Egy csodálatosan szép álom a csókokról

Nem is tudom, hol kezdjem! Talán ott, hogy amikor először megláttam, bizsergett minden porcikám, remegett a lábam és göcsölt a gyomrom...Pontosan ez a szerelem... Egyik este azon ábrándoztam, milyen volt az előző fiúm, soha nem csókolóztunk, 2 éve nem is láttam. Vágytam a szerelemre, arra, hogy valaki újra azt mondja: Szeretlek! És újra a karjaiban érezzem magam... És a csókra... Még sosem csókolóztam, de vele akartam. Végül ezekkel a gondolatokkal aludtam el:
- Majd csak összejön, nem kell félnem, de vele sohasem, ő sosem fog megcsókolni. Sosem fogom érezni az ajkait. A régi is otthagyott és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy még ő sem smárolt le.

Lassanként éreztem az álom ólomcsizmáit a szememen és a pilláim titkos kódként zárták le a szemhéjamat... Aztán szépen, lassan, nyugodtan elaludtam.
Álmomban is vele voltam. Ott ültem mellette, néztük a holdfényt és fogta a kezem... Nem volt túl sok esemény, de ahogy a hold az arcát sütötte nem bírtuk megállni, és akkor már olyan közel éreztem a leheletét a számhoz, hogy szinte csak azt lélegeztem levegő helyett. Aztán álmomban becsuktam a szemem és megtörtént...
Az első csókom is álmomban volt, de nagyon élveztem...

És reggel mikor a napsugár elkezdte simogatni az arcomat, éreztem a legédesebb nektárt a számban. Az a nap volt életem legboldogabb napja. Aznap minden madár hangosabban csicsergett, minden hang tompább volt, minden napsugár erősebben sütötte a földet és minden 10000× szebb volt... és csak rá tudtam gondolni, a szívem is erősebben vert akkor amikor ő járt a fejemben... megint másnap is azt álmodtam, csak akkor én csókoltam, ő visszacsókolt és még így is gyönyörű szép volt!

Ezután még hatszor álmodtam a nyáron ezt, és minden utánavaló napom így telt... Ha máskor ilyet érzek azt is leírom ide...