Érzéki izgalmak vagy a biztonságos unalom?

Tudom, a téma sok embernek nem a kedvence... De most ez jött, remélem azért tetszeni fog.

Nyár, haverok, buli. Péntek este alig vártam már, hogy az egész hetes robotolás után végre kikapcsolódjam egy kicsit.
`Akkor minden megvan?`- kérdeztem a barátomtól, mikor már csak a fülbevalómat illesztettem a helyére.
`Persze, majd útközben beugrunk a boltba még egy kis piáért.`- vette el a kocsi kulcsot az asztalról.
`Kész vagy, mehetünk?`- állt meg az ajtóban és várakozó tekintettel nézett rám.
`Indulhatunk.`- kaptam fel a táskámat és már kattant is a zár.

Mikor odaértünk, már javában folyt a késő esti kerti party. Ezeket szeretjük a legjobban, a sötétben ropogó tűznek és grill illatoknak mindig megvan a hangulatuk. Házigazdánk nagy kertjét ráadásul napelemmel működő kis kültéri díszítő fények is keresztezték, így azért láttunk is valamit. Már aki nem volt alkoholos és/vagy egyéb szeres befolyásoltság alatt persze.
Jó sokan voltunk, de a többségét, mint általában, most sem ismertem.
A barátommal csak bedobtuk a cuccunkat abba a szobába, ahol később aludni fogunk. Majd akkor kipakolunk, ha aktuális lesz, mert lent már a teli poharak vártak minket és alig vártam, hogy végre ellazuljak egy kicsit.
Kezdtem egy kis tequilával, mert az azonnal hat nálam. Csak egy pohárnyi, egyelőre nem kell több. Azután felkaptam valami koktélszerűséget és körbenéztem. A barátom szokás szerint szívogatott is a többiekkel. Én nem élek vele, soha nem is éltem, nekem elég az ital.
Nem akartam teljesen berúgni, azt azért nem szeretem annyira. Odamentem Max-hoz, a házigazdához.
`Jön még valaki?`- kérdeztem rá, hátha lesznek még itt olyanok, akiket jobban ismerek.
`Amanda is mindjárt itt lesz a barátjával.`
Amival csak párszor találkoztam, de akkor mindig jól eldumáltunk, úgyhogy örültem neki.
`Barátja van? Na, hogy-hogy?`- lepődtem meg.-`És mit szól ahhoz, hogy veled lakik együtt? Vagy a srác nem tudja mi újság nálatok?`
`De tudja, de úgy tudom, nincs probléma belőle. Egyelőre még nem akarnak összeköltözni, engem meg nem zavarnak, úgyhogy felőlem addig marad, amíg akar.`- felelte könnyedén, de azért láttam, hogy nem mond teljesen igazat.

Ami és Max már régóta lakótársak és ők a legjobb példa arra, hogy egy kapcsolat után is lehet jó barátságban maradni. Pár éve cuccoltak össze, aztán szépen, békésen szakítottak, úgy, hogy mi, a barátai csak napokkal később vettük észre ténylegesen. Megunták egymást, egyszerűen kihűltek az érzelmeik, de emberileg sokra tartják a másikat. Végül gazdasági okokból továbbra is együtt laknak és ez addig így is marad, míg egyikük nem talál véglegesen valakit magának vagy legalábbis a költözés mellett nem dönt. Hivatalosan abszolút szabad kezet adnak egymásnak, tehát mindenki azt hoz haza, akit akar. De én el nem tudtam képzelni, hogy működhet ez a valóságban. Pláne mit szól ehhez az újonnan képbe kerülő másik fél? Én biztos nem örültem volna, ha a barátomat úgy ismerem meg, hogy még együtt lakik az exével. Az én tapasztalataim szerint az soha nem végződött még jól, ha az ex is képben van. Néhányan úgy gondolják, túl lehet ezen lendülni, de akiket eddig én láttam, egy idő után mindig megdőlt az elméletük. Az egyik fél, jellemzően az, aki kénytelen ezt elviselni, egy idő után nonverbális jeleket kezd produkálni, hogy kiemelje ő mitől szebb és jobb, mint az előző. Rosszabb esetben már mástól is észreveszi a visszajelzéseket, csakhogy társa tudomására hozza, őt más is jónak tartja rajta kívül, féltékenységet és további problémákat generálva ezzel. Érthető, hogy mindenki csak az egyetlen szeretne lenni a párja életében. És igazából most is ezt látom, mert Max `lazasága``, ahogy a témát kezeli, nem őszinte, az tuti!

`Na ki van itt?`- hallottam egy vidám hangot a hátam mögül, mikor épp egy kisebb társasággal sütögettem a tűznél. Kicsit megijedtem Ami harsány hangjára és majdnem kilögyböltem a kezemben lévő italt.
`Basszus, majdnem ráöntöttem a tűzre!`- léptem hátrébb nevetve, majd megfordultam és kis híján majdnem ténylegesen elejtettem a kezemben lévő poharat. `Ööö...sziasztok.`- ahogy megláttam Ami barátját, beugrott, hogy pár nappal ezelőtt egy távolsági buszon utaztunk és szemeztünk egy picit. Nem nagyon mertem nézegetni, mert hát mégiscsak barátom van. Ráadásul egy népszerű ezoterikus könyvet olvasott, ami nekem is nagy kedvencem. Láttam, hogy ő is megismert.
`Na és, legalább egy kicsit felforrósítottuk volna itt a hangulatot!` ölelt meg. `Nézd csak milyen isten pasit fogtam magamnak. Jól néz ki, mi?`- kacsintgatott zavarba ejtően én meg csak kínosan vigyorogtam. ` Ő Niko, félig magyar, félig görög. És az én barátom.`- ölelte át a derekánál az én-t kihangsúlyozva.
`Szia. Laura.`- próbáltam határozott maradni és palástolni azt, hogy ő tényleg egy kurva jó pasi és azt is, hogy látásból már ismerjük egymást. És nagyon reméltem, hogy ő is így tesz!
`Szia, nagyon örülök, hogy megismerhettelek.`- semmi akcentusa nem volt, így feltételeztem, hogy már itt nevelkedett. Kicsit mélyrehatóbban fürkészte a tekintetem, ezért félrenéztem, majd visszafordultam a tűzhöz, hogy inkább a nyársra tűzdelt pecsenyémre irányítsam a figyelmem.
`Mindjárt visszajövünk mi is sütögetni, csak előbb még körbedicsekszem Niko-val.`- próbált vicces lenni Ami, de Niko-n láttam, hogy nem nagyon szereti, hogy valami dísztárgyhoz hasonlítja. Ők arrébb álltak, én pedig inkább lehúztam még egy tequilát erre a nagy ijedtségre.

......................................................................................................

A buli alatt fogyott az alkohol és a fű is. Én továbbra is csak ittam és amint láttam Niko is. Viszont a barátom és Ami, a többséggel egyetemben eléggé szétcsapták magukat.
Épp a hintaágyban pihegtem, mikor egyszer csak Niko ült oda mellém.
`Kicsi a világ, nem igaz?`- dobott be egy elcsépelt klisét.
`Az.`- válaszoltam kurtán. Igazából nem tudtam, most hogy is kéne viselkednem és ezen a bevitt alkoholmennyiség sem segített túl sokat.
`Hova mentél akkor amúgy?`- folytatta könnyedén. Nem zavartatta magát, hogy láthatóan én egy kicsit feszélyezve éreztem magam. De az is lehet, hogy csak bebeszélem ezt az egészet és csak a feszültséget akarta oldani ő is egy könnyed csevejjel. Úgyhogy inkább belementem.
`A szüleimhez látogatóba. És te?`
`Az egyetemre. Utolsó évem volt, most végeztem.`
`Jó kis könyv volt, amit olvastál.`
`Szeretek elmerülni ilyen dolgokban. Téged is érdekelnek ezek? Gondolom, akkor te is olvastad.`
`Igen, nekem is az az egyik nagy kedvencem.`
`Neked mi a csillagjegyed, amúgy?`- érdeklődött.
Elmosolyodtam. Most elmondjam?
`Min mosolyogsz?`- kérdezte kedvesen, mikor meglátta.
`Semmi, csak nem nagyon szeretnek azok után, ha meghallják.`
`Skorpió?`- vágta rá. Erre már tényleg felnevettem. Úgy látszik sajnos egy életre megbélyegződnek a skorpió csillagjegyű emberek már a születésükkor.
`Vicces, hogy egyből ez jutott eszedbe, így csak visszaigazolva látom a többieket. Igen, amúgy az.`
`Az enyém is. Sorstárs.`- mosolygott. Végre rendesen ránéztem, de azonnal beláttam, hogy ez hiba volt. Ugyanis percekig gyönyörködtem sötétbarna szemeiben, egyszerűen nem tudtam félre nézni. Amanda hangos megérkezése zökkentett csak ki abból, hogy talán ezt így mégsem kéne.

.............................................................................................


Két nap múlva egy pubban gyűltünk össze ismét. Most már Niko is taggá vált, bár elég érdekes volt a felállás. Max és Ami néha elsütöttek olyan poénokat, amiken csak ők ketten röhögtek. Ez nemcsak a lány jelenlegi barátját feszélyezte, hanem néha minket is. Már nem is csodálkoztam azon, hogy Niko ismét odafordult hozzám beszélgetni. Meglepően jól megértettük egymást, ez már a kerti buli alatt is kiderült.
`Épp most készülök venni egy e-book olvasót. Végre az összes kedvenc könyvem egy helyen lesz.`- újságolta.
`Tényleg? Én is most terveztem egy ilyet venni. Csak nem nagyon ismerem a különböző fajtákat, márkákat, ezért még csak neten próbálok tájékozódni, mert a környezetemben másnak nincs. Nem tudom, melyik lenne a legjobb vagy hogy melyik mit tud.`
`Mit szólnál, ha együtt mennénk el nézelődni valamelyik nap? Mikor mindketten ráérünk. Több szem többet lát és akkor biztos a legjobbat hozzuk el.` mosolyodott el úgy, hogy valahogy nem láttam semmi kivetnivalót az ajánlatában. Amúgy is, kizárólag barátian közeledett felém. Még csak nem is nézett rám `úgy`, amióta kiderült, hogy a buszon azért szemeztünk. Így el mertem vele menni, mert tényleg egy jó fej srácot ismertem meg a személyében, akivel egy csomó mindenről tudok beszélgetni és jól érezzük magunkat egymás társaságban.

.............................................................................

`Nem mehetsz vele.`- jelentette ki a barátom, mikor otthon vázoltam neki a holnapi napomat.
`Dehogynem.`- néztem szembe vele nevetve. Azt hittem csak viccel. Tudni kell, hogy ránk az jellemző, hogy megadjuk egymásnak a kellő szabadságot. Ő is volt már nélkülem bulizni és én is. Nem csinálunk ebből nagy ügyet, de egyikünk sem tűri a korlátokat.
`Nem vicceltem!`- nyomatékosított komoly arccal `Kicsit túl sokat lóg a nyakadon ez a srác. Bulikon is mindig beszélgettek, meg veled van, pedig ott a saját barátnője!`
`Jaj, ne már, most komolyan? És akkor mi van, ha jól megértjük egymást? Ha Max hívott volna, akkor vele mennék vásárolni ilyen kütyüt! Az már nem zavarna annyira, mi?`
`Ő a legjobb barátom, tudom, hogy vele valóban nem csinálnál semmit.`
Na, ez a mondat betett. Mégis mit képzel rólam?
`Nem, nem azért nem csinálnánk semmit, mert a legjobb barátod! Hanem azért, mert én veled vagyok és innentől tök mindegy, kivel megyek most vásárolni. Komolyan, nem értem, mi bajod van!` háborogtam. Pedig tudtam, hogy igaza van. De ezt akkor még magamnak sem akartam bevallani.
`Szívecském, ne legyél már ilyen mufurc.`- öleltem át. -`Te úgyis dolgozol holnap és csak egyedül lennék itthon.`
`Igen, dolgozom, te meg közben itt szórakozgatsz.`
`Hé, légy szíves ne beszélj így! Én is egész héten nyomtam, végre megkaptam érte a prémiumot, úgyhogy azt hiszem rám fér egy kis lazítás!`
`Egy másik sráccal? Csak velem lazíthatsz! Miért nem velem mész el megvenni azt a szart?`
`Mert te nem érsz rá holnap! Én meg nem fogok itthon ülni, mikor végre van egy kis időm és megvehetem azt, amit szeretnék. És szerintem fejezzük be, ennek a vitának semmi értelme.`
Utálom, mikor így viselkedik!

Természetesen elmentem Niko-val megvenni az e-book olvasót. Szinte az egész napot együtt töltöttük, kellemes volt. Egy kései ebédre is beültünk az egyik közeli olasz étterembe és észrevétlenül repült az idő. Csak akkor eszméltem rá, hogy már haza kéne menni, mikor a barátom kicsit idegesen csörgetett meg, hogy hol vagyok már és hogy ennyi ideig tart-e megvenni azt a nyamvadt gépet.

........................................................................................................

Az egyik barátnőm pasija elutazott munkaügyben a hétvégén, így pénteken este és úgy döntöttem, hogy nem hagyom egyedül és nála alszom. Amúgy is rég beszéltünk már egy igazán kiadósat.
Előtte azonban még átugrottam Niko-hoz, hogy kölcsönkérjek tőle egy-két könyvet, mert a barátnőm is szereti az ezoterikus témát és úgy gondoltam viszek neki néhány újdonságot. Nem akartam nála sokáig időzni, de egy kávé erejéig azért maradtam. Kellemes kis lakása volt, modern berendezéssel. A letisztult stílusjegyekből látszott, hogy egy férfi otthona, nagyon tetszett. Rendesen körbenéztem és dicsértem a kiváló ízlését, miközben ő válogatta a könyveket nekem és nem győzte köszöntgetni elismerő szavaimat.
Egy-két óra múlva már épp készülődtem volna össze, hogy megyek, mikor hatalmas vihar kerekedett. Ijesztően dörgött, villámlott, fújt a szél.
`Basszus, így nem tudok elindulni.`- néztem ki az ablakon aggódó szemekkel.
`Engem nem zavarsz. Vagy esetleg haza kellene menned?`- kérdezte kicsit félszegen.
`Nem, ma elvileg a barátnőmnél alszom.`- löktem oda félvállról. Ám a szemem sarkából láttam, hogy valami megcsillant a tekintetében. De még mielőtt bármit is reagálhattam volna, egy hatalmas csattanással és látható cikázással csapott a szembe lévő házba a villám. Picit összerezzentem.
`Szerintem maradj itt. Legalább addig, amíg el nem áll. Ez nem vicces.`- mondta, miközben leellenőrizte, hogy tényleg mindent rendesen áramtalanítottunk-e. Aztán teljes csönd, telepedett a szobára. Az eső hangos kopogásán és dörgésen kívül semmi más nem hallatszódott.
`Mi lenne, ha picit borozgatnánk?`- törte meg ő a csendet.
`Jó.`- vágtam rá.
Szeretek egy finom bor mellett érdekes dolgokról beszélgetni. Niko pedig abszolút partner volt ebben. Befészkelődtünk egy takaróval a szokatlanul tágas kanapéjára és beszélgettünk külföldi útjainkról, kedvenc íróinkról, vicces személyes élményekről. A bor meg csak egyre fogyott. Éreztem, ahogy kissé a fejembe száll, mert nem sokat ettem ma még. Többet és felszabadultabban nevettem, de ő is. Közelebb ültünk egymáshoz és azt vettem észre, hogy egyszerűen nem tudom levenni róla a kezem. Tudtam, hogy uralkodnom kéne magamon, de egyszerűen nem ment, mindig megérintettem valami mondatnál. Próbáltam visszaülni a helyemre, kicsit távolabb tőle, de akkor meg ő lendült akcióba. Egy olyan történetet kezdett mesélni, amit rajtam mutogatva illusztrált. És ahányszor hozzámért, én annyiszor remegtem bele. Aztán szóba kerültek a kapcsolataink is.
`Tudod, én úgy gondolom, hogy a többségnek, akik fiatalon összekerülnek párok, azoknak azért nem jó egy idő után a kapcsolatuk, mert változnak. Mindig mindenki változik, csak van, amikor nem egy irányba. Az egyik erre megy a másik meg arra. Változnak a célok, az igények.`- szövegeltem szakértő hangon a pohárral a kezemben, mint aki nagyon érti a témát.
`Igen, ezzel én is teljesen egyetértek. A másik ember személyével kapcsolatban is változhatnak az igényeid.`- helyeselt ő is és jobban kezdte fürkészni az arcomat, a tekintetemet.
`Pontosan. Lehet, hogy akire alig húszévesen vágytál, az már öt év múlva nem kell. Mert mást akarsz. Úgy érzem, nálunk is ez lehet a baj. Másfelé kezdtünk menni. Én felajánlottam a szakítás lehetőségét, de ő ezt teljesen elhárítja, mondván nincs köztünk semmi baj. Pedig van...nagyon is.`
`Mire gondolsz pontosan?`- kérdezte kíváncsian és teljes testével felém fordult. Pedig ha így tette fel a kérdést, akkor tudja, milyen téren lehet az a gond. De abban a pillanatban ez nem igen érdekelt, őszintén válaszoltam.
`Unom vele a szexet...egyszerűen unom.`- mondtam ki minden gátlás nélkül. Na igen. Ezért sem szeretem, ha az alkohol vezeti a gondolataimat. ` És úgy alapból őt is unom. Már nem izgat fel...Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Nagyon sok tanácsot lehet olvasni, hogyan fűszerezzük meg pezsdítsük fel azokat a bizonyos éjszakákat, ha már alábbhagy a kezdeti lelkesedés. De én ebben nem nagyon hiszek. Itt már nincs mit felpezsdíteni és úgy gondolom, ahol tényleg forró a hangulat, ott nem múlik el ennyire nyomtalanul, mint nálam.`
`Akkor ezért féltékeny rám ennyire.`- nézett maga elé kissé diadalmas mosollyal. -`Tudja nagyon jól, hogy nincs rendben köztetek minden, de valami miatt mégsem akar elengedni. Attól viszont tart, hogy az én érintéseimet esetleg élveznéd...`
Az utolsó mondatot olyan érzékien mondta ki, hogy egyből pornófilmeket megszégyenítő kockák kezdtek pörögni az agyamban, hogy mennyire is élvezném... Éreztem, hogy a bugyim már szinte tocsog...Jézusom, most kell letennem a poharat. Komolyan, szerintem direkt fogalmazott így, hogy még inkább hatásos legyen, amit mond. Éppen erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy legyőzzem tomboló vágyaim és esetleg átüljek egy székre tőle messzebbre, de ő odahajolt hozzám és máris éreztem a nyelvét átcsúszni a számba. Az alkohol és az elenyésző szexuális életem hatására iszonyatosan feltüzelve éreztem magam. Nem volt erőm ellenállni neki, túl gyenge voltam abban a pillanatban.

Finoman csókolgatott, szinte csak ízlelgetett. Átöleltem a nyakánál, ekkor az ölébe húzott és úgy csókolt tovább.
Tudtam, hogy nem helyes, amit teszünk és hogy abba kéne hagyni... de egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni. Niko annyira más, mint a barátom. Érzelmesebb, gyengédebb. Pedig eddig én nem ezt kerestem egy fiúban, mindig is inkább a vadabb férfiak jöttek be, némi tetkóval a testükön. Esküszöm, nem értettem mi történik velem. Miért izgat fel ő, ha otthon van az az ember, akire mindig is vágytam? De leginkább az bosszantott, hogy már nem rá vágytam. Hanem Niko-ra.

Levette a felsőm és félre dobta. Kissé tétován vetkőztettük egymást tovább és félve fürkésztük egymás arcát. Arra vártunk, vagy attól féltünk, hogy valamelyikünk esetleg megállítja ezt a vágyhullámot és a másik arcába ordítja, hogy ezt nem tehetjük meg, mert kapcsolatban élünk mindketten. De egyikünk sem szólalt meg.
Hangosan sóhajtoztam, miközben nedves csókjai nyomot hagytak a testem minden pontján. Beletúrtam a hajába mikor ismét az arcomnál volt az övé és most már szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Már mindegy volt, nincs visszakozás. Követelőzve tolta mélyebbre a nyelvét a számban, miközben a csípőjével is nekem nyomult. Hihetetlenül beindultam, nagyon jól csókolt és alig vártam, hogy bennem legyen. Csók közben lenyúltam és kezeimmel kiszabadítottam a boxeréből a farkát.

`Várj, ne siess annyira...`- zihálta, mikor megpróbáltam beilleszteni.
`Csak egy kicsit...kérlek...`- nyomtam rá a csípőmet. Azonnal becsúszott, annyira nedves voltam már. A fejem fölé emelte a kezeimet, majd ő is megtámaszkodott felettem. Teljes egészében kicsúszott belőlem, hogy aztán újra tövig merüljön a testemben. Kéjesen sóhajtozott és csukott szemmel hátravetette a fejét. Iszonyatosan szexi látványt nyújtott, ahogy élvezte.
`Úristen, de jól csinálod...`- nyögtem, miközben vágyakozva néztem az arcát. Ekkor ő is rám nézett.
`Sokkal jobb veled, mint ahogy azt elképzeltem...`- súgta és megnyalta a félig nyitott ajkaimat, azután nyelvével siklott közéjük újra. Kifulladva csókoltuk egymást, nem tudtunk betelni a másikkal.
Ekkor kiszállt belőlem és hasra fordított. Végigcsókolta, nyalta a hátamat, a derekamat. Mikor ott járt, jobban széttettem a lábam és megemeltem a csípőm. Azonnal elöntött egy kisebb fajta orgazmus hullám, ahogy duzzadt nagyajkaim közé nyalt. Egész testemben remegtem. Erőteljesebben folytatta, én meg úgy éreztem, mintha folyamatosan élveznék. Úristen, de rég nem volt ilyen jó szexben részem.

Visszafordultam, feltérdeltem hozzá és átöleltük egymást. Rámarkoltam érzékeny rúdjára, majd hátradöntöttem és csókokkal borítottam a nyakát és a mellkasát. Piciket harapdáltam a hasába, mire ő hangosan sóhajtozott és a hosszú hajamat túrta, markolászta. Hüvelykujja az arcomon, a számhoz közel körözött. Pár csók után bekaptam az ujját. Tetszhetett neki, mert mozgatni kezdte, ki-be húzogatta, míg én a nyelvemmel is benyálaztam. Majd kedvenc testrészét vettem hasonlóan kezelésbe. Teljesen betolta a számba én pedig szopogattam, nyaltam, ahol értem.
`Jézusom, nem fogom sokáig bírni. Hagyd abba...`- kérlelt kis idő múlva és kissé erőtlenül elhúzta a fejemtől. Kicsit csalódottan néztem rá. Nem szeretem, ha félbeszakítanak.
`Nem így akarok elmenni...`- simított végig kicsit durván az alsó ajkamon a hüvelykujjával, miközben felült. -`Igazán sajnállak, hogy te nem élheted át, amit a száddal művelsz...Úristen...`- kapkodta még mindig a levegőt. Látszott, hogy időt akar nyerni, amíg egy kicsit lenyugszik és folytathassuk.
`Van gumid?`- néztem körbe kihasználva ezt a kis `szünetet`.
`Van.`- gyorsan kihúzta a fiókot és kivett belőle egyet. Fogával tépte fel a csomagolást, én pedig kivettem belőle az óvszert. A számmal tettem fel, amit láthatóan élvezett. A biztonság kedvéért a kezemmel is megigazítottam egy kicsit, majd hanyatt döntött és türelmetlenül hatolt belém.

Kint még mindig teljes erővel kopogott az eső és zengett minden, de a szoba a mi nyögéseinktől és sóhajainktól volt hangos. Érzékien mozgott, a farka tökéletesen illet belém.
Feltérdelt és a nyakába tette az egyik lábamat, a másikkal pedig körbeöleltem a csípőjét. Így még mélyebbre tudott menni. Vágyakozva néztük egymást, miközben mozogtunk. Arra gondoltam, hogy még sosem láttam férfit ennyire szexinek, ahogy épp magáévá tesz. Mintha nekem teremtették volna ilyen téren.
Másik lábamat is a csípője köré fontam és feltámaszkodtam a két kezemre. Erre felhúzott az ölébe és az ágytámlához ült. A nyakába és a karjába kapaszkodva mozogtam tovább, miközben ő a fenekemet markolászta és a combjaimon simított végig. Az alhasa izgatta a csiklómat is, így szinte perceken belül elélveztem. Izmaim összehúzódása őt is elélveztette.

Némán feküdtünk egymás mellett, magamra húztam a takarót. Magamban tépelődtem, hogy most mi legyen? Elmenjek? Vajon ő azt szeretné, ha elmennék? Lehet, hogy igen, csak nem meri kimondani, mert nem akar megbántani? És most hogy lesz ezután? Csak egy menetre kellettem neki és lehet, hogy nem is olyan kedves, mint amilyennek mutatja magát? Most kimutatja az igazi énjét?
Ezer és ezer ilyen jellegű kérdés futott át az agyamon. Csak azt láttam a szemem sarkából, hogy ő sem néz rám. Tuti megbánta. És most rossz véleménnyel van rólam, amiért picit becsípve szinte felkínáltam magam neki. Vagy hagytam magam, mindegy hogy nevezzük.
Megpróbáltam innen kinézni az ablakon. Csak egy résnyit sikerült elkapnom, de azt leszűrtem, hogy még esik. Remek. Gyűlölöm az eső minden formáját, a csepegést is. Csodás lesz, ha így kell majd elindulnom.
Jó, most már nyomasztó ez a csend, valamerre induljunk el.
`Vajon elállt az eső?`- tettem egy kísérletet. Hátha ebből kiderül, mit akar vagy hogyan tovább.
`Hmm...nem tudom. A dörgés mindenesetre abbamaradt.`- válaszolt semleges hangon.
Na, ebből most azt is leszűrhetem, hogy azt akarja, menjek el. Tehát tényleg megbánta. És most el fogja mondani a barátomnak is, meg az egész társaságnak is, hogy mekkora ribanc vagyok, amiért szétettem neki a lábam. Arra jutottam, jobb lesz az egyenes beszéd és inkább tisztázzunk most bizonyos dolgokat.
Már épp szóra nyitottam volna a számat, mikor felhajtotta a takarót, hozzám bújt és átölelt. Egy nagyobb sóhajjal könnyebbültem meg. Nem akartam ennyire kiadni magam, reflexerűen jött. Cirógatni kezdtem a karját, ami rajtam pihent, a másik kezemmel pedig a tarkójánál a haját.
`El akarsz még menni a barátnődhöz?`- kérdezte álmos hangon.
`Te mit szeretnél?`
`Én kérdeztem előbb.`
Kis csend.
`Nem jön át a barátnőd?`- jutott eszembe így hirtelen. Azért ez sem egy mellékes dolog jelen helyzetben.
`Nem, ő most nem fog átjönni. Reggel sem, mert egész hétvégén melózik.`
Újabb kis csend.
`És te mit szeretnél? Maradjak?`- törtem meg.
Ismét idegtépő kis csend, majd közelebb húzott magához.
`Igen.`

Ezután nem beszéltünk többet és ő pár percen belül el is aludt. Óvatosan kibújtam a karjai közül, hogy írjak egy sms-t a barátnőmnek. Ekkor láttam, hogy hat nem fogadott hívásom van a barátomtól. Le volt halkítva a telefonom, ezért nem hallottam. Francba, most mit mondjak neki? Ilyenkor tök ideges szokott lenni. Kimentem az előszobába, hogy Nikot ne ébresszem fel a beszéddel. Gyorsan kitaláltam egy mesét egy spontán sétáról és hogy ott hagytam a barátnőm lakásán a telefont közben. Aztán eleredt az eső, ezért beültünk valahová megvárni, míg eláll. És csak nemrég értünk haza. Nehezen, de elhitte. Szerencsére nem ismeri olyan jól a lányt és a telefonszámát sem tudja, úgyhogy lebukástól egyelőre nem kellett tartanom. Ezután írtam végre a barátnőmnek is. Nem írtam le miért nem alszom ott, de azt igen, hogy alkalomadtán falaznia kell majd nekem és hogy később elmondom miért. Szerencsére megértő volt.
Visszabújtam az ágyba Niko mellé, de csak nagy nehezen tudtam kicsit elpilledni.

Finom simogatásokra ébredtem, a szobában már teljesen sötét volt. Ahogy hanyatt fordultam, egyből rám feküdt és már csókolt is, keze pedig bátran kalandozott mindenfelé. Csók közben a számba nyomta két ujját, hogy megnyálazzam, szopogassam, majd izgatni kezdett velük. Nagyon tetszettek ezek a határozott mozdulatok és percek alatt lázba jöttem. Most hosszabb ideig szeretkeztünk, már ő is kitartóbb volt.

`Nem vagy éhes?`- kérdezte, ahogy pihegtünk utána egymás karjaiban.
Éhes? Hogy lennék már az, mikor görcsben áll az egész gyomrom ettől a csodálatos új érzéstől? De az is tény, hogy a pocim már kezdett lázadozni, hogy alkoholt ugyan kapott, de ételt alig és a normál működéséhez az sem ártana.
`Ehetünk valamit. Mid van?`
`Rendelhetnénk pizzát.`
`Jó.`

.....................................................................................

Azon gondolkodtam, hogy vajon szex függő lettem? De csakis miatta, tőle függök. Egyre nehezebb tartanom magam, pláne akkor, ha nincs mellettem. A rugalmas időbeosztásunknak hála elég sokszor együtt tudunk lenni és ezt bizony ki is használjuk. Nem szép dolog, tudom a párjaink háta mögött ilyesmiket csinálni. De annyira lenyűgöz, hogy szinte megtaláltam a másik felemet az ágyban, hogy még több kell belőle. Mindig egyre több...

..........................................................................................

Este ismét a törzshelyünkre, kedvenc pubunkba készültünk. Kitettem magamért öltözködés terén. Annyira jó szexisnek érezni magam, ismét utat tört magának az a nő, aki régebben voltam.
`Hm...inkább maradjunk itthon, tudok egy jobb programot...`- simult oda hozzám a barátom, miközben készülődtem és már húzta volna le a ruhám. Nevetve elhúzódtam tőle és visszaigazgattam.
`Ne csináld már, most lettem kész.`- reménykedtem, hogy veszekedés nélkül el tudom hárítani. Semmi kedvem nem volt hozzá.
`De nem sietünk annyira...`- próbálkozott tovább.
`De én meg nem csinálom újra a sminkemet, sem pedig a többi dolgot. Már lassan kész vagyok, inkább menjünk.`- szóltam most már kicsit határozottabban.
Csalódottan nézett.
`Miért utasítasz el mindig? Már mióta nem is szexelünk rendesen.`- vont kérdőre. Kezdtem ideges lenni és megforgattam a szemeimet.
`Erről tényleg most kell beszélnünk? Már megcsináltam a hajam, sminkem, azért nem akarom most! Nem tudom, mi ebben olyan fura!`
`Nem csak a mostaniról van szó! Úgy általában sem akarod. Nem kívánsz már?`- kérdezte kicsit szomorúan. Visszaálltam a tükör elé és befejeztem a készülődést, hogy minél előbb elindulhassunk.
`Ne most beszélgessünk erről, jó? Már így is kiveséztük ezt a témát egy párszor, de most érezzük jól magunkat a barátainkkal. Ránk fér.`- ezzel elintézettnek tekintettem az ügyet és indultam az ajtóhoz. `Mehetünk?`- néztem rá kérdőn. Ő továbbra is szomorúan nézett, majd lemondóan legyintett.
`Persze...`

Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Niko egyszerűen észbontóan néz ki, te jó ég!
Sokat néztünk egymásra, persze megpróbáltuk ezt minél észrevétlenebbül tenni.

`Beindíthatnánk lassan azt a projektet, amiről már hetek óta beszélünk, nem?`- szólt a barátom Sebihez.
`De. Hétvégén megbeszélhetnénk a részleteket. Mi lenne, ha ezt nálunk tárgyalnánk meg nyugodt körülmények között? Gyertek le hozzánk Egerbe és akkor ott alszotok, jó? Van elég hely, elfértek.`- nézett ránk mosolyogva.
`Jó! Egyszer még gimis koromban voltam ott, gyönyörű hely. Ugye elmegyünk majd körbenézni is?`- néztem a barátomra.
`Kicsim, nekünk ezt most meg kell beszélnünk Sebivel, ki kell dolgoznunk a részleteket. De a barátnőjével elmehetsz és körbenézhettek majd addig.`- ölelt át kedvesen. Iszonyatosan elkedvetlenedtem, de nem mutattam. Többek között ezt is meguntam benne. Hogy soha semmit nem csinálunk ketten. A munka miatt már rég töltöttünk együtt kettesben több időt és most is csak annyit bír mondani, hogy egy ismeretlen csajjal, mert még nem találkoztam Sebi barátnőjével, sétálgassak romantikusan Egerben. Hát biztos, hogy nem.
`Mi lenne, ha lemennénk mindannyian?`- dobta be Max. -`Délelőtt addig mi felfedezzük a helyi nevezetességeket, este pedig buli lesz. Na?`- élte bele magát. Mindenki egyöntetűen helyeselt, de nekem csak még jobban elment a kedvem. Amanda is belelkesülve tervezte a programot Niko-val.
`Én most nem tudok menni.`- törte le Niko egy másodperc alatt barátnője túlzott lelkesedését. -`A szüleimet kell meglátogatnom, segítenem kell a kerti munkákban, mert ők már nem bírják annyira.`
`Jaj, kicsim, ne már.`- nyafogott Ami és hozzábújt. -`Na jó, akkor mi most ezt kihagyjuk és majd Niko-ék kertjében ülve gondolunk rátok.`- mondta kicsit drámai arckifejezéssel.
`Nem-nem, te menj nyugodtan. Tudod, hogy ilyenkor egész nap keményen nyomom.`- ölelte át ő is a barátnőjét. Mintha kést forgatnának a szívemben. `Nem tudnék veled foglalkozni, este meg hullafáradtan dőlnék be az ágyba. Menj csak Egerbe, érezd jól magad.`- csókolták meg egymást.
Félre kellett néznem.

`Elugrom még Max-ékhoz egy kicsit szívni. Jössz te is?` - közölte a barátom, mikor indulni készültünk.
`Nem köszi. Majd otthon megvárlak.`- semmi kedvem nem volt ehhez és nem értettem minek kell ezt. Mindig így vezeti le a feszültséget, ezzel a szarral.
`De én nem akarom, hogy egyedül mászkálj ilyenkor. Akkor inkább én sem megyek.`- sóhajtott lemondóan.
`Hagyd, majd én hazaviszem.`- szólt közbe Niko. Láttam, hogy a barátom arca enyhén megrándult. `Amandát is haza kell vinnem, ti is útba estek. Nem gond, tényleg.`
`Jó, akkor menjünk.`- kaptam is fel a székről a táskámat és indultam Niko kocsija felé, hogy elkerüljem a további hárítást a barátom részéről és indulhassunk végre. Ilyenkor, ha valaki kocsival van, nálunk az soha nem fogyaszt alkoholt. Kizárólag a hangulat kedvéért ülünk be, de nem vagyunk alkoholista társaság és aki vezet, az meg tudja állni, hogy kivételesen mást igyon. Ezért nyugodt szívvel ültem be Niko mellé.
`Kb. egy óra és otthon leszek én is, jó?`- nézett kicsit gyanakvóan a barátom, látszott, hogy egyáltalán nem dobja fel a tény, hogy én Niko-val fogok hazamenni. Ennek ellenére mégis Max-ékhoz ment. Én pedig tudtam, hogy ebből nem egy óra lesz és most örültem is neki. Ezek után, amit ma is csinált, még inkább Niko társaságára vágytam. Már csak Amit kellett lerázni valahogy. Ő ugyanis nagyon szerette volna, ha barátja vele marad, de ő a holnapi kemény munkára hivatkozva elhárította.
`Nem maradnál inkább te is és akkor Niko-nak sem kéne elmennie...?`- tett még egy próbálkozást nekem szegezve a kérdést.
`Amanda!`- szólt vissza helyettem Niko. -`Most már hagyd abba légy szíves. Ha Laura marad, én akkor is megyek!`- jelentette ki határozottan és farkas szemet néztek.
Látszott, hogy Ami megsértődött, mert egész út alatt csöndben, duzzogva ült a kocsiban. Gyorsan ki is tettük Max-nál és már száguldottunk is Niko lakása felé. Egyértelmű volt, hogy oda megyünk.

Kicsivel gyorsabban hajtott a megengedettnél, de imádtam nézni.
`Tudod, mennyire szexi vagy ilyenkor? Ahogy nyomod a gázt...Egyszerűen imádom, amilyen vagy!`
Kicsit önelégülten mosolygott, de még ez is jól állt neki.
`Én is imádlak! Alig vártam már, hogy lerázzunk mindenkit!`- csúsztatta a kezét a combomra, majd meg is markolta.
Ahogy hazaértünk még be sem csuktuk az ajtót, máris az ölébe kapott és durván nekinyomott a falnak. Szinte faltuk egymás ajkait, mintha évek óta éheztettek volna minket.
`Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy szó nélkül hagyom ezt a ruhát?`- rántotta le a mellrésznél. -`Te dög! Direkt játszol, mi?`- harapott a nyakamba.
`Te beszélsz?`- szisszentem fel a kéjtől és belemarkoltam a hajába. `Te ugyanúgy játszol.`
Másodpercek alatt letéptük egymásról a ruhát, majd újra az ölébe kapott és felültetett a konyhapultra. Farmerja zsebéből kirángatott egy óvszer csomagot, felhúzta és könyörtelenül szétfeszítette a lábaimat. Azonnal belém hatolt, de elég keményen. Nyoma sem volt most a gyengéd énjének.
`Előttem csókolgattad a barátnődet!`- fogtam meg az állát kicsit erőszakosabban.
`Most mégis te ülsz a farkamon!`- harapott a számba. `Veled a legjobb! Egyszerűen utánozhatatlan vagy!`- zihálta a lökések közt.
Keményen döfködött, hangos nyögések szakadtak fel belőlem.

`Hű, ez elég jó volt!`- pihegtem kielégülten, mikor már izzadtan ültünk a hideg konyhakövön nekidőlve a falnak. De nem érdekelt ez most minket.
`Tetszett?`- lihegte.
`Aha, nagyon...`- mondtam elhaló hangon. Még most is alig tértem magamhoz.
`De tudok gyengéd is lenni veled...Amikor lágyan szeretgetlek...`- cirógatta az arcom.
`Tudom, hogy tudsz. De ez így most tökéletes volt.`- mosolyogtam.
`De azt is élvezed, ugye?`
`Mindent élvezek, amit te csinálsz...`
Nevetett.
`Te mész hétvégén?`- kérdezte.
`Nem sok kedvem van...miért te?`
`Hallottad, nem? Én elvileg meglátogatom a szüleimet...`
Csend. Csak pislogtunk jobbra-balra, végül ő törte meg a csendet.
`Végre együtt tölthetnénk egy egész hétvégét...nyugiban.`- mosolygott sokat sejtetően.
Erre én is izgatott lettem. Igaza van, nem kellene sakkozni, hogy kinek mikor kell lelépnie, telefonálnia és ehhez hasonló dolgok. Senki nem zavarhatna meg minket, nem kéne félnünk az esetleges lebukástól.
`És ha Ami ott fog keresni és kiderül, hogy nem is voltál lent?`
`Elintézem, nyugi. És te mivel magyarázod ki?`
`Munka. Azt mindig elhiszi és ilyenkor legálisan maradhatok távol.`

..................................................................................................

Végre mindenki lelépett, én meg alig vártam, hogy ismét a karjaiba vessem magam. Ahogy megérkeztem hozzá, még be sem mentünk a szobába, hanem rögtön a falhoz támasztott és faltuk egymás ajkait. Éreztem, ahogy éledezik ott lent, miközben nyomott a falhoz a csípőjével. Ismét a jól ismert kéj futott végig a gerincemen, ahányszor csak vele vagyok. Annyiszor álmodoztam már ilyen felszabadult szenvedélyről, ahol tényleg nincsenek tabuk. És ebben a `kapcsolatban` most végre megkapom. A konyhaasztalon, a falhoz tolva, a padlón...bármi jöhet.
`Imádom, hogy minden vágyamat valóra váltod.`- vallottam be neki a csókok között.
`Én is pont ezt imádom benned!`- mosolygott vissza és már rángattuk is le egymásról a zavaró ruhadarabokat.

`Mi lenne, ha elmennénk moziba?`- kérdezte, ahogy cirógattuk egymást a feldúlt ágyon. -`Utána beülhetnénk vacsizni valahová. Vagy veszünk kaját és itthon főzünk valami finomat.`
Csillogó szemekkel néztem rá. Tényleg egy egész hétvégét kettesben töltünk és nemcsak az ágyban. Ezek szerint ő is szeret velem lenni. Annyira más volt most ez a találkozásunk. Sokkal felszabadultabb, ahogy azt éreztük, nincs mitől tartanunk. Elmehetünk bárhová, hiszen azok, akik esetleg megláthattak volna minket, most mind messze vannak.
`Mi az? Nincs kedved hozzá?`- kérdezett vissza, miután még mindig nem válaszoltam.
`Dehogynem! Jól hangzik!`- nem akartam túl lelkesnek tűnni, de szinte szárnyalt a lelkem. Boldog voltam. -`Akkor megyek a fürdőbe készülődni. Addig nézel valami jó filmet?`- adtam a szájára egy puszit, majd felkeltem és kivettem a táskámból a sminkcuccomat, hogy bevonuljak vele a fürdőbe.
`Menjünk valami 3D-re.`- szólt egy kicsit hangosabban, amíg én készülődtem.
`Oké.`- ordítottam vissza neki.

Egész végig fogtuk egymás kezét és ölelgettük egymást. Tudom, ez nem nagy dolog, de a mi esetünkben az volt. Jó volt egy PÁRként sétálgatni.

.................................................................................

Otthon ülve épp egy filmet néztünk a barátommal, mikor megzizzent a telefonom. Mivel sanszos volt, hogy Niko az, kicsit elfordulva néztem meg. Nem feltűnően, csak annyira, hogy ő ne láthassa, ki írt.
`Megőrülök a tudattól, hogy most vele vagy...Nem bírom tovább...`- csak ennyi állt benne.