Na tessék, már megint itt állok. De miért is ülnék le? Hisz már csak 45 perc és állhatok fel megint. És „vigyázban” állván harmincad magammal hallgatom a kedvenc versem: „Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma…” Hetes, szerinted kinek hiányzik a Csaba?
Na végre! Győzelem, nyugalom, tűzszünet, világbéke! => Ülök! Most meg majd kelhetek fel.
Pisti befejezheted az orrfújást, és Tomi neked, se kell úgy tenned, mintha lógna a cipőfűződ a tépőzáras cipődön, mert már rég becsukta a naplót, ergo nem felelünk. És azzal, hogy egyfolytában a cipődnél matatsz, semmi mást nem értél el, csak azt, hogy már mindenki tudja, hogy heti 2-nél többször nem cserélsz zoknit.
Tanár úr vigyázzon! A táblán van egy fekete lyuk és egyre csak nő! Megeszi a tanár urat is! Már késő! Elaludtam. Biztosan alszom, mert csak álmomba merek arra gondolni, hogy az iskolába hagyják az embert aludni.
Hé! Alvó embert nem illik zavarni. Mi van? Hozzám beszél?
- Legyen szíves megismételni a kérdést, nem értettem pontosan, mert mindenki dumál.-
Miből gondolja, hogy én tudok ilyen kérdésekre válaszolni? Ha kérdése van, hívja fel a 197-et.
- Elnézést tanár úr, ez most pont nem jut eszembe.
Ne, kérem, ne tessék elmondani, hogy hanyag, lusta, tróger, meg minden efféle vagyok, és hogy nem tetszik tudni, hogy, hogy van képem felkészületlenül bejönni az iskolakapun. És tanár úr, azt sajnos én sem tudom, hogy mit keresek itt.
Norbi, ha már volt pofád mellém ülni, legalább fogat moshatnál reggelente.
- Kérsz egy rágót?
- Elnézést tanár úr, csak egy zsebkendőt adtam neki.
Zsebkendőt a száj P.H. értékére.
Tanár úr nem látja, hogy eszem? Ne tessék már zavarni. Ja értem, hogy épp ezzel van a gond? Ez kérem nagyon egyszerű. Tetszik tudni mennyivel hosszabb a 45 perces óra, mint a 10 perces szünet? Hát, az biztos, hogy több mint 35 perccel. Na, ezért eszem most.
- Elnézést tanár úr, leesett a vércukrom és nem akartam megzavarni az órát ilyen aprósággal, de már épp vissza is akartam csomagolni.
Tanár úr, ha megtenné, hogy még egy kicsikét gyorsabban diktálná a fogalmakat, akkor nagyon hálás lennék, mert tuti leszakadna a csuklóm, és megkezdené önálló életét a nagyvilágban, és ezzel biztosan világhírűvé válnék.
Hagyd már abba. Neked jól esik, ha rugdossák a széked? Még egyszer belerúgsz, kitépem a lábad.
- Megtennéd, hogy befejezed a székem rugdosását? Köszike.
Végre. Kicsöngettek! Már csak öt perc van vissza az órából.
Ilyenkor, szünet előtt, szerintem az óra utolsó mondataként, mindig el kéne mondatni kórusban a diáksággal, hogy: A szünetben szabad vagy, azt csinálsz, amit szabad.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Monológ kevés dialóggal, avagy a keserű humor.
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások