Egy gondolat

Van egy kis "történetem" bár elég érdekes, de azért szeretném elmondani. Nem is történet, inkább egy gondolat.

Régen azt gondoltam, milyen jó annak, aki híres és gazdag, de ehhez tehetség is kell. Ma már úgy gondolom, mindenkiben ott lakozik a "tehetség". Biztos volt egyszer mindenki úgy, hogy egy nap nem akart iskolába menni, vagy nem volt kedvünk egy találkozóhoz. Olyankor általában tettetjük, hogy fáj a fejünk, hasunk, rosszul vagyunk, vagyis színészkedünk. Valakinek ebből a képességből egy kicsit több jutott, valakinek túl kevés. Az is előfordult, hogy ének órán irigykedtek valakire, akinek jó hangja van. Vagy éppen kitűntek ezzel. Én úgy gondolom, mindenkinek fel kell fedezni, hogy miben tehetséges, és ezt ki kell használni. Valaki talán úgy gondolja, hogy már késő a dolgokon változatni, de valóban így van? Vagy inkább túl gyáva belekezdeni a változásba?

Van egy elvem: Változtatni és változni sohasem késő! Ha elindultunk egy úton, azt hisszük helyes, ám ha mégsem, ne féljünk másik utat keresni! Erről szól az élet. Megtalálni a helyes utat, küzdeni egy biztos jövőért, mindig csak hajtani. De persze van olyan, aki beleszületik egy kész világba, ahol semmit sem kell tennie ahhoz, hogy sikeres legyen, és nem kell aggódnia anyagi gondok miatt sem. Én nem irigylem őket. Mindenkinek kell egy álom, egy vágy, e nélkül érdemes élni? Mért küzdenénk, ha nincs álmunk? Valljuk be jó egy kicsit álmodozni az elérhetetlenről. Mindenkivel megesik, hogy beleszeret egy énekesbe, és, bár elérhetetlen, azért jó rá gondolni és vágyakozni. Ezt persze előbb utóbb kinövi az ember, a legtöbb esetben. Tulajdonképpen az egész lényege, a mondanivalóm ezzel, hogy sohasem késő változtatni, változni kell, milyen lenne az életünk változások nélkül? Sohasem szabad feladni! Milyen lenne az élet, ha sohasem sírnánk, vagy nevetnénk, nem lennénk mérgesek, és nem szenvednénk, nem csalódnánk? Nem lenne unalmas?

Mindez kell az életbe, még ha néha igazságtalannak tűnik is. Olykor tényleg az, és nem szégyen sírni. Az a szégyen, ha nincsenek érzéseink. Minden lehetőséget meg kell ragadni a boldogsághoz! Bármi áron, el kell érni a célunkat! Ne féljünk kifejezni önmagunkat, senki árnyékába ne éljünk és álljunk ki magunkért! Hát ennyi lenne a mondanivalóm! Lehet, hogy valaki unalmasnak találta, mások, igaznak, vagy pocséknak, de ez az igazság. Mindenkinek kívánom, hogy teljesüljön az álma, vagy ha ez erőt adott, hát akkor teljesítse!

,,Olykor vágyni kell valamire,
Olykor hinni kell a lehetetlenbe,
Olykor becsülni kell a kicsit,
Olykor szárnyalni kell egy picit.
Szenvedni kell a semmiért,
S mindent feladni a jövőnkért!’’