Történetek

Döbbenten fordult hátra a két bandita, az ekkorra már eszméletlen nőt a sárba ejtve, hirtelen villám cikázott végig az égen, megvilágítva ezzel a rejtélyes hang forrását, egy széles karimájú kalapot, mely kétoldalt meg volt vágva, hogy a hosszú kecses fülek elférjenek, és egy fekete hosszú bőrkabátot mely egy magas és karcsú sötét elf testét takarta.
Lyn lassan bal kezébe csúsztatta tőrét, a jobba pedig meglepően kis méretű ismétlő nyílpuskáját vette. A kabát, és az éjszaka mindent...

Feszülten az ajtónak tapasztották a fülüket, hallották, ahogy rengeteg cipő koppan odakint, kíváncsi zsivaj kerekedik, majd félig-meddig elhal.
- Most pedig elárulnád, miért kellett elrohannunk??? - tárta szét a karját Gordon. - Valaki berobbantotta mellettünk a ta…
- Én voltam.
Gordonnak torkán forrott a szó.
- Miért robbantottad fel a takarító szekrényt?!
- Nem volt direkt.
- De hát velem beszéltél!
- Igen, és jól fel is húztál! - tört ki July...

A farkasember vadul kirontott a sötétből és Zsoltra vetette volna magát, ám ő gyorsan reagált és nagy kalapácsával egy óriásit ütött a dög arcára, amitől oldalra esett. Tomi megragadta az időt és ráugrott a lény hátára, majd beleszúrta egyik csavarhúzóját és sövénynyíróját amilyen mélyre csak tudta. Ledobta magáról a vérfarkas és üvöltözni kezdett, azután Zsolt megindult a kalapácsával, de pont akkor, mikor oldalra suhintott egyet a szörnyeteg és eltalálta a gyereket, ki a földre zuhant......

A farkasember felfigyelt a kiabálásokra, de még utoljára megpróbálta elérni Petit, majdnem elkapta a fiú lábát, de csak megkarmolni tudta, ezért elüvöltötte magát a gyerek. Péter kezébe vette utolsó fémrúdját, de azt nem hajította el, azzal böködte volna, ha tovább nyúlkált volna hozzá, de váratlanul nagy lendületet vett és a lény pont arra az ágra ugrott, amelyiken ő állt. A fa viszont nem volt ilyen erős és eltört, két kezét feltartva Peti zuhant lefelé, ugyanúgy ellenfele is, ám egy...

Ekkor már túl voltak a háború több szakaszán is, és ennek csak töredékei zajlottak a hagyományos módon. Egy-egy hadsereg teljes eltűnése, vagy – ami még rosszabb – teljes átpártolása már nem lepett meg senkit, mint ahogy a váratlan és megmagyarázhatatlan halálesetek, kémek és orgyilkosok tucatjainak a feltűnése, vagy épp eltűnése sem. A harcosok már megszokták, hogy társaik esetleg ellenük fordulnak az ütközetek döntő pillanatában, vagy, hogy a halálból visszatért valahavolt emberek szörnyű...

Sokan kérdezik maguktól és másoktól: "Mi a célom?";"Miért vagyunk itt?";"Honnan jöttünk?";"Mi az élet értelme?", és hasonló kérdések, melyeken egyes emberek, vagy esetleg mindenki, úgy el tud gondolkodni, hogy belefájdul a feje.
Nos, hogy miért vagyunk itt, honnan jöttünk és hogy mi a célunk, azt most elmondom...

Ez volt a legrosszabb hír, amit csak hallhattunk. Belevesztünk a dzsungelbe. Senki nem volt a közelben, aki segíthetett volna. Teljesen magunkra voltunk utalva...

Visszaindult, ám ekkor hírtelen valami elsuhant a feje fölött. Nyakát összehúzva és kezét felrántva dőlt neki a falnak, hogy ne essen rá semmi, de nem esett. A szíve gyorsabban kezdett dobogni és szaporábban vette a levegőt is. Az, ami az előbb átugrott felette, a tetőről jött és a lánytól pár méterrel a hóban ért földet halk huppanással, ám mikor ezt történt a zaj váratlanul megszűnt. A farkasember kaparta a cserepeket, hogy kijöjjön valaki, de nem bízta a véletlenre a dolgot, ezért Franci...

- Tudod, hogy tegnap lőtték fel azt az űrszondát a Vénusz felé, nekem figyelnem kell, hogy mikor küldi a képeket.
- Nem tudná más figyelni? - kérdezte csalódottan Jennifer.
Az apa odafordult lányához és leguggolt hozzá:
- Sajnálom, de nem. Tudod, hogy apu ért ehhez a legjobban - jegyezte meg viccesen, de nem hatotta meg a lányát.
- Máris indulsz?
- Nem, Kate, még bekapok valamit, aztán spuri, mert 20-ra oda kell érnem...

Reggel már 6 órára visszamentünk. Még mindig változatlan volt minden. 9 órakor elmentek, hogy akkor megpróbálják utoljára leszedni a motorról, de annak, hogy sikerül 1% esélye van! Csak 11 óra után jöttek vissza, hogy sajnos nem sikerült, elveszítettük őt! Sírtunk, üvöltöttünk a fájdalomtól, be akartam rontani az őrzőbe, de visszafogtak, a gyengeségtől a földön fekve sírtunk. Látni akartam. Tudtam, hogy rossz látvány lesz, de éreztem, hogy tudnom, kell, hogyha énekelek a fülecskéjébe,...