Történetek

De hirtelen történik valami, valami, amit eddig még nem éreztem. Szúró fájdalmat érzek, majd elsötétül minden, megszűnnek indulataim és érzéseim, amik eddig bennem kavarogtak. Nem tudom, mi történt, nem tudom, hol vagyok, csak azt, hogy mit érzek. Nincs bennem félelem, sem gyűlölet vagy harag, nem érzem a mérget, ami eddig fertőzte elmémet, nincs fájdalom és agresszió, csak béke. Béke…

Elhatározta magában nem, mondja el a teljes igazságot. Ám furcsa mód ezen ő volt a legjobban megdöbbenve. Tudta, hogy be kellene számolnia az esetről, de valami belső késztetés nem engedte. Egy késztetés, mely bár tudatalattija legmélyéről eredt, még sem volt igazán az övé. Mintha egy külső erő kényszeríttette volna rá...

Egy éjjel, amikor ismét lementünk a partra nagyon hideg volt. Ő átölelt, és csak néztük a vizet némán, szótlanul. Hirtelen tűzijátékot láttunk a túlparton. Mint a mesében... és megtörtént az első csók! Hihetetlenül szerelmesek voltunk egymásba, bár sokan akartak nekünk ártani, mi mégis csak egymásért éltünk, és minden gondot meg tudtunk oldani...

Hetesnek láthatóan össze kellett szednie magát, hogy képes legyen még egyszer szembe nézni félelme tárgyával. Vett egy hosszú mély levegőt, majd alkarjára csatolt lámpájával bevilágított a lyukba. Az eddig is tisztán látszott, hogy a nyílás a szomszédos folyosóra nyílik...

Ő volt az, aki segített kilépni az akkori életemből és új értelmet adott annak. Sírnom kellett.
Otthon éjszakákon keresztül bőgtem. Álmodoztam egy véletlen találkozásról és a közös életünkről-szinte már el is hittem. De egy nap megtudtam a számát, de nem tudtam vele mit kezdeni, féltem, hogy mit reagál...

Az idegen előre lendült! Hetes egyre gyorsabban kalapáló szívét a rettegés jeges marka szorította össze. Pupillái kitágultak, hideg veríték cseppek gördültek végig a hátán. Úgy érezte, mintha minden egyes levegővételnél ólomsúly nehezedne a tüdejére. Enyhe szédülés kerítette hatalmába, amint vérnyomása az egekbe szökött. Még nem készült fel a halálra. Az idegen ebben a pillanatba érte el...

Mert bizony volt. És itt jött a bibi. A bibi: Mások nem álltak meg annál a pontnál!
Nem álltak meg ott, hogy szeretkezni csak a gyerek miatt érdemes.
De nem ám!
Ők voltak az új, eljövendő világ dolgainak prófétái és hírnökei.
Mégpedig a szexé...

Mintha csak egy középkori legendába színhelyére csöppentünk volna, mely nem más, mint a gonosz Sárkány barlangja. Körülöttünk pedig a hosszú évszázadok során elesett bátor lovagok holtestei, kiknek életét kioltotta e misztikus lény kénköves lehelete. Egykoron ők, most viszont a mi hőseink néznek bele egyenesen a Sárkány torkába!

Ezzel mire akar kilyukadni? – kérdezte gyanakvóan B’Elanna.
- A Borg ok nélkül nem lő! Az asszimiláció minden esetben elsődleges! Ámbár… egy meghibásodott dolgozó sok mindenre képes.
- Ha valaki engem kérdez, én azt mondom: számítsunk a legrosszabbra és annál már csak jobb, történhet velünk.
- Ez koránt sem logikus feltételezés Mr. Paris! A valóság néha sokkal elképesztőbbet produkál, mint azt ember el tudná képzelni...

Mert az életed utolsó percében fog eszedbe jutni, hogy mennyi mindent nem tettél meg, s akkor már hiába szorítja torkod könnyek zápora, s hiába a kiabálás, az itteni létbe való görcsös kapaszkodás. A halálos ágyon mindenki gyenge. Gyengébb annál az erőnél, ami kényszerít minket a Föld elhagyására...