Történetek

Leírás: Minden csoda három napig tart, avagy három a magyar igazság... Nagy örömmel, és kis szomorúsággal a szívemben, de befejeztem a Téli éjszakák harmadik, és egyben utolsó gyöngyszemét...

Újabb halk huppanás rázta meg a gépet, de most már nem állt helyre a dolog. A halk hangot egy erősebb váltotta fel, majd mozogni kezdett a repülő. Az alvók felriadtak, a tv-zők kivették a fülükből a fülhallgatót...

Bizonyára elég vicces lehettem, ahogy fél órán keresztül egy helyre bambulok, de szerencsére senki nem törődött velem, mindenkinek megvolt a maga dolga, én közben pedig áldottam a szerencsémet, amiért Zoli elhozott ebbe a buliba. Elhatároztam, hogy ezt a lányt nekem meg KELL ismernem! De előtte, jó szokásomhoz híven körbekérdezek az ismerőseim közt, hogy ismerik-e, mit tudnak róla, ilyesmik...

Nem kell sok időnek eltelnie, mire felfogom, mit is látok. A lányon - aki olyan bátor módon belátást enged a combjai közé – nincsen bugyi.
Ismerem én kérem a bugyifajtákat előző barátnőim révén.
Van a vitorlavászon (szexhez nem ajánlott, nálam fél perc alatt kókadást okoz, ha meglátom, de általában nincs jelentősége. Mert a legtöbb lány ezt a nehéz napokon használja, amikor úgysincs lehetősége a rohamhuszárnak bevenni az erődítményt.)

- Elnézést… - motyogta, és elindult. Megállíthatatlanul tört utat magának a némán állók között és egyenesen az ajtóhoz menekült. Beth szíve szaporábban kezdett verni, mikor meglátott egy arany medált a férfi nyakában, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött. Pontosan ugyanolyan volt, mint amit ő is hordott…

- Mi az a pszichoszomatikus?
- Olyan lelki fájdalom, ami kihat a testre is. Gondolj csak bele, ha izgulsz egy vizsga miatt, összeszorul a gyomrod. Az állatoknak nem. Ez a különbség.
- Szerinted ilyen dolog a szerelem is?
- Nem. A szerelem nem más, mint biológia. A nemi hormonok túltengése. A vér gyorsabban áramlik a testedben, az izmok összehúzódnak, beindul a párzási ösztön...

Hát igen, nem volt túl kellemes erre ébredni a konyha padlóján… Felültem és próbáltam azonosítani a helyszínt, és hogy kit gyilkolnak a szomszéd szobában, de ahogy kicsit magamhoz tértem rájöttem, hogy semmi gáz, csak Zoli éppen a tegnap este fáradalmait ,,piheni’’ ki. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy hogyan nézhet ki és nem bírtam ki, benyitottam a mosdóba...

Minden mesének van kezdete, közepe és vége. Minden ember ezt a formát várja tőlük, s hogy utána kis gyermeke a legszentebb álomba merüljön. Minden gyermek szereti a varázslatos meséket, melyek egy új, általuk még nem ismert világba repíti őket. Minden mesemondó új és új történetekkel várja őket az utcákon. Minden általuk mondott mesének van kezdete, közepe és vége...

Ez a történet nem kalandregényekbe illő. Olyan emberről szól, aki egész életében nem volt senkinek sem a hasznára, nem számított neki semmi sem. Ugyanakkor elvárta az emberektől, hogy valóságos bámulattal nézzenek utána, mikor elhalad mellettük az utcán. Úgy tudták, csak egy sima ügyvéd, aki mindig megnyeri az ügyet. Na igen ám, de hogyan?

- Mi az az… Akatsuki? – pislogtam.
- Az egy banda az iskolában – magyarázott Sakura. – Az elitek. Tudod, mindegyik egy szexisten. Persze, vannak kivételek. Ott van például Kisame, aki úgy néz ki, mint egy cápa. Aztán Zetsu, aki mindig egy cserepes virágot hord magánál, és skizofrén. Tobi pedig mindig egy maszkot visel. De most menjünk tovább.
Kerülte a témát, ez látszott rajta. Naoki-ra néztünk.
- Sok szerencsét – mosolyogtam.
- Kedves vagy – fintorgott, majd Sakura...