Leállítom a motort, és egy darabig szemlélem a két szintes családi házat. A barna léckerítést, a telefondróton csivitelő fecskéket, a ház mögött elterülő lankás szántóföldet. Szóval itt él a férjével és a kisfiával. Már amikor nem Budapesten van, és meztelenül ül az ágyamon. Amikor nem szorul a melle a mellkasomhoz, harapom az ajkát, és nem siklik végig a kezem a meztelen hátán.
Bernárd, koncentrálj.
Felmarkolom az anyós ülésről a doboz bonbont, és a kocsi ajtaját magam mögött becsapva a ház felé indulok, de már jön is szembe. Rövid, fehér nyári ruhája kicsit lebeg a szélben, ahogy gyorsan ad két puszit, egész közel a szám sarkához. Bevillan ahogy a terasz korlátjánál mögésimulok, és érzem a ruhája vékony anyagán át a bugyija pántját, de azonnal letaposom mélyre a gondolatot, mert két lépéssel mögötte érkezik a férje is. Széles mosollyal nyújtja a kezét, ugyanolyan szélessel rázom meg. Szakállas, a szó ősi értelmében vett férfi, járásából, tartásából állatias maszkulinitás sugárzik, de kék szemében mégis érzékenységet, bizonytalanságot látok. Létezik, hogy a környezete ezt nem látja? Vagy csak rám néz így?
Bekísérnek a kapun, kutya szalad elém, lelkesen csóválja a farkát. Leguggolok megsimogatni a mellkasát, közben Anna után nézek, aki a ház mellett tart a kert felé, fenekén táncol a kis fehér szoknya. Vajon amikor meghívott, abban reménykedett, hogy nem jövök el? Vagy remélte, hogy eljövök, és látni fogja a férje, hogy mégis van mitől félnie? De ami jobb kérdés: miért nem aggaszt a helyzet?
Kb. 20-an ülnek sörsátor alatt sörpadokon, sörrel, ahogy azt a termékek tervezője megálmodta. Gyorsan körbeszaladok, elmondom mindenkinek a nevem, de jól tudom, senki nem fogja megjegyezni. Nem ellenségesség, egyszerűen csak az első bemutatkozás nem számít. Szinte mindenki idősebb nálam, és első ránézésre nem egyértelmű, hová is kéne verődnöm, mert Anna a vendégek közt futkos, mindenkivel vált pár szót, szemmel láthatóan személyes felelősségének érzi mindenki szórakozását. Néha vet felém egy pillantást, de aztán szégyenlősen el is kapja a tekintetét.
Közben a férje és pár barátja csapra vernek egy sörös hordót, és próbálják a habzást megállítani. Odaoldalgok és beszélgetésbe elegyedünk arról, hogy mit is keresek itt. Mármint, hogy a rögbi klub, amelynek ez az alapító kerti partyja, mi fán terem. Amikor jobban körbenézek, látom, hogy igazából mind jámbor emberek, egyedül a férj tekintetében látom, hogy nem igazán találja a helyét a világban. Ezen elgondolkodva veszek el kettőt az elkészült hamburgerekből, és leülök az egyik padra.
Fél órával később már elmerülten beszélgetek azokkal az emberekkel, akikkel el nem tudtam képzelni, hogy bármi közös lehet bennünk, amikor Anna megáll az asztalunk végénél.
- Van elég sör a poharadban?
- Biztos azt akarod, hogy többet igyak? – szalad ki a számon mielőtt észrevenném magam.
- Igen – mondja szinte tárgyilagosan, de a szemében ott van az, amitől kihagy egy ütemet a szívem.
- Csak nehogy elkezdjek dolgokat mondani…
- Akkor nem – fordul sarkon olyan hirtelen, hogy kicsit meg is ijedek, hogy a csibészkedésnek ára lesz.
Felváltva beszélgetek és nézelődöm. Ahogy a kisfia az ovis szerelmét lökdösi a hintán, ahogy a sógornője kislánya mindenkihez odamegy barátkozni, ahogy a szamár lustán legelészik a kert hátuljában, miközben a fekete macska a körbála tetején ülve a mancsát nyalogatja.
Lassan leköszön a Nap, és apró csillagok tengerében úszik a hold, amint állok egy sörrel a kert közepén, és bámulok felfelé. Mögöttem a társaság zaja, előttem hangol az éjjeli koncertre a tücsökkar. Lépteket hallva megfordulok, és Anna sziluettjét látom, karjában egy macskával tart felém.
- Budapesten sosem látni így az eget – mondom. – Lehetetlen megunni, annyira gyönyörű
- Ha ideköltöznél, biztos megunnád – mondja, miközben kiugrik a macska a kezéből és elszalad a sötétségbe.
- Ha ideköltöznék, bajban lennél.
- Miért? – kérdezi közelebb lépve.
- Mert minden egyes nap szeretkeznénk – kortyolok a sörömbe.
- Jézusom te őrült vagy – fojtja el, hogy kitörjön nevetésben. – Meg akarod nézni a nyulakat a kert végében? Úgyis be kell vinnem őket éjjelre.
- Mhm.
Éppen ki tudom venni a fehér ruháját a ház egyre halványuló fényében, ahogy a lány töri előttem az utat a magas fűben. A langyos szellőben érzem az illatát, és megint eszembe jut az a budapesti éjszaka.
Hirtelen megfordul, én pedig lendületből beléütközöm, és alig pár centire van az arcunk. A szellő játszik a hajával, és érzem, ahogy csiklandozza az arcomat. A derekára teszem a kezem, és egy lépést közelebb lép. Látom a tekintetét, ahogy fürkészi az enyémet, szavak nélkül panaszkodva, kérlelve, ujjongva. Másik kezemmel elsimítok egy tincset a füle mögé, és a tarkójánál fogva közel húzom. Összeér az ajkunk, az első csók óvatos, édes. Követi még egy és még egy, egyre hevesebben csatázik a nyelvem az övével, gyönyörű ajkát édes gyümölcsként szopogatom.
- Hiányolni fognak – mondja, aggódó tekintettel visszanézve a házra.
- Gyönyörű vagy – hagyom figyelmen kívül.
- Hiányoztál – hajtja a fejét a mellkasomra.
Végigsimítok a haján, és beszívom a bőre illatát, mert tudom, hogy sokáig nem lesz rá lehetőségem ezután.
- Nagyon kívánlak – mondom a feje fölött nézve a távoli horizont hunyorgó fényeit.
- Én is téged – suttogja. – De a nyulakat tényleg be kell vinni.
A sötétben baktatunk a ház felé, kezünkben egy-egy ketreccel. Néha a szabad kezünk összeér, és egy pillanatra megborzongok a vágytól, a sima bőre érintésétől.
Ahogy éjszakába vált az este, sorra köszönnek el a vendégek, de a kisfia és a szerelme még álmoskásan rajzolják az ugróiskolát a beton járólapokra.
- Aludhatok Roziéknál? – kérdezi a kisfiú az apját kérleléssel a hangjában.
- Azt beszéltük, hogy holnap reggel kijössz velem a lovakhoz – válaszolja az apja. – Rozi akkor még aludni fog.
- Nem fogok – mondja Rozi rögtön. Ez a két ötéves már most tökéletes pár. Milyen kár, hogy van, aki felnőttkorban sem találja meg azt a másikat, aki mellett boldog tud lenni – gondolom.
- Jól van, akkor átviszlek titeket anyudékhoz.
A kicsik eldobják a krétát és kézenfogva mennek a férj után, és az utolsó pár vendég is távozik, kihasználva az alkalmat.
Anna leül mellém a sörpadra, és szótlanul néz. A combjára teszem a kezem, és érzem, ahogy lüktet az ágyékom.
- Le akarok feküdni veled – sóhajtom. Mindig sóvárgunk egymás után, de sosem tudjuk beteljesíteni, és pusztán kimondani ezt is kéjjel tölt el.
- Akkor megmutatom a bélyeggyűjteményem – kuncogja, és kézen fog.
Ahogy becsukódik mögöttünk a bejárati ajtó, szembe fordulok vele és szorosan magamhoz húzom. A már ágaskodó farkam a hasának szorul, és egy pillanatra megijedek, hogy valaki észreveszi, de aztán rájövök, hogy csak ketten vagyunk. Hevesen csókolózni kezdünk és egyik kezével lenyúl, hogy megmarkolhassa a falloszom, amelyik már alig fér el börtönében.
- Tökéletes vagy – lehelem félig az ajkát harapva.
Megbolondít a vonzerejével, az ösztönös nőiességével. A megtestesült kéj a szememben, és fel sem fogom, hogy ő is vonzódik hozzám.
Végigsimítok a derekán, és a rövid szoknya alá nyúlva megmarkolom a csupasz fenekét. Felsóhajt és hátraszegi a fejét, a nyakát csókolom.
- Gyere – mondja halkan, és elindul felfelé a lépcsőn. Utána megyek, és látom a szoknya alatt a fekete bugyiját, a gyönyörű kerek fenekét, és képtelen vagyok már azt a 30 másodpercet is kivárni, míg az enyém lehet.
Mire a hálószoba ajtajához érek, már az ágyon ül, könyökén támaszkodva. Finoman széttárom a combját, és apró csókokat nyomok a belső felükre. Tudja, hogy mi következik, és türelmetlenül mocorog a csípője a szépen vetett ágyon.
- Kérlek – sóhajtja elhaló hangon, miközben befűzöm az ujjaim a bugyija pántja alá és lassan lehúzom róla.
A legjobban az első nyalást szeretem. Széttárni az ajkakat és megízlelni a forró, hívogató nedvességet. Nyelvem hegyével felfedezni a bejáratot, enyhe nyomással kicsit behatolni, érezni a csípő apró rezdüléseit.
Elindulok nyelvemmel felfelé, ahol a kis ajkak összefutnak, és óvatos felfedezésbe kezdek, keresem a kis rejtőzködő csiklót, és amikor megvan, körözni kezdek körülötte. Billegetem, kis nyelvcsapásokkal játszom vele, és időnként mélyen benyalok, amitől elakad a torkán a hang, és kicsit megremeg. Megfogom kétoldalról a csípőjét és magamhoz húzom, hogy folytathassam a kényeztetést.
Kezével a hajamba túr, érzem a körmét a fejbőrömön. Jólesik a szeretetteljes mozdulat. Ahogy váltogatom a tempót, és lassú, kéjes incselkedés után intenzíven ingerlem a punciját, egyre hangosabban sóhajtozik, és hasa egyre ütemesebben jár fel-le. Meg-megrándul, úgyhogy szorosan tartom a csípőjét, mert ez elől a gyönyör elől nem menekülhet el.
- El fogok menni – nyöszörgi két sóhaj közt
- Nem baj – búgom vissza
- Magamban akarlak érezni – ragadja meg a csuklómat.
Abbahagyom a nyalást, államon csillog a nedve. Felhúzom magam és lefekszem mellé az ágyra, és percekig csak csókolózunk. Közben érzem, ahogy lassan kigombolja a nadrágom, és marokra veszi a most már fájdalmasan ágaskodó farkamat. A combjai közt elmerülve észre sem vettem, mennyire merev vagyok, de így már nem bírok magammal, és attól félek, hogy ha még egy kicsit simogatja, azonnal elmegyek.
- Szerinted még befér a számba? – kérdezi halkan, huncut mosollyal
- Nem fogom kibírni, ha a szádba veszed, túlságosan akarlak – mondom keserű kéjjel.
Válasz helyett lehúzza a nadrágom, és hasra fekszik mellettem keresztben. Végignyalja a farkam alsó felét, és amikor a makkomhoz ér, már csak a puha nyelve hegye ér hozzá. Felnéz rám a gyönyörű tekintetével, és amint a haját cirógatom, óvatosan a szájába veszi a makkom. Puha és meleg szájával óvatosan szopogatja, a nyelvét jobbra-balra húzogatja a vékony bőrön. Közben ajkai közt egyre mélyebben csúszik be a farkam, és amikor már azt hiszem, nem tudok merevebb lenni, mégjobban feszíteni kezd az erekcióm.
- Istenem – sóhajtom erőtlenül, miközben fokozatosan gyorsuló ütemben siklik a nyelve fel-le a péniszemen.
- Nagyon jókislány vagy – búgom, és csodálom, milyen mélyre tudja engedni.
A kezem ösztönből a fenekére téved, és elsimítom róla a vékony nyári ruhát. A combtövénél érzem a forró nedvességet, és amikor a nagyajkai közé csúszik az ujjam, kiengedi a szájából a farkam és behunyt szemmel felsóhajt. De csak egy pillanatra hagyja fázni a szerszámom, rögtön újra a szájába veszi, és a párnára hanyatlik a fejem. Ha azt akarja, hogy benne élvezzek el, már nem sokáig folytathatja, és ezt ő is tudja. Hirtelen bizsergést érzek az ujjaimban, és tudom, hogy belé kell hatolnom.
Copfba fogom a haját a kezemmel és lehúzom a farkamról a fejét, hangos cuppanással engedi ki a szájából a tagomat. Egy darabig csak csókolózunk, szája nedves a nyáltól, és érzem a combomon a nedves puncija melegét, amint haránt átveti rajtam a lábát.
A nyálától nedves, ágaskodó péniszem fölé igazítja a csípőjét, és a makkomat megfogva óvatosan odailleszti az éhes puncihoz. Mélyen a szemembe néz, miközben elhúzza a nagyajkai közt a makkom, majd centiről centire ráereszkedik, és érzem, ahogy a forró, oltalmazó teljesség átjárja a testem. Egyszerre sóhajtunk fel, ahogy azt érzem, ott vagyok, ahol lennem kell. Hogy a testébe engedett, hogy egyek vagyunk.
Nem hittem, hogy teljesen belé tudok csúszni, de tövig magába fogad, a mellkasomra támaszkodik, és miközben intenzív tekintetét az enyémbe fúrja, lassan lovagolni kezd. Azonnal elönti az ágyékomat az az érzés, ami csak akkor jön, ha a test tudja, hogy egy másikhoz kapcsolódik.
Tudom, hogy nem fogom sokáig bírni, de rajta is látom, hogy a határon billeg. A lélegzése zihálásba vált, és a nyögése egyre hangosabb, egyik kezével a fejem mellett markolja a párna huzatát.
Lassan épül az ágyékom mélyén az orgazmus előfutára, az az éles, szúró gyönyör, amelyik egy mindent felülíró célba konvergál: belé kell élveznem. El kell öntenem a punciját a forró magommal, mert ezen a világon már semmi más nem létezik. Csak ő és én, és az élet, amit alkotunk.
Ahogy csúcsára ér az érzés bennem, érzem, hogy összerándul a hüvelye, és fröccsenve lövell belé az első adag sperma. Rámarkolok a fenekére és szorosan magamra húzom, sikít, én pedig egymás után pumpálom belé a forróságot, teljes testemben bizsergek.
Izzadtan összeölelkezünk, és ahogy egyre lassul a légzésünk, megint csókolózni kezdünk. Ezúttal lassan, szeretettel.
Amikor a férje hazajön, ő már fogat mos a fürdőszobában, én pedig a kanapén húzom fel a lepedőt.
Másnap én ébredek először, és ahogy kilépek a friss, nyári levegőre, egy sereg fecske csivitel a dróton a fejem fölött. A felkelő nap arany fényében csillogó pára lengi be a tájat, és ahogy leülök a körbálára, és az arcomat melengeti a nap, arra gondolok, hogy Annával mennyi minden lehettünk volna.
De nem leszünk.
Nézem a visszapillantó tükörben a távolodó házat, és ahogy integetnek utánam. Érzem az orromban a haja illatát. Tenyeremen a fenekét, nyelvemen a puncija ízét. Lelkemben az övét.