AZ ÉLET ÉS A HALÁL

Megyek az úton egy ki naplóval, amit gyerekkoromban írtam tele. El kezdem lapozgatni a naplómat, míg egy címhez érek: Az élet és a halál
Talán 7 éves lehettem, amikor egy délután faggatni kezdtem apát:
- Apa mi az élet? - megszeppenve és értetlenül nézett rám, fogalma sem volt, hogy is kezdjen bele.
- Tudod az élet... ajándék! Igen egy ajándék, amit nem szabad elveszítenünk, mert nem kapunk másikat helyette. - ajándék, szóval egy ajándék ismételtem és közben az járt a fejemben, hogy kitől kaptam és miért? Na meg az is, hogyha egyszer ajándék, miért nem kapok másikat helyette? Leírtam nagybetűkkel:
APA SZERINT AZ ÉLET AJÁNDÉK
Másnap reggel a halál érdekelt ennyire:
- Apa, mi a halál? - még rémültebben nézett rám.
- Honnan a csodából jutott eszedbe mindez?
- Én csak olvastam! - nem értettem miért bonyolult ez a kérdés annyira.
- A halál komoly dolog. Meg van írva a Jézuska apukájának a könyvében! - nem faggattam apát tovább, ezt is leírtam. Majd lefizetem a Jézuska apukáját, hogy nekem és apának sok-sok ajándékom legyen.

Május volt. 12 éves lettem. Apa egy reggel váratlanul meghalt. Bánatomban kutatni kezdtem a zsebpénzem után. Ajándék! Életet akartam apámnak venni. Ma már tudom, hogy ez nem lehetséges. Kiszámíthatatlan bár a sors, mégis meg kell küzdenünk vele.
Azóta pár év telt el. Megyek az úton, kezemben a napló szívemben gyűlölet és megértés. A magunkba fojtott emlék fájdalmasabb, mintha kikiáltanánk a világnak, a lélek nyugalma visszatér, ha nem tagadja meg magát az ember.
Egyet nem feledek: AZ ÉLET AJÁNDÉK, A HALÁL MEG, MEG VAN ÍRVA...