Történetek

- Nagyuramot csak ritkán hívjuk Nagyuramnak, de őt magát sosem szólítjuk így. A megszólítás szigorúan csakis Nagy Úr lehet, ezt jobb, ha megjegyzed. Előbb vagy utóbb úgyis megtanulod... Mostantól ő lesz a Te urad és parancsolód, őt fogod szolgálni. Így vagy úgy... Többet nem mondhatok, mert nem érdemes. Ahogy megérkezünk, azonnal elé viszünk...

Egy hete volt úton és már egy hete nem hegedült. Nem volt több naplemente, nem volt tengerpart, csak a géppuskák zaja és a repülőgépek elviselhetetlen sikítása. Minden éjjel keresett valamilyen romos házat, ott húzta meg magát éjszakánként. Étele nem volt, néha bemerészkedett egy-egy városba, onnan lopott kenyeret, hogy éhen ne haljon...

- A város tele van rendőrökkel, és mind téged keres! – hadarta J-NekteD. – Alig tudtam elhozni a kulcsot, legalább ötven rendfenntartó nyüzsgött ott összevissza. Kész szerencse, hogy egyikük sem rúgott bele véletlenül a dobozba.
Reactorfighter elmosolyodott. Nagyon üdítő volt számára a helyzet alakulása. Talán mégsem olyan reménytelen a tervezet, ahogy azt gondoltam annakelőtte, kockáztatta meg bizakodva az állítást...

Kicsit meghökkentem. Éva ugyanis határozottan a védelmébe vett, s a "Rettegett" szót szinte gúnyosan köpte Arnold felé. Az felnézett rá, és az arca elkezdett feketedni... Jobb keze felemelkedett, a lány elfehéredett.
Takaró lebbent, és már talpon is voltam. Nem zavart a meztelenségem. Dühösen meredtem a nagydarab fiúra, s nem is hatástalanul, mert megdermedt, és a szemében egy pillanatra mintha félelem csillant volna meg...

Mi lett volna, ha a nagyapám (apai ágon) nem hal meg a születésem után fél évvel? Akkor talán ma is élne, a húgom is ismerné, meg én is. Együtt nevetnénk, együtt sírnánk, biztos szeretnénk, de lehet, hogy néha kicsit haragudnánk. Évente egyszer, ha látnánk, mert messze lakik, de biztos örülnénk neki, és tőle nem félnénk úgy, mint a nagymamától. Nagymama sokkal önzőbb teremtés - mármint mások állítása szerint...

Reménykedett benne, hogy nem lesz több rendőr, aki útjába állna. A négyszögletes lejáróhoz lépett, leguggolt, és benézett az alant elterülő, már üres, fehéren csempézett zuhanyzóterembe. Egy lelket sem látott.
Impulzusfegyverét vállára akasztotta, kikapcsolta a vizort, és nagy igyekezettel lemászott a létrán. A fokok csúszósak voltak, vizesek, bal fémbakancsa a legalsón meg is bicsaklott kissé...

Oly kegyetlen tud lenni az élet; mert sok embernek nem adatik meg, hogy Vele legyél, helyette heves szívdobogással, elakadt torokkal, könnyes szemmel kell őt a távolból figyelned, gyönyörű lényét, mozgását. Csak az álmaidban vagy igazán boldog, csak akkor van melletted, csak akkor érintheted meg fenséges testét, akkor csókolhatod meg Őt! S csak akkor tudod neki elmondani azt, hogy szinte már földöntúli szerelemmel szereted!! ...

Impulzusfegyverét készenlétben tartva guggolt az akna szájánál, visszakapcsolta a vizort is, de semmi nem közeledett feléje lentről, amennyire látta. Mivel több, mint hat métert kellett leereszkednie, úgy döntött, nem ugrik, hanem használja a horgonykötelet, azért van. A bal oldali aknafedőszárny karikájába akasztotta a vasmacskát, a kötelet ledobta a fehér szobába, és lassan mászni kezdett lefelé...

Elvesztem egy szempárban, amely tulajdonosa olyan érzéseket hagyott bennem, amelyet 1000 év múlva sem lehet a feledés homályába tuszkolni. Ez az érzés életem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, hisz ezt az ember csak egyszer élheti át...

A Raider karizmatikus rándulással indult meg, és szinte motorzaj-mentesen robogott el jobbra, elhaladt a Búza tér mellett, a Miskolc Pláza erődre emlékeztető épülete mellett, el Szirmabesenyő irányába. Baloldalt, a földből szinte hegység módjára előtört sárga társasházak teteje fölött át-átvillant a Deszkatemplom magas, sötétbarna tornya.
Hol vagy, Deviator?, kérdezte némán magától Reactorfighter, zenét váltott, és átsiklott a Raiderrel a belső sávba, kielőzve egy kisteherautót...