Történetek

Nemsokára megtörtént az aktus, és John nem is tudta, mekkora őrültséget követett el. Ugyanis a nő valamiféle démon volt, és egy halandó férfi örökítőanyagára volt szüksége ahhoz, hogy világra hozhasson egy rendkívül erős és gonosz démongyermeket...

Ahogy folytatódik az életem, és amik történtek velem egyre jobban érzem, hogy változik a világ, talán kezd egy kicsit rosszul működni minden, a jó elkapja a rossz büntetését. Valahogy úgy érzem, néha nem elég normálisan gondolkozni, és érzelmeket kimutatni, valahogy már ez sem lényeges már sok embernek. Valahogy az életben, sokszor nem elég az, hogy pozitívan állunk hozzá, mindig jóban hinni, aztán még is rossz dolgok történnek meg...

Őt senki sem szerette. A tanárnő ügyet sem vetett rá, amikor Elfie unalmában a függönnyel játszott, vagy aludt. Érdekesnek találtam. Kinézetre sem volt egy átlagos fiú, barna haja mindig kócos volt, teste félig kidolgozott, a szeme… Volt benne valami, amit máig nem tudok megfogalmazni. Hűvös volt, nem szólt hozzám, megvolt a maga világa. Egy hónap után megtört a jég. Rám nézett és csak annyit kérdezett:
- Há’ te meg minek ülsz itt? ...

Gyorsan levettük megmaradt ruhadarabjainkat. Ágaskodó hímtagja, mint kard, úgy ugrott elő alsónadrágjából. Rögtön lecsaptam rá. Kezemet ráhelyeztem, és finoman, a makk alatt lévő részt is simogatva, fel-le húzogattam péniszén a bőrt. Utána odahajoltam hozzá, és nyelvemmel kezdtem el rajta játszani...

Nahát… Te olyan szépen mosolyogsz. Ráadásul rám. De nem is szépen, hanem inkább kajánul. Nem igaz? Csalogatsz, úgy érzem. Vajon oda merjek menni? Biztos? Hát jó. Még így húsz centiről is kaján a mosolyod. Komolyan! Na de jól érzed a ritmust! Hidd már el nekem, ha mondom! Egyébként hogy hívnak? Szép név…

Kínos lassúsággal csusszantam lejjebb és lejjebb lábai között. Most is először a kezem kalandozott, csak azt követte szám. Milliről millire fedeztem fel mézescsuprát. Barbi folyamatosan próbálta közelebb nyomni fejemet pinájához, combjaival pedig szorosan körbezárta azt, így ha akartam volna se menekülhetek...

Beállt a zuhany alá és hagyta, hogy a meleg víz lemosson róla minden szennyet, lemossa bánatát... és mint csaknem minden nap, amikor visszajönnek a Munabis király piramisából, most is szappanozni kezdte magát, sikamlós kezeivel masszírozta gyönyörű, gömbölyded melleit, eljátszogatott apró bimbóival, majd először a zuhannyal masszírozva fiatal punciját, végül mindkét keze igénybevételével érzékien megujjazta magát...

A szeretet, mint fogalom, mindenkinek mást jelent. Ez nem egy olyan szó, melyet szárazan definiálhatunk, akár egy matematikai összefüggést. Hiszen a szeretet megannyi formában érvényesülhet. Minden ember különböző, így a legősibb érzelem kifejezése is egyénenként változó...

Tamás becsapja az ajtót, de nem indul el. Tényleg nem érti. Hiába töri a fejét, sehogy sem tudja miért csinálja ezt a lány, aki közben elindul az út mentén. Meredten nézi a távolodó alakot, majd mintha álomból ocsúdna, megrázza a fejét, elindítja a motort, és lassan utána gurul. Leengedi az ablakot, és úgy szól ki, de már nincs indulat a hangjában. Aggódik. Persze azt ő maga sem tudja, hogy vajon a lányért aggódik igazán, vagy csak a helyzet miatt, amit nem tud felfogni, de határozottan...

- Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de tegnap, a szembeszomszédunk nem húzta le a redőnyt, az ablaka pedig pont az enyémmel szemben van. Mindent láttam. Az éjszaka közepe felé mintha a mi tetőnket kezdte volna bámulni, de folyamatosan. A lámpa égett a szobájában így nem kellett sokat silabizálnom az eset megoldásán. Aztán villámlott egyet, hang nélkül. És, és a csajszi az ablakban állva összeesett. De már… már nem… neem… nem kelt fel azután. - Jessica szinte beleremegett a mesélésbe. -...