BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Ábránd

Még aznap körbe kérdeztem, hogy valaki ismeri-e azt a kancát vagy valaki tudja-e, hogy van gazdája vagy sem. Szerencsémre senki sem mondta, hogy ismeri vagy látta volna valaha is. Izgatottan rohantam haza, hogy elújságoljam a nagyapámnak a jóhírt.
Akkor leültetett és elmesélte egy vándorló történetét. Annak a vándorlónak a történetét, akit reggel láttunk kint a mezőn. A történet arról szól, hogy született egy kis kancacsikó, aki nagyon gyorsan lábra állt és vágtatott is egyből a többiekkel. Vad és erős volt, sose tudták elkapni és mindig ment faluról-falura, mezőről-mezőre. Aki meglátta annak szerencséje lett egy héten át. Most pedig eljött ide, hogy megajándékozzon minket az új szerencselóval, ugyan is az ő ideje hamarosan letelik. Ezek után én minden reggel kinn voltam a mezőn és néztem, ahogy a kicsi csikó felnő.
Az egyik reggel nem volt ott sem a csikó sem az anyja. Úgy döntöttem, hogy megkeresem őket. Kevés sétálás után megtaláltam a két lovat egy fa árnyékában, a pici anyja nem volt túl jól, megsérült a lába nagyon csúnyán. Némi gondolkodás után odamentem óvatosan hozzá, hogy segítsek neki. A pici nagyon féltette az anyját, nem értette mi vagyok és mit akarok, az anyja csak feküdt békésen és mint akit nem érdekel a sorsa, letette a fejét és becsukta a szemét. A jobb mellső lábára egy szögesdrót volt felcsavarodva. Én leszedtem a kellemetlen dolgot a lábáról és bekötöttem a sebeit. Jutalmul adtam neki egy kockacukrot, ami a zsebemben lapult a többi vacak között. Ezután a pici nézegette az anyja lábát. Megpróbáltam megérinteni a picurit, de ahogy hozzáérhettem volna odébb ment.
Hasonló történetek
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
Neeem. Ennél sokkal jobban megdöbbentett az, hogy nem éri eső. Úgy, ahogy mondom. A férfi teljesen száraz volt. A páncéljával együtt. Kisöpörtem a hajam a szememből, hogy jobban szemügyre vehessem. Bár nem mozdult, mindig előttünk volt, akár egy délibáb. Harmincas éveiben járhatott, vonásai szigorúak voltak, szája szorosan összeszorítva sok ránccal körülvéve. Ritkán mosolyoghatott. A szeme azonban szomorú volt, ez mutatta, hogy érző lényről van szó...
Hozzászólások
Deakjanika ·
Remélem lessz folytatása.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned