Történetek

1993 tavaszán tettünk huszonhét fős csapatunkkal látogatást Ecuadorban és a hozzá tartozó Galapagos szigeteken. A főváros, Quito jellegzetes keveredése a spanyol kultúra cicomás, arannyal dúsan díszített templomainak, hatalmas faerkélyes nemesi palotáinak és a mai modernkor építészetének...

Azon az éjjelen a lény megint megjelent álmomban, Beszélt nekem arról, hogy az utolsó, aki a bolygón életben maradt, ezért megtermékenyített, hogy fennmaradjon a faj, amiért az ősei olyan sokat tettek. Beszélt nekem városokról, amik elpusztultak, gyermekekről, akik a szüleik nélkül, egyedül haltak el a vadonban, és hogy a gyermek, akit a szívem alatt hordok, egy nap vissza kell, hogy térjen a szülőbolygójára, hogy újra benépesítse azt...

Életelve ez volt: `tartsd meg a rendet és a rend is megtart téged!`.
Majdnem tökéletes boldogságának csak egyetlen híja volt: a városi tömegközlekedési vállalat környéki járatainak pontatlansága. Pedig milyen szép is lett volna, ha a hivatalba is minden nap percre pontosan ugyanakkor érkezhetne be...

Szóval azt mondod, szerető akarsz lenni. Oh, drágám, fogalmad sincs, hogy mire vállalkozol. Édes, naiv kislány. Tűsarkút próbálsz, pedig még a sportcipődben is megbotlasz...

A Himalája hegyei között a mai Nepál területén él egy, nép, mely mogoroknak nevezi magát. Az általuk csak Yuz Afúznak nevezett, Jézustól származtatják magukat. A nép alapítójának, Jézusnak a sírját a közeli Srinagár városában szent helyként tisztelik. Ennek a mondának a lehetséges történetét egy sámán mesélte el nekem, amikor a nepáli király és udvari asztrológusának vendégeként abban a szerencsében részesültem, hogy meglátogathattam ezt a mi magyar emberekre igencsak hasonlító népet....

Santiagói tartózkodásunk utolsó napján úgy döntöttünk, hogy a délutáni Húsvét Szigetekre való indulásig látogatást teszünk Valparaisoba. Előző este fogadáson voltam három társammal a nagykövetségen, a követ felesége, kis partira hívott meg bennünket. Mivel magyarok ritkán járnak Chilébe, így csemegének számított ott időzésünk a magyar kolóniának...

Az almalopás, Bábel és az özönvíz után az Úr, pihenésre vágyott. Természetgyógyásza egy welness hétvégét javasolt neki, ahol megtanították relaxálni és jógázni.
Háziorvosa egy híres pszichiátert ajánlott számára mivel félő volt, hogy pszichoszomatikus tünetei komoly fizikális változásokat fognak nála előidézni...

Finoman csókolgatott, szinte csak ízlelgetett. Átöleltem a nyakánál, ekkor az ölébe húzott és úgy csókolt tovább.
Tudtam, hogy nem helyes, amit teszünk és hogy abba kéne hagyni... de egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni. Niko annyira más, mint a barátom. Érzelmesebb, gyengédebb...

Egyik nap a helyi reklámújságban szeme egy hirdetésen akadt meg: `lakhatás fejében idősgondozást, bevásárlást, háztartás vezetését vállalom...` Gondolta, hogy nem sokat veszít, ha felhívja. Hátha egy olyan személy akad horogra, akivel jól kijön. Így is tett. Felhívta a megadott telefonszámot és egy fiatalos hangú nő jelentkezett be. Este hatra beszéltek randit...

- Az idő tájt vad világot éltünk mondta egyszer Captain Morvay, az erőd mostani parancsnoka a vacsoraasztalnál. A katonák és a szolgák áhítattal lesték minden szavát, miközben a férfi méretes mócsingokat hajigált a földre a kutyáinak, és bort ivott. Sokat kutakodtam a régi papírosok között. Úgy vélem, ez a hely egy mocsár kellős közepén feküdt, egy szigeten...