Történetek

Lawren Sándor és Kindes Diána második tanéve már a legelején eseménydúsnak bizonyul. Egy lopás máris gyanús körülmények között, és valaki gyilkosságot kísérel meg Sanyi ellen. Sanyi és Dia sejtik, kik lehetnek a tettesek, de ekkor váratlan fordulat következik...

Kerestem egy éjjel nappal nyitva tartó virágüzletet. Na nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem mert a barátnőm megkért rá. Én meg épp ráértem. Legalábbis szerinte. Mert szerinte az nem munka, hogy éjjel nappal a kocsim körül vagyok, próbálva megtalálni, hogy hol rejtőznek még megszületetlen lóerők. Hogy mér nem bírt ő elmenni, az örök rejtély marad… női logika...

- A jó isten áldjon meg, miért vágsz ilyen hülye képet? – kérdezte Sanyi. Végre elengedte Dia arcát. – Mi a frászt keresel itt? Villám ott fagyoskodik kint. Bevittem az erdőbe. Ma már nincs rá szükségünk. Elég hideg van. Meddig keresgéltem, hogy hol lehetsz… de nem volt annyira nehéz, mert csak követtem Villám nyomait. Összetalálkoztam egy farkassal is, harcoltunk, de mivel nálam volt a kard, én győztem. Jaj, ne vágj már ilyen képet! Én vagyok az! ...

Egyikük sem vette észre, hogy abban a röpke pillanatban szívük egyszerre dobbant; és már el is múlt. Testük fájdalmasan elvált egymástól, a lány felpattant az ágyról, ágya alól kihúzott egy nagy hátizsákot és már el is kezdte szórni bele a szükséges holmikat: ruhákat, drótokat, kulcsokat, tőrt, kulacsot, takarót és persze az aranytallérokat...

Ekkor ő már megszabadított a felsőmtől, és a melleimet kezdte el simogatni, először lassan, finoman, majd egyre vadabbul, míg nem fel nem szakad belőlem egy halk sóhaj. A szenvedély lassan a birtokába vett minket, nem tudtunk magunkról, lehet nem is akartunk...

- Szóval te vagy az öcsém – állapította meg Iboz. – Furcsa… nagyon hasonlítasz rám, de úgy látom, belső tulajdonságaink nem ugyanazok… elszántan véded a családunkat és Eleshart. – megvetően köpött egyet. Sanyi megfeszítette az izmait – minden önfegyelmét latba kellett vetnie, hogy neki ne ugorjon a torkának...

Két pasas feküdt az ajtó előtt kinyúlva. Ezek sem mennek többet váratlanul vendégségbe. A 38- asomat az övembe dugtam és én is egy géppisztolyt vettem elő a kofferból. A tár kattant és már lőttem is a bejárati ajtón át közeledőkre. Az egyik megsebesült a vállán, de a másik eltűnt a szemem elől...

- Láttam valamit – vágott közbe Dia. – Egy… az ablakon, amikor kinéztem… láttam… hogy egy férfi és egy tunikás fiú, azazhogy te harcolsz egy torony tetején. Majd a férfi úgy rádtámadott, hogy megtántorodtál és elestél...

Hétről hétre élek. Majdnem minden hetem majdnem egyforma. Ezek a majdnemek jelentik a változatosságot a hétköznapjaimban. Keresem az apró örömöket az életben. A hétfőm egy jó nap, mert még tart a hétvégi hangulatom; a kedd is jó nap, mert könnyűek az órák, és még új az erőm, amivel nekivágok a hétnek...

Tamnak neveznek. A B. 53- as bolygón vagyunk. Aztán elkezdett részletesen elmagyarázni mindent a lánynak, arról, hogy hogyan pusztult el a bolygójuk, hogy kezdtek elöregedni, mert a gyerekek életképtelenek voltak és hogy hogyan kezdték el a lombikban való megtermékenyítést, majd a klónozást...