Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Fecskéink, kik a repülés nagy mesterei szintén kioktatták a szelek urát az erőviszonyok milyenségéről. Lehet, hogy ők csupán 20 grammok, de tehetséges manőverezéseikkel megmutatták a viharos szélnek, hogy nem tudja legyőzni őket. Arra viszont bőven elég volt, hogy a rovarokat lesöpörje, így élelem nélkül hagyta a kis szárnyas műrepülőket...
Sötét. Bármerre nézel sötét. Nem látsz. De én látlak. Mindig is láttalak. Álmaimban sokszor megjelentél. Nem, mint rémisztő kitalált lény, hanem mint egy édes teremtést.
Soha nem gondoltál arra, hogy milyen egyedül lenni. Milyen az, mikor fáj a csend. Fáj az, hogy nem gondol rád senki. Fáj, hogy érzed, hogy egy senki vagy....
Soha nem gondoltál arra, hogy milyen egyedül lenni. Milyen az, mikor fáj a csend. Fáj az, hogy nem gondol rád senki. Fáj, hogy érzed, hogy egy senki vagy....
Beigazolódott a gyanakvás. Firun tudta, hogy nincs minden rendben ezzel a nővel.
Óvatosan bepillantott az ablakon. Látta a két beszélőt egy asztálnál ülve, s a Hensin papot a sarokban megkötözve. Ekkor nyikorogva kinyílt az ajtó, Alana a falu felé vette az irányt.
Karbad megragadta a megkötözött papot és a kunyhó melletti szakadék felé rángatta...
Óvatosan bepillantott az ablakon. Látta a két beszélőt egy asztálnál ülve, s a Hensin papot a sarokban megkötözve. Ekkor nyikorogva kinyílt az ajtó, Alana a falu felé vette az irányt.
Karbad megragadta a megkötözött papot és a kunyhó melletti szakadék felé rángatta...
Történetemet egy idézettel kezdtem, mely rányomja bélyegét a következő sorok tartalmára. Ha már Ön is kezében tartotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fiatalok részére szóló tagtoborzó kiadványát, ismerősen csenghet fülébe ez a hangulatkeltő mondat. Pár hete Fidlóczky József úrral folytattunk a helyi kábel TV-be egy órás beszélgető műsort. Az egyesület elnöke is így koronázta meg tartalmas adást… “Ez egy jó csapat.” ...
A falut már régóta híressé akarta tenni a polgármester ezért határozta el, hogy létrehoz egy versenyt, ami csak ebben a faluban kerül megrendezésre, sehol máshol a világon. Lezáratott néhány kis utcát, az árokpartokra szalmabálákat hordatott, és állítatott, hogy a kisodródó versenyzők, akik különben biciklivel száguldoztak, ne okozzanak balesetet a nézők között. Ez a munka mindössze egy napot vett igénybe. Az így elkészült pálya madártávlatból négyzetre hasonlított...
Egyszer volt hol nem volt az Üveghegyen túl, ott ahol a kurta farkú malac túr élt egyszer egy király akinek volt három fia. Csak azért nem az Óperenciás tenger túlsó partján építtette fel az ingatlanját, mert így legalább nincsenek rohadt messze mindentől. Mivel mindhárom fiú eladósorba került ezért elhatározta, hogy megházasítja őket. Egyik este a Columbo után behívta őket a szobájába és így szólt:
- Márpedig nem eszitek tovább ingyen a kenyeremet fiaim. Menjetek el és keressetek...
- Márpedig nem eszitek tovább ingyen a kenyeremet fiaim. Menjetek el és keressetek...
November kezdetén már kisebb-nagyobb csoportokban, szinte bárhol megtaláljuk a károgók nagy csapatát. Persze év közben is összefuthatunk velük vagy gyakoribb dolmányos unokatestvérükkel, de a vetési varjak igazi szezonja az őszi időszakban kezdődik. Gondolom, ilyenkor Kedves Olvasó is leveri az árakat a biztonságosan őrzött ládikákról, amikből erre az alkalomra összegyűjtött hangulatok garmadát zárta el. Ki marad érzéketlen varjúsereg kááár kááár kórusának hallatán…
Miután a hátul haladó Mordon becsukta maga mögött az ajtót, Lupin előhúzta a pálcáját és Harryék meglepetésére az íróasztallal szemben álló hatalmas, embermagasságú tükörre szegezte.
- Speculum Aperitur! – hangzott a sosem hallott bűbáj, s a követező pillanatba a nagy tükrön eltűnt a hét ember képe, és mögötte egy tágas, világos mező jelent meg...
- Speculum Aperitur! – hangzott a sosem hallott bűbáj, s a követező pillanatba a nagy tükrön eltűnt a hét ember képe, és mögötte egy tágas, világos mező jelent meg...
Mi sem maradhattunk ki ebből a látványból, így hát közel másfél hónapos munka után 2005. október 1-jén, szombaton a hegyeshalmi Stettni-tó bejáratához érkeztünk. Az előre széles körben meghirdetett program többekben felgyújtotta az érdeklődés szikráját, mert a hajnali hűvösség ellenére már megérkezésünk előtt többen szegezték messzelátójukat az égre és keresték a nagy vándorokat. Mi is hamar kiugrottunk a kocsiból és rövid időn belül madárcentrummá varázsoltuk a tó mellett álló fa épületet...
Teltek az évek, az időközben megszületett két közös fiúk, és asszony fia a Laci is egyre nőtt. Egy reggel a szokásos botránykor, a Laci kirohant a kisszobából és úgy szájon vágta a nevelőapját, hogy az egy hétig se enni, se beszélni nem tudott, Ezután sosem emelt kezet a férfi a feleségére, bármilyen részeg volt. A randalírozások nem szűntek meg, de ütni többet sosem mert...