Történetek

- A fél-sárkányoknak, hajdan, talán még a félelfeknél is sanyarúbb volt a sorsuk. Régen, mikor még nem tiltották a vérkeveredést; született néhány utód, akik túlnyomórészt emberi formát birtokoltak. Ellenben a sárkányalakjukat alig, vagy csak részlegesen voltak képesek felvenni. Szárnyakkal azonban mindegyik leszármazott rendelkezett. Így ha az emberek egy óvatlan pillanatban észrevették őket repülés közben, akkor könnyedén szörnyetegeknek vélhették...

Letisztítottam az oltárt a munkám közben lehullott levelektől, és egy mellettem lévő zacskóba tettem őket.
Pont ekkor jött vissza Elonart atya, de táskámmal együtt. Nem vágott valami szívderítő képet.
Leállt előttem.
- Már letettem a táskádat egy székre… amikor elkezdett mozogni… Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az. Bocsáss meg, de bele kellett néznem. Csak a kezemet tettem bele, és elkezdett valami morogni. Könyörgöm, hogy hozhattál egy borzot a templomba? - vette...

Abigail, a szülők határozott nyomására felbontotta az eljegyzését egy elbűvölő fiatalemberrel, egy dragonyos tisztel, akivel nem volt semmi baj, azon kívül, hogy részeges volt, erőszakos, egészségtelen érdeklődést mutatott a lovak és az agárversenyek iránt, és Abigail-nél, csak Sir Arnold pénze és befolyása érdekelte jobban. Ez nem volt ritka, mindegyik gazdag vagy befolyásos család körül voltak sakálok, rövid úton megszabadultak tőle, az eljegyzést felbontották, Sir Arnold, pedig elintézte,...

Furcsa módon megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, ez volt az első alkalom, hogy életet ontottam ki. Kegyetlen volt és brutális, ahogy a kés pengéjét lassan belemélyesztettem a testébe. Láttam a nagy, szikrázóan zöld szemében a fájdalmat, és ettől csak nagyobb kedvet kaptam ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, nagy fájdalmat...

Nyelveink vad csatát vívnak. A lábamat átteszem rajtad. Testünk teljesen összesimul. Kezed felfedezőútra indul. Végigsimítasz mindenhol, ahol eddig csak vágytam rá. Megmarkolod a fenekem, és közben érzem, hogy kívánsz. Beindultál. Hanyatt döntesz, és vetkőztetni kezdesz...

Ahogy az ajtón benéztem, két harminc körüli férfit láttam, meg a feleségemet az ágyán, rongybabaként elterülve, meztelen. A ruhái szanaszét szórva a padlón, és látszott rajtuk, hogy nem levették, hanem letépték róla, mert többségükben szakadtak voltak. Az egyik férfi letolt nadrággal állt az ágy mellett, és a feleségem altestébe gyömöszölte magát durván, miközben a csípőjénél megmarkolva próbálta a magatehetetlen testet megtartani...

Vámpírok. Az emberek évezredek óta azon gondolkoznak, léteznek-e vagy sem. Hát, hölgyeim és uraim, nem tudhatjuk. Vagyis hát, Önök nem tudhatják. A vámpírok okos lények, legalábbis ezt hiszik róluk. Ugyan már, milyen "vámpír" az, aki ilyen kis blogokba, és egyéb Internetes helyekre...

– Azt a vernyogást nem nevezném éneknek. De túl hangos volt, igen. Ez egy munkahely, fiam, itt nem szokás a kiabálás, hőbörgés. Pláne, ha az én bisztrómról van szó – felelte Mr. Hyde, az én szócskára helyezve a hangsúlyt, csak, hogy tudjam hol a helyem, és biztosítson róla, mennyivel jobb nálam csak azért, mert itt van neki ez a szaros kajálda, és én csak egy dolgozó vagyok.
– Értem, uram! Több ilyen nem fordul elő! – feleltem engedelmesen. Istenem, add, hogy egy napon ő dolgozzon...

- Ön Julius Dreamer, Roll-ból, a Gilla folyó partján Phoenix-től nyugatra, nyolcvan mérföldre…?
- Igen, de nem értem mi ez az egész?
- Nagyon egyszerű, a központi számítógépünk havonta kisorsol valakit, aki a cégünk által szervezett utazások egyikén ingyenesen résztvehet.
- Na de, mégis hány fő részvételével, mennyi időre…?
- Nos, a bemutatóink harminc másodpercesek, az utazások tíz kerek perc és egy főre szól a lehetőség.
- Mi van? Maga viccel velem? Tíz...

"Hol vagyok? Mi ez a sötét? Hol van Manhattan?" kérdezte, egy fiatal lány. A sötét, kormos hely megrémisztette a fiatal lányt, akinek utolsó emléke egy autó volt, dudaszó, majd egy sikoly... "Hol lehetek..?" - kérdezte magában.
- Hahó... - szólt elhaló hangon a feneketlen sötétségbe.
Meglát egy ajtót, s arra veszi az irányt gyorsított lépésekkel, mert minél hamarabb el akarja hagyni ezt a feneketlen sötétséget, csak a nagy piros ajtót látta meg, amin egy...