Heló neked ismeretlen, leírom életem

Heló neked ismeretlen, leírom életem egy részletét, bemutatom azt a világot, amiben élek.... Üdvözöllek a rémálomvilágban...


- Látni külső sérüléseket? Vagy vágást, késszúrást? Kötél, esetleg vérnyomokat?
- Semmit, nyomozóúr.
- Mik a lány adatai?
- Fehér,16 éves, 175 magas, látszólag egészséges, leszámítva azt, hogy már nem él..
- Értem.. Ha jól vettem ki a szavaiból, a lány teljesen egészséges volt, külső sérülésnek, erőszaknak semmi látható nyoma. Csak úgy, egyszerűen meghalt? Hogy hívták az áldozatot?
- Tyna Show, a helyi gimnázium tanulója, a pompom lányok tagja, jó tanulmányi átlaggal. Még akkor is kizárhatnánk az öngyilkosságot, ha lettek volna nyomok a testén. Az édesanyja ma reggel jelentette a halálesetet. Úgy 7.30 körül.
- Ő hol van?Az édesanya?Édesapa?
- Az anya a nappaliban.. egy kisebb sokkot kaphatott,de némi nyugtatóval sikerült valahogy lenyugtatni. Most kérdezgetik a részletekről, de hiszen tudja..
- Boncolást akarnak végezni?
- Úgy néz ki. Lehet, hogy valami belső probléma, nem tudom. Mindenesetre nagyon érdekes....

....ez mind 3 évvel ezelőtt történt. Tyna a legjobb barátnőm volt.. de meghalt.. és az álmok, most visszatértek..Így még kicsit zavaros, de elkezdem a legelejéről..

Tyna és én gyerekkori legjobb barátnők voltunk,szinte mindig sülve-főve együtt lógtunk. Talán azért is tudtuk olyan jól megérteni egymást, mert szinte lelki társaknak születtünk... de a legfontosabb, ami összekötött minket,azok az álmok voltak. Az álmok, melyek mindegyikünk életét megváltoztatták.. az övét úgy, az enyémet így. 6 éve kezdődhetett az egész, szinte teljesen véletlenül akadtunk rá arra a dologra. Volt egy titkos kis helyünk,mint általában minden tininek,ahová elbújhattunk,kibeszélhettük a titkainkat,ezt nem is kell részleteznem .Egyik nap azonban valami újat fedeztünk fel. Ez a titkos hely nem volt más,mint az erdőben egy régi erdész ház megmaradt "romja".De nem is ez a lényeg,hanem ami a ház mögött volt. Valami pince szerűség,de sohasem tudtunk bejutni, a súlyos csapóajtó,a zár nem engedett. Aznap azonban tárva- nyitva találtuk.
- Rose! Rose! Gyere ide! Nem fogod elhinni..
- Mi van? - kiáltottam vissza Tynának.
- Gyere már! A pince! A pince!
- Mi ?- kissé meglepődtem, mikor odaértem, mert a piceajtó a földön hevert, a fű között.
- Basszus Rose! Majdnem beleestem ebbe a szarba.! Melyik állat szedhette szét?!
- Én nem tudom, de érzed ezt a szagot? Undorító! Mi a franc?Valami mormota marci rohadhat itt lent...fuj..
- Nem gondolod, hogy meg kellene nézni?
- Mit? Marcit? Nem, nem igazán gondolom, hogy meg kéne nézni..
- Nem a mormotát te hülye. Emlékszel mennyit találgattuk mi lehet itt bent?Most megtudhatjuk.. nézd!Még létra is van.. valami vas izé,ide van rögzítve.
- Hát nem tudom..
- Ne csináld ezt Rose!Kérleeeeeeeeeek!
- Jó, jó csak ne vinnyogj már!Gondolom mehetek én... elsőnek.

Mire befejeztem a mondatot, már csak Tyna hajából láttam egy darabot. Gondoltam, jó hát akkor én nem is megyek le. Vártam,vártam. 10perc. Semmi. 15perc. .ajjaj mit csinál már ez a hülye? Nem volt más választásom, odamentem a nyíláshoz, és lehajoltam.
- Tyyyynnaaaa! - Tyynaaaaa Tyyyynnaaaa- visszhangozva a nagy üresség a kiáltásomat.Semmi..mi a jó eget művel..Aztán valami kaparászást hallottam...tudjátok,mint amikor a körmöt végighúzod a falon.És még egyszer.Halk sóhaj...Francba ez a kurva sötét,semmitsem látok!- gondoltam.És ez a bűz.. elképesztő, hogy még nem halt meg Tyna..mi volt ez?Valami fehér folt,de még mindig nem lá......ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
- Mivan Rose, beszartál???- röhögte fel Tyna, miközben kimászott a téglalap alakú üregből.
- A kurva anyád te állat!Észnél vagy?Basszus majdnem lefostam a bokám te, teeeeeeeeeeeee elmebeteg.
Közben ő csak szakadt a röhögéstől. Ő és a hülye viccei...
- Jóvan,bocs!De az a kép,amit vágtál.. elképesztő..
- Inkább azt mondd,hogy ott lent mit láttál. Ne beszélj félre.
Szép lassan lehervadt az arcáról a mosoly,és kissé elfehéredett. De ezt nem vettem semmilyen jelnek,vagy mittomén ómennek...pedig..
- Hát, semmit. Igazad volt Mormota Marcival kapcsolatban,ott rohad, ki tudja mióta. És vajon hogy jutott be?Hm,kár volt lemennem,semmi különös.. de figyelj,nem mehetnénk haza?Kissé rosszul érzem magam.
- De,persze.

Mondjuk már akkor feltűnt, hogy valami sántít a dologban,de akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Talán a csalódottság is elnyomhatta a vészjelzőimet. Talán.
Másnap reggel Tyna nem jött iskolába,tanítás után rögtön átmentem hozzájuk. Az anyja nyitott ajtót. Mrs.Show egy kedves asszony volt,már javában közelített a negyvenhez,de még egész csinos.A férjét elvesztette egy autóbalesetben,mikor még Tyna 3 éves volt.Anyám és Mrs.Show nagy barátnők,egymással szemben lakunk. Tynáék háza nagyon szép volt,ízlésesen berendezve.Elég szép környéken laktunk,szerettem itt élni.
- Tynához jöttél,Rose?- kérdezte mosolyogva.
- Igen Mrs.Show.Beteg?
- Nemtudom,reggel nem érezte valami jól magát.Sápadt volt,és folyt róla a víz..lehet valami vírus.
Gondoltam magamban...lehet..

Bent ledobtam a táskámat,levettem a cipőmet,és már szaladtam is fel az emeletre. Amikor megláttam az oi ismerős ajtót, nemtudom,valamiért a hideg futott végig a hátamon. Mi a fene?Meghülyültem?Rátettem a kezem a kilincsre,de haboztam. Nem tudom mire számítottam,talán a megcsonkított hullájára,vagy hogy a csillárról lóg lefele,és csöpög róla a vér. Természetesen nem ez várt csak ő.De valahogy mégis oian furcsa volt.
- Szia!- köszöntem neki.

De nem válaszolt. Csak ült az ágyon,abban a hülye macis pizsamájában,a térdét átfogva,és enyhén hintázott. Tudjátok,mint a depressziósok a tévében. Egy picit megijedtem hogy nem reagál. Odamentem,és leültem mellé az ágyra. Még mindig semmi. De.. deee, dúdolt valamit,de a szeme az kifejezéstelen volt. Ledermedtem.Nem tudom, mi ütött belém, miért nem csináltam valamit. Csak ültem. És hallgattam. Hallgattam, ahogy a hülye macis pizsi a lepedőt súrolja,miközben hintázik,és amit dúdol.A hideg futott a hátamon,ahogy hallgattam. Olyan ismerős volt, de csak úgy, mint egy régi álom.. Minden látható jel arra mutatott,hogy nem fogta még föl, hogy itt vagyok. Lassan megérintettem.. a keze jéghideg volt,és vizes.
- Tyna!- próbálkoztam- Tyna!hahóóó Föld hívja Tynát!!!TYYYYYYYYNNNNNAAAAAAAAA!!!- mostmár ordítottam,és bevallom,kicsit megrémültem.
Végre rámnézett. A szeme karikás volt,mintha egész éjjel nem aludt volna. Az egész arca hófehér. Megszólalt. Lassan. Alig érthetően.
- Láttam őt.....- lehelte
- Mit láttál?
- Eljött hozzám, azt mondta.. azt...
- Miről beszélsz Tyna?- kezdtem arra gyanakodni,hogy megint hülyére vesz,de nem igazán hittem benne,most nem..
- Azt, azt mondta,hogy nem..én...nem..- és elkezdtek patakzani a könnyei. Ömlött belőle,még az orra is elkezdett vérezni. Ő meg csak ült,sírt,és himbálózott. Azt hittem,rohamot kapott,ezért hát,jól pofon vágtam. Ettől valamelyest magához tért.
- Istenem Rose..!Te vagy az?- kérdezte már teljesen emberi hangon,és a tény,hogy már felismert,mit ne mondjak,megnyugtatott.
- Tyna!Mi van veled?Teljesen meghűlt bennem a xar!Olyan furcsa voltál.
Elkezdett valamit magyarázni orrhangon, mert éppen az orrához gyömöszkölte a zsepit, amit adtam neki,de ebből nemsokat értettem.
- Mi van? Mit álmodtál?Valami rémálom? hogy mi???? egy hatalmas gumimaci akart megenni?? El se hiszem. Biztos valami rosszat ettél tegnap este.
Ezzel a hülyeséggel próbáltam egy kis jókedvet sodorni a légkörbe,valamivel jobb színe is lett a röhögéstől. De hirtelen ezt is abbahagyta,és megint elkezdett sírni,de mostmár nem olyan hisztérikusan,mint az előbb. Ő rámdőlt, és csak sírdogált. Én átöleltem, és dúdoltam egy dalt,ami ismerős volt,csak nem tudtam,hogy honnan.


Folyt. köv..