Hermione és Ron
- Hülyeség volt feljönni - motyogta Ron. Egy hideg kunyhóban vacogtak, Hermione tűzvarázslata ellenére.
- Inkább befognád, minthogy panaszkodsz- felelte bosszúsan Hermione.- Ha nem látnád, éppen olyan tűzet szeretnék varázsolni, ami meleget ad.
- Látom - mondta Ron - de arra még mindig nem kaptam választ, hogy miért jöttünk fel a hegyre...
Hermione felemelkedett a kandalló elől és az arcát Ronéhoz nyomta.
- Szeretlek.
- HERMIONE!- üvöltött Ron. - Mégis mi a ***- ért jöttünk ide a hegyre?
- Ron, azt hittem, tudod.
- Hermione, soha egy szót sem szóltál semmiről se!
- Harry ki akar nyírni minket. Ezért.
- Én is szeretlek.
Hermione Ron ölébe ült. Már három hónapja eljegyezték egymást, de félniük kellett Pottertől.
- Azt hittem, leráztad- csóválta a fejét Ron.
- Le is- bosszankodott Hermione- de nem tudtam megölni.
- Akkor, úgy néz ki, nekem kell megtennem. Már ha egyáltalán túléljük ezt a hideget, a TE tűzvarázslatoddal. Megfagyok. Engedj oda, Hermione!
Ron pár másodpercig a tűz fölé hajolt, elmormolt egy varázsigét, és a kandallóban máris vidám, meleget adó tűz lobogott.
- Ezt korábban is megtehetted volna - morgolódott a lány.
- Csak nem engedtél oda.
- Mondd, miért kell nekünk folytonosan veszekednünk?
- Szeretlek.
- RON!
- Te is ugyanezt csinálod.
- Inkább beszéljünk arról, hogyan öljük meg Pottert.
- Nehéz munka lesz. Harry erős.
- HARRY? Te még képes vagy a barátodként emlegetni?
- Akárhogy is van most, valamikor tényleg elválszthatatlanok voltunk, így hárman.
- Mi ketten így is elválaszthatatlanok maradtunk. Potter kiállt a játszmából. És meg akar ölni minket.
- Azt hiszed, sok újat mondtál ezzel?- kérdezte ingerülten Ron.
- Potter bármikor ránk találhat- jegyezte meg aggódva Hermione.
- Igen, tudom. Akkor maradjunk annyiban, hogy én párbajozom vele. Te gyenge vagy.
- MICSODA?
- Potterhez képest!
- Aztán, ha meghalsz, beállok a helyedre?
- Mondjuk. De remélem, erre nem lesz szükség.
- Pszt, Ron! Valaki jön!
A pár nehéz lépteket hallott a hegyi viskó közelébe érkezni. Az ajtó kitárult, és belépett egy magas, izmos férfi.
- Viktor!- Hermione rögtön az egykori kviddicsjátékos nyakába omlott.- Mik a hírek?
Ron csodálkozva nézett Hermionére.
- Te szervezketél a hátam mögött?
- Pontosan. Előre elterveztem, hogy ez lesz a menedék, és megkértem Viktort, hogy hozzon hírt, ha valami történik.
- Igy ván- mondta kicsit akcentussal Viktor.- Báj van. Potter tudja, hogy ít bújkáltók.
- Honnan, Viktor?- kérdezte aggódva Hermione.
- Megtudtá egy zarándoktó’, aki látott titeket. Körübelül még egy óra, míg ideér. Az út felénél tart.
- Jaj, Ron, mennünk kell!- a 19 éves lány a könnyeivel küzködött. - Viktor, köszönjük a hírt!
- Hova mehetnénk, Hermione? Az idő zord. Ez az egyetlen menedék, ahol meghúzhatjuk magunkat. És egyébként is: Potterrel már nagyon ideje leszámolnunk. Nem tehetünk mást, mint hogy itt megvárjuk. Még mindig mi vagyunk a jobb helyzetben. Potter benyit, és én azon nyomban kimondom rá az Adava Kedavrát.
- Képes lennél...
- Igen, képes, különben ő mondja ki ránk az átkot. Hogyan viselnéd, ha meghalnék?
- Ron...
- Igen?
- Kérlek, ne beszéljünk erről. Oké, döntsd te le egy Adava Kedavrával, és a Potter- ügy lezárva.
- Így van.
- Akkor várjuk meg Pottert.
- Igen.
- Jaj, Ron, nekem borzasztó előérzetem van!
- Hermione, ne hergeld magad, különben megtörténik.
- Igen, igen Ron...
A kis helyiség kezdett megtelni a meleggel. A pár már nem fázott, Ron az ölébe húzta Hermionét, és úgy várták ketten Pottert.
Nem kellett sokat várniuk. A rozoga faajtón kopogtattak.
- Szeretlek, Ron.
- Én is téged, Hermione.
És Ron kiment. Kitárta az ajtót, majd előkapta a pálcáját, de Harry gyorsabb volt nála:
- ADAVA KEDAVRA- ordította Potter, és Ron a földre hanyatlott.
Hermione halkan kiment, és míg a gyilkos fiú Ron holttestével foglalatoskodott, elordította magát:
- ADAVA KEDAVRA!
Ez Pottert meglepetésként érte. Az átok Harryt gyomorszájon találta, aki tompán rádőlt Ronra.
A lány csak nézte és nézte a valaha volt két barátot, mikor három varázsló lépett be a viskóba.
- Hermione Granger, Harry Potter és Ron Weasley megöléséért életfolytiglani Azkaban- fogságra ítéljük.
Hermione arcán könnycseppek folytak szét. Tudta, hogy az Azkabanban hamar meg fog halni, és nem vár rá több szenvedés- de mégis.
A két auror karonfogta a lányt, és levitték a hegyről.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
Hozzászólások
üdv: