Történetek

Hát szegénykém már elégé kábult, úgyhogy ráhajolok a nyakára. Megérzem az illatát, úristen, menten begerjedek tőle, ha nem kóstolhatom meg. Tűhegyes fogaim belevájnak, finom bőrbe, és máris zubog a vér a lyukakból. Ó mennyei érzés, kábulok én is, csak iszom és iszom, míg csak azon nem kapom magam, hogy mindjárt elélvezek a gyönyörtől...

Kifelé menet a parkban összefutok az egyik szakról négy csajjal. A testük lehengerlő. Otthon gyakran maszturbálok az ábrándjaikra, ahogyan meztelenül vonaglanak alattam. Incselkednek velem. Sue a plázacica klub elnöke. Ő az alfanőstény az összes közül. Tudom jól, hogy minden vágya, hogy egyszer lecidázzon...

A nevem Erin Gaynor, 9 éves vagyok és jelenleg egy kastélyban élek, ahol rengeteg gyerek zsúfolódott össze, miután a felnőttek kihaltak. Egy igen különös cselekménynek lehetünk majd szem és fül tanúi, ugyanis nem mindennapi történetbe fogunk belecsöppeni. A főszereplők gyerekek, ők lesznek a detektívek, a barátok és nem utolsó sorban a gyilkosok...

- Apu bocsánat! Apu, nagyon sajnálok mindent! Apu, ne! Nem leszek többet rossz. Apu szeretlek.
Ez volt Pete utolsó szava mielőtt az injekciót megkapta. Perceken belül mindene lebénult és a földre zuhant. A szemei nyitva voltak és csak engem néztek. Megtalálta a tekintetemet...

A lövésem célba talált. Egészen közel láttam magamhoz a lányt, mintha előttem állna. Kinyújtottam felé a kezemet és ő megfogta. Magamhoz húztam és beleharaptam a nyakába. Szívni kezdtem a vérét, ő pedig meg sem próbált védekezni. Az egész két percig tarthatott, majd ellöktem magamtól. Sikítás hallatszott...

Egyik reggel, ahogy felkelt, és kezdett volna dolgozni, elvégezni a befejező ütéseket, hirtelen a szívéhez kapott és meghalt. Halálát egyik segédje vette észre, aki hiába várta, hogy kinyissa az ajtót, így szólt a szomszédnak, közösen kihívták a rendőrséget és betörték az ajtót...

Faragó Elemér reggel felkelt, felöltözött, majd megevett egy fél ecetes uborkát és meghalt. A rendőrség a helyszínelés során elkapta a megmaradt fél uborkát, bevitte az őrszobára...

Norton legnagyobb meglepetésére az üzem előtt koszos munkások egész kis hada állt, akik egymást túl kiabálva követelték a gyár újbóli üzembehelyezését. De hiába, ugyanis a tulajdonos csődöt jelentett és így 320 ember vált munkanélkülivé, köztük Norton is. A hír letaglózóan hatott a fiatal fiúra, akinek az egyetlen lehetőséget ez a munka adta, mert ő honfitársaival ellentétben nem akart Amerikába utazni és nem is akart birkát lopni, csakhogy Ausztráliába űzzék...

Másnap, szinte repültem az iskolába. A gyerekek nevettek, csodás óráink voltak. Már vagy együtt voltunk 1 1/2 éve, amikor egy éjszakán, közös, gyertyafényes vacsi után elémtérdelt, és megkérte a kezem. Röpültem haza, hogy közöljem apámmal az örömhírt. De ő nem tudhatta meg, hogy mi is történt...

Az imént művésznek neveztem magam, habár korántsem vagyok az. Szakmám szerint, természetesen annak számítok, sőt a tény, hogy percenként pattan ki az agyamból egy vers, egy sor gondolat, egy történet, egy elképzelt valóság, az is azt bizonyítja, hogy az vagyok, de sajnos én tudom a legjobban, hogy nem így van...