Megyek az úton egy ki naplóval, amit gyerekkoromban írtam tele. El kezdem lapozgatni a naplómat, míg egy címhez érek: Az élet és a halál
Talán 7 éves lehettem, amikor egy délután faggatni kezdtem apát:
- Apa mi az élet? - megszeppenve és értetlenül nézett rám, fogalma sem volt, hogy is kezdjen bele.
- Tudod az élet... ajándék! Igen egy ajándék, amit nem szabad elveszítenünk, mert nem kapunk másikat helyette. - ajándék, szóval egy ajándék ismételtem és közben az járt a fejemben, hogy kitől kaptam és miért? Na meg az is, hogyha egyszer ajándék, miért nem kapok másikat helyette? Leírtam nagybetűkkel:
APA SZERINT AZ ÉLET AJÁNDÉK
Másnap reggel a halál érdekelt ennyire:
- Apa, mi a halál? - még rémültebben nézett rám.
- Honnan a csodából jutott eszedbe mindez?
- Én csak olvastam! - nem értettem miért bonyolult ez a kérdés annyira.
- A halál komoly dolog. Meg van írva a Jézuska apukájának a könyvében! - nem faggattam apát tovább, ezt is leírtam. Majd lefizetem a Jézuska apukáját, hogy nekem és apának sok-sok ajándékom legyen.
Május volt. 12 éves lettem. Apa egy reggel váratlanul meghalt. Bánatomban kutatni kezdtem a zsebpénzem után. Ajándék! Életet akartam apámnak venni. Ma már tudom, hogy ez nem lehetséges. Kiszámíthatatlan bár a sors, mégis meg kell küzdenünk vele.
Azóta pár év telt el. Megyek az úton, kezemben a napló szívemben gyűlölet és megértés. A magunkba fojtott emlék fájdalmasabb, mintha kikiáltanánk a világnak, a lélek nyugalma visszatér, ha nem tagadja meg magát az ember.
Egyet nem feledek: AZ ÉLET AJÁNDÉK, A HALÁL MEG, MEG VAN ÍRVA...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Hozzászólások
te is tudod rombolni a színvonalat.