt az ok, jó néhány nő babonásan nem jelentette be előre a visszavonulási szándékát a húzás előtt. Anna nem volt babonás, de most úgy érezte bárcsak az lett volna.
Daniel a maga részéről a lehető legjobban kezelte a nőt. Reggel több órás kényeztetésben részesítette az ágyban. Anna élvezte az utolsó hempergést az elkerülhetetlen tény ellenére. A férfi gyengéd volt, de a maga módján már az Anna utáni időkre is gondolt. Bármelyik nőt felszedhette az esemény után, mert azok tudták, hogy semmi sem hasonlítható annak a férfinak a szexualitáshoz, akinek a barátnője vagy felesége részben ott van mindkettőjük hasában. A barátok vagy férjek is tisztában voltak ezzel és nem álltak a kellemes élmény útjába.
Anna szülei természetesen dühösek voltak amikor elmondta nekik a hírt. Az anyja különösen szidta azért, hogy a józan ész határán túl is kísértette a szerencséjét. Mivel Anna tudta, hogy a nő a negyedik alkalom után vonult vissza, kicsit álszentnek érezte a kritikát. Az apja nem szólt semmit. A férfi soha sem vett részt lakomákon és nem is akart részt venni. Szomorú volt a lánya elvesztése miatt, de mindig is tudta, hogy Anna az anyja önfejűségét örökölte és
már a lány első alkalma óta rettegett ettől a pillanattól. De nem kritizálta a lányt, csak szorosan magához ölelte és sírt.
De ez már a múlt volt. Anna jövője a jellegtelen épületben várt, ami előtt Daniel leparkolt. A hírhedt Klub a legexkluzívabb szórakozóhely volt. Csak három havonta egyszer voltak rendezvényei. Két módon lehetett bekerülni. Az egyik az volt, hogy valaki megfelelő adottságú nő volt, aki hajlandó volt kockára tenni magát. A másik az, hogy valaki olyan volt, aki egyrészt rendelkezett megfelelő adottságú hölgypartnerrel, aki hajlandó volt önként kockára tenni, másrészt volt megfelelő mennyiségű pénze az igen borsos árú belépőjegy megvételéhez.
Anna végignézett a parkolóban álló drága kocsikon és elképzelte a party résztvevőit. Őt magát leszámítva 61-en lesznek. A nő összerezzent annak gondolatától, hogy még éjfél előtt több, mint öt tucat hasban lesz szétszórva. Sértő lett volna a főszereplő után érkezni, így Daniel és Anna voltak az utolsók, akik megjöttek. A férfi kisegítette a nőt a kocsiból, majd a kis épület ajtajához sétáltak. Az ajtóban maga Steve Matthews, a tulajdonos fogadta őket. Szmoking volt rajta, a henteskötényét későbbre tartogatta. Határozottan kezet fogott Daniel-lel, majd megpaskolta Anna hátát és megkérdezte:
-Hogy érzed magad kedvesem?
-Nem is tudom. Félek és izgatott vagyok egyszerre.
-Ez természetes. De egyet megmondhatok: ma este ínycsiklandóvá fogunk tenni.
Steve oldalra lépett és beengedte őket. A vendégek szmokingban illetve elegáns estélyikben vártak. Anna-n csak egy pántos cipő volt. Mindenki lelkesen tapsolni kezdett, amikor meglátták az érkezőket. A következő másfél órában az elvárások szerint mindenkivel személyesen kellett beszélgetnie egy keveset. Anna nem élvezte a feladatot. A tartalmatlan csevegés sohasem okozott neki örömet és -noha elégedett volt a testével- meztelenül állni ennyi felöltözött ember közt még jobban a vágóhídra vezetett bárány érzését keltette benne. Hatszor állt már a másik oldalon, de az egyedi, hosszú lila ruha, amit erre az alkalomra tartogatott most már egy dobozban volt összehajtogatva és várta, hogy hamarosan mellé kerüljön a koponyája és néhány egyéb relikviája.
Anna közelebb lépett Elizabeth és Richard Donner-hez. Elizabeth megfogta a karját és őszintén megkérdezte:
-Hogy érzed magad Anna?
Elizabeth már nyolcszor kockáztatta magát. Ez lesz a kilencedik alkalma és nem adta jelét visszavonulási szándéknak. A férje nem tartotta vissza a kockázatvállalástól, de eddig elkerülte a bárdot.
-Nem is tudom. Az egész egy nagy zűrzavar. Azt sem tudom, hogy mit érzek.
Elizabeth szeme felragyogott és azt mondta:
-Istenem…annyira izgató tudni, hogy hamarosan étel leszel. Méghozzá milyen finom!
-Már most az. - mondta Richard mosolyogva miután lenyalta az ujját, amit a nők beszélgetése közben mélyen Anna puncijába nyomott.
Anna gyorsan odébbállt. Ron Mulberry-t és huszonéves barátnőjét választotta következőnek. Ron-t feleség várta otthon, aki az elmúlt 15 évben boldogan hagyta, hogy férje más nők bőrét vigye vásárra. Ashley-nek ez volt a második lakomája és most került be először a kisorsolhatók közé. Az első alkalommal a nők mentességet kaptak. Anna összerezzent, amikor Ashley szorosan átölelte és a vörös selyemruha a mellbimbóihoz dörzsölődött. Ashley az ölelés után is szorosan fogta Anna kezét.
-Ashley! Miért jöttél vissza? Meg is halhatsz. - mondta Anna zavartan.
Megpróbált nem nyers lenni, de nem igazán sikerült neki.
-Tudom! Valami elképesztően érezheted most magad! Amikor láttam a legutóbbi sorsolást és az ottlevők izgalmát, tudtam, hogy ezt nekem is át kell élnem. - ömlött a szó a lelkes Ashleyből.
-Elképesztően félek. - mondta Anna szomorúan és jelezte Ashley-nek, hogy újra ölelje meg.
-Igen, de…nagyon finom leszel! - suttogta Ashley Anna fülébe.
A tapasztaltabb nők mindig figyelmeztették az újakat a kockázatra, de a morbid izgalom többnyire magával ragadta az újoncokat. Anna csalódott volt amiért Ashley nem foglalkozott a figyelmeztetésével, de nem lepődött meg. Két évvel korábban ő is pont így tett.
Anna a három nőhöz lépett, akik egyedül érkeztek. A tulajdonost leszámítva minden férfinak jelöltet kellett hoznia, de az önként jelentkező nőknek nem volt szüksége férfi kísérőre. Partner hiányában Traci, Monica és Rachel egymás társaságát élvezték és most Anna köré gyűltek egy csoportos ölelésre. Az ölelés és az üdvözlő szavak után hátraléptek. Traci és Rachel Anna egy-egy kezét fogta, Monica pedig a nő vállára tette a kezét.
-Hogy érzed magad? - érdeklődött Traci.
-Azt hiszem ti is tudjátok. - mondta Anna mindhármukat már több, mint egy éve ismerve.
-Fogadni mernék, hogy annyira, de annyira izgatott vagy… - mondta Rachel, aki a neve kihúzásakor - kissé csalódottan - elsőként gratulált Anna-nak.
-Igen, izgatott vagyok…de rettentően félek is. - felelte Anna fáradtan.
Monica puszit nyomott az arcára és azt mondta:
-Nem kell aggódnod édesem! Ez a test a legjobb lesz amit ez a hely valaha is látott.
Mindy és Susan - egy leszbikus pár - volt a következő a sorban. Nem csak férfiak hozhattak jelölteket. Négy nőnek is megvolt a vágya és a lehetősége arra, hogy kockázat nélkül részt vegyen az eseményen. Hárman a barátnőjüket hozták, az egyik pedig “zsoldost” bérelt. Susan minden alkalmon ott volt, amin Anna is. A korábbi barátnője finom volt. Mindy a harmadik lakomáján vett részt. Nem volt már kezdő, de Anna még mindig naívnak találta.
-Hogy érzed magad? - kérdezte Susan megcirógatva Anna bal mellét, miközben Mindy kuncogott és megpuszilta az arcát.
-Éreztem már magam jobban is. - sóhajtott Anna.
Mindy újra kuncogott és azt mondta:
-El sem tudom képzelni, hogy ennél is jobban érezhetnéd magad. Ez életed leglenyűgözőbb élménye.
-Legalábbis az utolsó élményem. - mondta Anna grimaszolva.
-Mindegy…isteni ízed lesz! - lelkendezett Mindy.
Anna gyorsan észrevette, hogy a fogadáson mindenki meg akarja érinteni. Úgy tűnt, hogy a nők a helyzet valóságosságát ellenőrzik kezének vagy vállának megfogásával. A férfiak pedig láthatóan megragadták az alkalmat, hogy társadalmilag elfogadottan megtapogathassanak egy csábító keblet vagy puncit. Anna utálta ezt, de nem tiltakozhatott. Része volt a szertartásnak.
A teljes tervezett idejét felemésztette, hogy átvágjon a helyiségen. 35 nő és 26 férfi várta, hogy mohón a csinos húsba mélyeszthesse a fogát. Anna egészen kimerült mire végzett és a műsor még csak most kezdődött. Szinte megkönnyebbült annak tudatától, hogy java része alatt már halott lesz.
Néhány értelmetlen, érzelgős és közhelyekkel teli beszéd következett. Daniel-nek és Stevenek beszélnie kellett. Anna néhány ismerőse is kifejezte elismerését. Őt magát szerencsére megkímélték a beszéd tartásának kínjától, de még így is szenvedés volt haszontalanságok hallgatásával tölteni hátralevő rövid életének jó részét.
A beszédek után mindenki az ebédlő felé indult. Menet közben a résztvevők levetkőztek és ruháikat szépen összehajtva a fogadó helyiségben hagyták. Az ebédlő felé tartva Anna a korábbinál kényelmesebben érezte magát a meztelen testek közt, bár tudta, hogy nem fog elkeveredni. Mindenki tisztában van vele, hogy melyik test lesz megsütve.
Eljött a sorsolás ideje. A kísérők körben álltak a helyiség falánál. Az összes férfinak merevedése volt. A jelöltek egymást ölelve egy csoportba húzódtak össze középen. Steve szónokolt egy kicsit a hagyományról és a felelősségről,majd hívogatóan Anna elé tartotta a neveket tartalmazó üvegedényt. A nő a lehető legbüszkébben és legmagabiztosabban próbált állni. Belenyúlt az edénybe és megfogott egy papírt. Azután impulzívan eldobta és másikat választott. Soha senki nem tudta meg, hogy Traci milyen közel járt a kisorsoláshoz aznap. A véglegesen választott papírdarabot Anna remegő kézzel kihúzta az üvegből és Steve-nek adta, aki felolvasta a nevet:
-Ashley Trudeau!
Ron győzelem ízét érezte. A többi férfi gratulált neki, miközben Ashley felállt és zavartan körülnézett. Láthatóan nem sikerült teljesen feldolgoznia a pillanat fontosságát az életében. Ez nem volt szokatlan reakció. Úgy, ahogy a könnyek a szemében és az önkéntelen szűkölő hang sem, amit kiadott magából. Ez volt az első és egyben utolsó sorsolása.
Anna szomorúan bámulta a padlót. Szegény Ashley volt az utolsó, akire a végzetet akarta volna hozni. De nem volt sok ideje bűntudatra és együttérzésre. Elhúzták az előkészítőbe, ahol az utolsó fél órájában megtisztítás várt rá. Ashley vette át a helyét a reflektorfényben. Nem igazán nyaralás volt, de pillanatnyi megkönnyebbülést jelentett Anna számára.
Amikor visszahozták a 61 éhes ember elé, látta Ashley könnyes szemeit és arra gondolt, hogy hogyan fogja magát érezni a lány holnap. De Anna-nak megvolt a saját gondja. Steve utasításának megfelelően felmászott a fémasztalra, ahol élete utolsó perceit fogja tölteni. Miközben a hátára feküdt furcsa volt arra gondolni, hogy többet nem fog innen felkelni. A nagy, üvegablakos sütő már előmelegítve várt. Az ínycsikalndó teste mindenki szeme láttára fog sülni az orgia közben, amin ő már nem fog részt venni. Az előzőek egyébként is elegek voltak neki. A sütés négy órán át fog tartani, úgyhogy mindenkinek elég ideje lesz, hogy szinte mindenki mással valamilyen kapcsolatba lépjen, miközben élvezhetik jövendő lakomájuk látványát és illatát. Anna tapasztalatból tudta, hogy mindenki igyekszik majd valamilyen testrészét Ashley-be nyomni, úgyhogy a lányra nehéz menet várt. De nem volt sok ideje Ashley helyzetén merengeni. Steve máris a nyaka alá csúsztatta a vastag fadarabot a könyörületes lefejezéshez készülve. Amikor Steve be akarta kötni a szemét, Anna szinte gondolkodás nélkül bejelentette, hogy nem kíván élni a lefejezéssel. A férfi egy pillanatra meglepődött, de gyorsan magához tért. Anna közben azon töprengett, hogy mekkora ostobaságot csinált éppen. Steve megkérdezte, hogy van-e valami utolsó szava.
-Élvezzétek az ételt amit biztosítok, legyetek egymással kedvesek és térjetek haza elégedetten! - kiáltotta Anna.
Ez is megtette. Nem volt túl mély, de az ékesszólás igazán nem elvárható az elmúlás küszöbén állva. Az érzéstelenítést Anna már nem utasította vissza. Felkészült, tudva, hogy a feje megmaradása ellenére sem fog sokáig váratni magára a vég. És hogy ebben a feszült pillanatban hogyan érezte magát? A több tucatnyi kérdésre adott több tucatnyi válasza ellenére továbbra sem tudta. Bánta, hogy nem lesz része a megálmodott idilli életben? Csak elvontan. Belül egy része tudta, hogy amúgy is csak fantáziálás volt a dolog. Az álmodozása ugyan az anyja életét követte, de a lelke mélyén tudta, hogy sohasem fog bekövetkezni.
Minden kétséget kizáróan felizgatta az étellé válás kilátása. Minden lakoma, amin részt vett, különös izgató érzést okozott neki, de amit most érzett az sokszorosan erősebb volt a korábbiaknál. Büszke volt a közönségre gyakorolt hatására és ő is tudta, hogy ínycsiklandó lesz. De mégiscsak meg fog halni. Neki nem volt meg támaszként az a vallásos meggyőződés, ami Melanie-t jellemezte és ez kicsit visszavetette. Tudta, hogy ezzel vége lesz. Néhány csont marad majd csak utána egy molyrágta lila selyemruhába csavarva. A résztvevők izgatott hangja és lelkesedése viszont felvidította.
Steve és néhány segítője gyorsan munkához látott. A férfi felnyitotta Anna hasát a nő szeme láttára. Először olyan volt, mintha egy vörös vonalat rajzolt volna a hasra, de azután benyúlt a sebbe és a széleket szétrántva napvilágra hozta a testüreget. Anna lenyűgözve nézte a rózsaszín belek kavalkádját. Észre sem vette, hogy egy segítő közben levágja a kezeit és a lábfejeit és a konyhába viszi őket majdani kezdőételnek, az orgiában kifáradtak számára.
Steve nem vesztegette az időt és nem próbálta csökkenteni a vérzést. Kiemelte a belek csomóját és egy másik asszisztens által tartott vödörbe tette. Anna hasa gyorsan vált egyre üresebbé, ahogy újabb és újabb belsőségek kerültek egy másik edénybe. Anna szédülni kezdett. Az utolsó gondolata az volt, hogy már csak pillanatokra lehet a végtől. Utána már minden csak homályos volt. Valamik kikerültek belőle, valamilyen eszközök mentek bele… úgy tűnt, hogy valaki felkészül a lábak behajtására, mint egy pulykánál, valaki pedig egy kampót döf át a bokáján a kivéreztetéshez. Észre sem vette, hogy mikor halt meg. Amikor Steve végül lecsapta a fejet és felhúzta a testet a kivéreztetéshez, Anna nyilvánvalóan nem volt többé. Egyáltalán nem érzett semmit.
Ashley lenyűgözve és rettegve nézte Anna utolsó pillanatait. Látott már ilyet korábban is, de akkor még nem volt ott a zavaró tudata annak, hogy három hónap múlva az ő testével fog pontosan ugyanez történni. A nőt - akinek tanácsára hallgatnia kellett volna - megtöltötték és a sütőbe tették.
A lány hamarosan magát találta az orgia elsődleges célpontjának. Más körülmények közt élvezte volna a dolgot, de így meglehetősen stresszes volt. A résztvevők java részének sikerült valahogyan beléhatolnia, így az ő szemszögükből az orgia sikeres volt. Azt pedig senki sem vonta kétségbe, hogy a lakoma maga felségesre sikerült. Éjfélre már csak néhány gondosan lerágott csont maradt Anna-ból. 61 ember simogatta elégedetten a hasát. A végén mindenki vonakodott távozni, végül mindannyian egyszerre indultak el. Ashley-t kivéve mindannyian felöltöztek és a kocsijaik felé indultak. A lány ruhái maradtak, hogy az archívumba kerüljenek. Természetesen nem kellett három hónapig meztelennek maradnia, de szimbolikusan meztelenül kellett távoznia és majd meztelenül kell érkeznie. A kocsiban Ron megkérdezte tőle:
-Hogy érzed magad Ash?
-Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. - felelte a lány.
A férfi elmosolyodott és azt mondta:
-Ne aggódj! Egy kis idő kell amíg megszokod a gondolatot. De egyet megmondhatok: csodálatos ízed lesz!