Történetek

Amy Lien nem csak szép, intelligens, hanem még sikeres üzletasszony is. Egyáltalán nem egy beképzelt gazdag asszonyról van szó, aki fűvel, fával.. egy igazán magányos és szerény nővel állunk szemben. Jó körülmények között élt mindig is, ez elvárható, hogy nagy palotában lakik. De nem. Egy szerény kis kertes házban lakik. Nem mindenhol van így...

Az Élet két dologból állt: Élőhely és Élőlények. Az Élőlények tudatosan cselekedtek mindennapjaikban. Az Élőhely pedig nem volt más, mint maga a szilárd talaj és kavargó levegő. Egyszerűnek tűnt, mégis szinte lehetetlen volt tökéletesen felépíteni...

Hirtelen ébredt fel egy éles zajra. Belenyilalt a fájdalom a fejébe-tegnap éjszaka eléggé felöntött a garatra. A pia fog megölni – gondolta – és fejét fogva tápászkodott fel a földről. Hirtelen újabb zajokat hallott, ezúttal hangosabban és kiáltásokkal vegyítve.
Kilépett a sátrából és meglátta a zaj forrását: összecsapó kardok, emberek–a tábort megtámadták. A tegnapi ital miatt még most is nehezére esett a gondolkodás. Lassan végignézett társain: bátran, félelem nélkül küzdöttek......

A történetet, vagyis hát nem tudom, minek nevezhetném ezt... mindegy maradjunk a történetnél. Szóval a történetet egy Géza nevű 25 éves fiú, ihlette. Az ő életéből mutatok részletet...

A bevezető út végére csalogat, hívogat a környék egyik leghangulatosabb madárvártája. A faépítménybe felfáradva szemünk elé tárul a Macskasziget. Szemeinket üdítő érzés az előttünk hullámzó nádtengerren legeltetni. Mocsaras, lápos területen viszont tollas barátaink is paradicsomi körülményeket találnak...

A történet ott veszi kezdetét, hogy egy ambiciózus fiatalember, Gellér Zoltán a lámpákat gyújtogatja Lapatytanyán, ami egy kommuna a Börzsönyben. Ez a közösség viszonylag békés, ám szexuális szabadosság uralkodik, néhányan kábítószereznek, és sok az ellenségük a rengetegben...

- Hogy mi lesz velünk, amikor abba a Fekete Lyukba belerepülünk... magam sem tudom... de ha tudnám, akkor valószínű most nem repülnék ide, hogy kiderítsem. - jegyezte meg kissé viccesen, de látszott rajta, és mindenkin az űrhajó fedélzetén, hogy félnek...

Napokig beszélgettünk, nevettünk, mindent kibeszéltünk, amit csak lehet. Majd bátyám elmesélte nekem, hogy ez a srác oda van értem, de nagy dzsigoló vigyázzak vele. Ohh, mondom biztos csak szórakozik, én meg ez a srác, na persze...

Elindultunk a temetőbe, és amikor először leültünk, kérdeztem tőle, legyek-e rossz. Azt válaszolta, hogy legyek. Lehúztam a sliccét, és boxeren keresztül megsimogattam a kukiját. Eléggé furcsán nézett rám, úgyhogy kihúztam a kezem, és visszahúztam a cipzárt...

Tudtam, hogy a szüleim azonnal utánam küldik a testőröket, magánnyomozókat sőt még magát a Gárdát is. Mivel még kiskorúnak számítottam a tizenhat évemmel, minden joguk megvolt, hogy visszacipeljenek hozzájuk. Egyetlen esélyem a Föderáció Zsoldoshadserege volt. Ha egyszer belépek, még a Gárda sem érhet el...