Történetek

Ahányszor csak megláttam, éreztem, ahogy a testem elönti a forróság. Tudtam, hogy tudja rólam, hisz mindig is ügyetlenül titkoltam, ha valaki tetszett nekem. Mégis, Ő más volt. Valami mást éreztem iránta. Nem egyszerűen annyit, hogy tetszik. A közelében úgy éreztem, hogy megveszek. Szinte forrt a vérem és szó szerint szét tudtam volna tépni...

Nézlek végtelen álmodban. Melletted vagyok, ágyad fejénél… Hosszú, piros-fekete tunikát viselsz, a felsőrészén hímzésekkel. Virágok, azt hiszem, de nem nézem őket. Búcsúzom tőled az utolsó búcsúval, babácskám…

Szerinted ezt sajnálni kéne?
- De hát a vágóhidaknál nem gorillákat vágnak le, hanem teheneket. Tehetetlen, növényevő állatokat.
- Ugyan már... az embernek meg kell szereznie az ételét. Ugyanezt csinálja az összes többi ragadozó állat is, és azokat még sem szólja meg senki.
- Lehetne enni csak növényeket... - vetette föl a feleség ártatlanul...

Julia teljesen kimerült az elmúlt napokban, és ezt csak tetézte a tegnapi beszélgetés Sabrinával. Édesanyjával megállapodtak, hogy nem beszélnek a történtekről Jacknek.
Ez leginkább a lány óhaja volt, de anyja hamar beleegyezett. Julia azonban elhatározta, hogy most, mivel Rosa nénitől engedélyt, sőt felszólítást kapott rá, elmegy, és az egész történetet előadja barátainak...

- Rendben. Tehát ma érkezett két vendégem. Volt valami Robertnél, amire szükségem volt. Ezért felküldtem az egyik gyermekem. Azonban ő nem tért vissza. Meglepődtem… nem tudtam miért nem jön… Egy másik gyermekem, aki a vendégemmel egy időben érkezett szintén felment, magával vitte pár társát is. Nagyon feszült voltam, el tudod képzelni, Lin? Ők sem jöttek vissza. Nem értettem, egyszerűen képtelen voltam felfogni, vajon mi történhetett...

Az életnek sincs célja. Teljesen véletlenül alakult ki, bár én, aki hiszek a véletlenekben, ezt könnyen elfogadom, de akik az előre megírt sorsban hisznek, vagy a hívők, nem hiszem, hogy megbékélnek ezzel a gondolattal. Pedig így van. És ezt el kell fogadni. Az élet - nem győzöm hangsúlyozni - csak egy melléktermék. A Világűr boldogan meg lenne nélkülünk is...

Amy Lien nem csak szép, intelligens, hanem még sikeres üzletasszony is. Egyáltalán nem egy beképzelt gazdag asszonyról van szó, aki fűvel, fával.. egy igazán magányos és szerény nővel állunk szemben. Jó körülmények között élt mindig is, ez elvárható, hogy nagy palotában lakik. De nem. Egy szerény kis kertes házban lakik. Nem mindenhol van így...

Az Élet két dologból állt: Élőhely és Élőlények. Az Élőlények tudatosan cselekedtek mindennapjaikban. Az Élőhely pedig nem volt más, mint maga a szilárd talaj és kavargó levegő. Egyszerűnek tűnt, mégis szinte lehetetlen volt tökéletesen felépíteni...

Hirtelen ébredt fel egy éles zajra. Belenyilalt a fájdalom a fejébe-tegnap éjszaka eléggé felöntött a garatra. A pia fog megölni – gondolta – és fejét fogva tápászkodott fel a földről. Hirtelen újabb zajokat hallott, ezúttal hangosabban és kiáltásokkal vegyítve.
Kilépett a sátrából és meglátta a zaj forrását: összecsapó kardok, emberek–a tábort megtámadták. A tegnapi ital miatt még most is nehezére esett a gondolkodás. Lassan végignézett társain: bátran, félelem nélkül küzdöttek......

A történetet, vagyis hát nem tudom, minek nevezhetném ezt... mindegy maradjunk a történetnél. Szóval a történetet egy Géza nevű 25 éves fiú, ihlette. Az ő életéből mutatok részletet...