Történetek

Amikor megjelennek az ajtóban, azonnal tudom, hogy az egész nyaram el van cseszve…
Úgy libegett be a drágám az ajtón, mint valami királykisasszony. Finnyáskodva húzta fel az orrát, ahogy szétnézett a nappalinkban. Aztán rám tévedt a tekintete. Én is végignéztem magamon, hátha megtalálom az okát annak a lenéző arckifejezésnek, de semmi erre feljogosítót nem láttam magamról visszaköszönni. Még az oldalt lévő tükörbe is belenéztem, de tényleg semmi…

- Te meztelen vagy? - hallottam a kérdést közvetlen közelről, és azt is hallottam, hogy az a valaki, aki beszél hozzám, vigyorog. Holott a szemem még csukva volt.
- Petiii… - a hangom különösen nyomorékul hangzott. Ez van reggelente.. de segáz. Még jó hogy Peti igazából nem fiú. Illetve fiú, csak éppen nem a magamfajtákra bukik. Nem a lányokra. Kicsit sajnálom is amúgy, de hát mit tehetnék?
- Nagyon utállak, ugye tudod? Épp… álmodtam - erős hangsúlyt fektettem az utolsó szóra,...

Egy érdekes pasiból vagyok, mert szexuálisan engem az izgat fel, ha látom a partnerem őszinte élvezetét. Hihetetlen módon feltüzel, az orgazmus felé vezető út hangi jegyei. Élvezem, ahogy a finom lélegzetvétel lassan gyorsul. Ahogy a halk lélegzetvételt lassan a hangszálak rezgése is erősíti....

Húzta akár az időt. Mármint a rossz lábát húzta maga után, mert mégsem hagyhatta ott a kriptánál, ahogy a jó lábával tette. A kiskésit! Káromkodott magában, majd visszaugrált az elhagyott végtagért, amit jó odacsukott az ajtóval. Visszaillesztette, majd jól odaerősítette egy erősítővel. Mindig volt nála egy, hátha rock-koncertre vetődik, és ha szerencséje van, vagy kell egy erősítő a zenekarnak, vagy beállhat gitározni. Úgyis szereti a dead metalt...

- Találtatok valami programot? - kérdezte.
- Nem igazán... De lesz egy koncert ma... - kezdtem. - ...amire én szívesen elmennék...
- Milyen koncert?- kérdezték egyszerre.
- Anti Fitness Club... - mondtam. Tudtam, hogy nekik már a könyökükön jön ki a mániám. Én imádtam őket, és persze ők is... csak egyszerűen néha sok voltam...

Tudta, senki sem jár éjszaka az úton, s ha mégis, biztos nem vizsgálná meg, mi is az az úttól távolabb lévő sötét folt. Egyszer régen hallotta, hogy a jeges tengervízben nagyjából negyedóráig lehet életben maradni. Minden perc drága, ki kell szabadulni a kocsiból, meg kell tudnia, hol van, jeleznie kell, hátha valaki meglátja és főleg: meleg kell.
Bár bal kezébe kezdett visszatérni az élet, idegtépő fájdalom adta jelezte, de tudta, nincs ideje megvárni, amíg újra használhatóvá válik......

Téli éjszaka volt, talán nem sokkal éjfél után. Egyedül ültem a kupéban. Már órák óta kattogott alattam a szerelvény, kint teljes sötétség, s a vonat kattogásán és a szél zúgásán kívül minden zajt elnyelt a hó. Majd leragadt a szemem az álmosságtól, de a már említett utazóközönség miatt nem akaródzott elaludnom. Megpróbáltam olvasni, az egyik cigaretta után gyújtottam rá a másikra, s közben arra kellett gondolnom, hogy az egész életem olyan, mint ez az utazás: a nagy semmi közepén megyek...

De most már rendes vagyok a lányokkal, próbálok az lenni. Öltözz, megyünk – közöltem vele. Az önbecsüléséből annyi sem maradt, hogy tiltakozzon az ellen, hogy megint ki akarom dobni reggel, csöndben kereste a holmijait, nehogy itt hagyjon valamit. Általában véve sem beszélt szinte soha. Legfeljebb ha kérdeztem. Az utcán eszében sem volt a kezemért nyúlni vagy hasonló. Nagyon helyes, engem itt ismernek...

- Mit nem adnék végre néhány nap szabadságért… Kezdek fáradni attól, hogy hétvégén is hajnalban kelünk.
- Panaszkodsz? – kérdezte Tamás.
- Nem, eszemben sincs. Ha nem lenne hozzá kedvem, nem tenném. Csak megjegyeztem, ideje lenne már egy olyan szombat reggelnek, amikor ágyba hozza valaki a kávét…
- Ágyba? – csodálkozott Tamás
- Igen. Tudod, kávé az ágyba, az ember megissza, közben zörög a reggeli műsor a tévében, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy visszaaludtál…...

Az utam egy elhagyatott játszótér mellett vezetett el, ahol a hinták nyikorogtak. Ekkor észre vettem, hogy valaki áll a sötétben és engem néz. Elindult felém. El akartam futni, de a lábam földbe gyökerezett. A hold megvilágította arcát, mely porcelán fehér volt és vágások tarkították. Hosszú bőrkabátot viselt, zöld szemében megcsillant a hold fénye...