Egy pillanat

Csak ült. Meredten bámulta a képeket a falon. A horrorisztikus festészetre tökéletes példák. Elvérzett, megerőszakolt nő, elrabolt kisgyerek, zokogó anya pisztollyal a kezében. Szereti az ilyen festészetet. Az arcok miatt. Félelemtől, fájdalomtól, borzadálytól eltorzult, sokkoló, kifejező arcok. Az elvérzett nő ruhája hófehér, bár körülötte vértenger. Arcára kiült a halál borzadalma. Szája, szeme nyitva fogai hiányoznak. Talán sikoltani próbált. Nézte meredten a képet. A fekete falakon a képek még tragikusabban hatottak. A cigarettafüstben a csend kissé nyomasztó volt. Mindössze két gyertya égett minden asztalon. Az emberek csendben beszélgettek, de az asztalától messzebb senki nem hallott semmit. Zene nem szólt. Megjött az, akire ő várt. Fekete sálját letekerte, kabátját levette, rágyújtott egy cigarettára. mélyen leszívta a füstöt. Ő aki eddig rá várt, most nem szólt semmit. Nem volt mondanivalója abban a pillanatban. A hely félelmetes volt. Ide jártak néha. Az antiszocialitás helye volt ez. Ha csöndben ült, és nézte a képeket akkor sem gondolták róla, hogy beteg. Rá sem néztek az emberek. Egy ilyen asztalnál tökéletesen jelentéktelennek tűnt mindenki. Itt nem kellet az emberek arcába néznie. Itt nem vettette meg senki azért ha megvetette az életet. Fájdalom állt töményen a levegőben. életundor, halál. Fájdalomból, gyűlöletből született ez a hely, az is élteti. Egy csöndes zug, ahol nyugodtan sajnálhatja magát. Csodálatos egyben szánalmas egy hely ez. Talán annyira fog egyszer fájni, hogy nem lét be többet ide. És ha már nem akar bejönni akkor mondhatja hogy meggyógyult. Addig nem. Volt egy időszak mikor nem járt ide. Mikor mosolygott egyszer. Azóta még nem. Műnek és álnoknak érezte az emberek mosolyát. ahogy az életet is. Itt nem kell annak lennie amit elvárnak, itt lehet ami szeretne.
Az ember akire vár megszólalt:
- Ezt neked csináltam - mondta és felhúzta a pulcsiját az alkarjáról. A bőrébe csak egy szó volt késsel vágva. a hegek rajzolták ki a betűket:
FÁJDALOM