Történetek

Hideg van. Fekete öltönyödben, csendben sétálsz a fehér ruhás mögött. Hallgatod cipőjének halk csosszanásait. A leheleted fehér páraként gomolyog elő a szádból, ahányszor csak levegőt veszel. Fázol…

Sírással küszködve szaladok a buszomhoz, az érzések kavarognak bennem. Tudom vállaltam, hogy ilyen távolságból tartunk fenn egy kapcsolatot, mégis minden egyes elválás olyan fájdalmas. De azt hiszem, megéri...

Alszik. A szempillái néha megremegnek. Halkan szuszog, s a ruha lassú táncot jár testén. Arcán a leggyermekibb, legősibb kifejezés ül; ártatlanságának emlékét őrzi meg örökre.
Nem élhet így. Bűnei felemésztik egész lényét, alattomosan, mégis büszkén. Bemocskolják tisztaságát, míg alantasabb lesz a legrosszéletűbb embereknél is. Tönkretett...

Úgy élek, mint egy pici üregi állat... előmászom a vackomból hajnalban, hogy feladjam a félszemmel álmodott álom sohapihentető lidérceit és elhiszem, hogy a futás pénzért, karrierért, iskoláért, sikerért több mint a pofazacskóban erjedő gabonaszemek, összeszűkült torkon akadó korty víz...

Csak ült. Meredten bámulta a képeket a falon. A horrorisztikus festészetre tökéletes példák. Elvérzett, megerőszakolt nő, elrabolt kisgyerek, zokogó anya pisztollyal a kezében. Szereti az ilyen festészetet. Az arcok miatt. Félelemtől, fájdalomtól, borzadálytól eltorzult, sokkoló, kifejező arcok. Az elvérzett nő ruhája hófehér, bár körülötte vértenger. Arcára kiült a halál borzadalma. Szája, szeme nyitva fogai hiányoznak. Talán sikoltani próbált. Nézte meredten a képet...

- Jó dolog a szerelem? – fordult felé a fiú. Szemei a lányét fürkészték, aki egy darabig tűrte a pillantását, majd még egyszer utoljára mélyet szívott a cigijéből, aztán elhajította. Majd hosszasan a parázsló csikket nézte.
- Akarod tudni milyen a szerelem? – válaszra sem méltatva folytatta – olyan, mint ez a cigi, de olyan drága, hogy csak egy dobozzal engedhetsz meg magadnak egész életedben...

Idén vagyunk 13 éves házasok a férjemmel, és mostanában elég sok gond előjön. Csak remélni tudom, hogy ehhez nincs köze Imrének, aki a falu széléről egy kicsit közelebb költözött, mivel közben elvált, új élettársa és kislánya van. (Bár lehet, hogy ez a kapcsolat csak "szükségállapot" volt nála.) Ma már többször látom, és az utóbbi egy-két évben újra feléledtek az emlékek. A tekintete még ma, húsz év múltán is megbabonáz, ha meglátom, erősebben ver a szívem, úgy érzem, elpirulok,...

Sárral és vízzel takart arcát teljesen átszőtte a kétségbeesés. Ki ő? Hol fut? Miért fut? Ki kergeti? Ezen kérdéssorozatunk első tagjára rögvest választ is kapunk, hiszen ő történetünk főhőse, azaz Béla. Hogy hol volt épp, azt ő is nagyon szerette volna tudni...

Egy hosszú piszkosszőke hajú 16 év körüli lány. Táskám a mellettem ülő széken hever. Kodak, eldobható kis fényképezőgépet veszek ki belőle, és lekapom lányt. Gyorsan kellett csinálnom, mert nem is marad tovább, mint hogy a férfi kezébe nyomjon valamit, az meg a zsebébe csúsztasson egy kis anyagot. Sejtelmem sincs milyen cucc lehetett az, de valószínűnek tartom, hogy egy kis marihuánát kapott a kiscsaj...

- És te mi vagy? Valami angyal?
- Angyal…ez jól esik tőled meg kell mondjam, hogy angyalnak nézel. Tudod itt az angyal, a legmagasabb elismertségbe tartozik. Én csak affajta segítő volnék. Az olyanokat igazítom útba, és maradok vele ittléte alatt, mint te.
- És hogyan kerültél ide?
- Ugyanúgy, mint te, vagy bárki más. Elég csúnya baleset során, meg kell hogy mondjam. Annyi idős voltam, mint te. Ennek már négy éve...