Pekingi éjszakák - I. fejezet

Lara fázósan kucorodott össze vékony pokróca alatt. Január volt, kint szitált a hó, a helyiséget mégsem fűtötték.
- Értéktelen piszkok számára nincs kényelem.
Munkaadójuk nem véletlenül beszélt róluk így: a nőket Kínában értéktelen piszkoknak nevezték. Larát mégsem bántotta ez, hiszen élete tizenhét éve alatt már beletanulhatott mindenbe. Ismerte a gonosz fiúkat és férfiakat, akik, ha nem vigyázol, elcsábítanak vagy megerőszakolnak, és gyermeked lesz tőlük. Ismerte a törvényt is, miszerint kiskorúaknak tilos a munka.
- Most mégis itt vagyok - gondolta Lara. A többi lányt mind a családban levő pénzhiány miatt küldték ide. Larát nem, ő menedékként jött ide. Különben is, a szülei régen meghaltak. Apja és anyja tízéves korában haltak meg, de ő már az arcukra se emlékezett. És nem szomoríthatta el magát régen elmúlt eseményeken.
Amúgy is, sok aggódnivalója volt. A Roxfortban utolsó évét is elvégezte, a mágusok törvénye szerint már nagykorú volt, és nem tudott mit kezdeni magával. A tizennyolcadik évét meg kellett várnia, hogy a muglik között is felnőttnek számítson. El se tudta képzelni, mit fog magával csinálni.

Varázslótárgyait egy kilazult deszka alatt tartotta, amiről senki más nem tudott, varázspálcáját pedig mindig magánál tartotta. Aki bármit is megtudott, annak törölte vagy módosította az emlékezetét. Így semmiképpen nem tudott senki semmit mágus mivoltáról.
Jelenlegi célja a muglipénz szerzése volt. Ennek érdekében eljött ebbe a játékgyárba, ami illegálisan foglalkoztatott kiskorúakat. Persze a hatóság erről mit sem tudott. Lara, ha ezzel igen keveset is, de pénzt tudott szerezni. Mackókat, babákat varrt, mint minden Roxfortos nyáriszünetben is. Most viszont egész évben maradt.
Nem gondolta volna, hogy a hely, ahol munkaadói elszállásolják, ősszel, télen és tavasszal ennyire borzasztó. Eddigi véleménye, hogy egész tűrhető, megváltozott, ahogy a többi lány is gondolta: borzalmas.

Mindenestre Lara tisztában volt azzal, hogy nem mehet sehová sem, mielőtt férjet nem fog magának. Volt köztük egy szerencsés lány - üde szépségével azonnal beleszeretett egy fiatal férfi, és gyűrűvel ajándékozta meg. A lány, Csianjun elbeszéléseiből mindent megtudott: a férfit Eriknek hívták. Csianjun egyszer-egyszer képet is mutatott róla: nagyon jóképű férfi volt.
A többi lánnyal együtt Lara is irigyelte és gyűlölte Csianjunt. Most, hogy Lara végre szabadon varázsolhatott, nagy kedve lett volna a Cruciatus átokkal megkínozni Csianjunt, de mégsem tette. Hosszú időre egyedül kellett volna maradnia vele-úgy, hogy alibije is van. Ilyen alkalom azonban még nem ígérkezett, bár Lara megfogadta, hogy távozása előt mindenképpen megkínozza Csianjunt.

Lara megfordult a padlóra vetett matracon, és gondolkodásai után végre sikerült elaludnia.