Minden mesének van kezdete... - Prológus

Minden mesének van kezdete, közepe és vége. Minden ember ezt a formát várja tőlük, s hogy utána kis gyermeke a legszentebb álomba merüljön. Minden gyermek szereti a varázslatos meséket, melyek egy új, általuk még nem ismert világba repíti őket. Minden mesemondó új és új történetekkel várja őket az utcákon. Minden általuk mondott mesének van kezdete, közepe és vége.

De vajon, a mesék, ha beszélni tudnának, mit mondanának?
Megelégednének vajon annyival, hogy „Itt a vége, fuss el véle”? Vagy azzal, hogy „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak”? Kezdhetnénk-e úgy őket, hogy „Egyszer volt, hol nem volt”? Tényleg túl kéne utaznunk az Óperencián ahhoz, hogy találkozzunk varázslatos alakjaival?

Ezekre az igazi választ csak a mesék tudhatják. Ott van a megoldás soraik közt, ott van a titok a betűk mögött. De mégis, ki láthatja meg az ilyesmiket?

Csak egy olyan gyermek, akinek saját világa a mesékben él, aki képes meglátni a dolgok mögött igazi valójukat. Aki, ha meglát egy elejtett ékszert az erdő közepén, tudja, kinek, s merre vigye vissza, melyik mesebeli lakójának. Ő egy olyan kisgyerek, aki mindnyájunkban ott él, bennünk lakozik, mélyen szunnyad. És mégis, hogyan ébresszük fel?

Mennyi kérdés, mennyi válasz… Pedig mindannyian nagyon is jól tudjuk, mit kell tennünk.
Egyszerűen be kell csak hunynunk szemünket, vissza, egészen messzire utazni emlékeink tömkelegében, s hagyni, hogy azok átjárják tudatunkat – egy egészen új árnyalatot kapva.
A föld, amelyre most utazunk, veszélyes. Hősének nagy bátorságra lesz szüksége, hogy bemerészkedhessen azokra a helyekre, ahol még sosem járt; hogy megküzdhessen olyan lényekkel, akiket még sosem látott…

…Hogy önmaga legyen akkor is, mikor ez már senkinek sem sikerül.

Neki kell megvédeni saját világát, hinnie kell benne, éltetnie, táplálnia. Nem, nem lényeg, hogy kicsi vagy nagy, agg vagy özvegy, lány vagy fiú, nő vagy férfi. Ez egy olyan világ, ahova bárki beléphet – és ha van elég mersze, ott is maradhat…
Nem is tennék fel több kérdést. Vannak, akik mostanra már izgulva várják, mi is lesz az ő saját kalandjuk, és persze akadnak olyanok is, akiket mindez hidegen hagy. Pedig mindenkiben él egy mese, egy álom, amely csak arra vár, hogy megvalósítsák.

Nem mondom, hogy jó szórakozást kívánok, mert lesznek, akiknek nem lesz az. Élnek olyanok is a Földön, akik akkora bűnt hordoznak szívükben, hogy meséjük egy rémmese. Vannak, akiknek csak betegségekkel fertőzött, hosszú álmaik vannak.
És akadnak, akik hegyek közt járnak, szárnyakat növesztenek, és úgy repülnek a felhők fölé…