Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
Friss hozzászólások
Priap69: Várom a folytatást.
2024-05-02 22:20
laci78: Nem tudom eldönteni, hogy sok...
2024-05-02 16:17
Rémpásztor: Nagyon szépen köszönök minden...
2024-04-28 00:36
laci78: borzalmas, bing-szintű fordítá...
2024-04-25 16:07
Materdoloroza: Nekem is tetszik. Sajnálom, ho...
2024-04-25 12:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Pokol Szíve - A Pokol Mélyén...

A Pokol Szíve

1.Fejezet - A Pokol mélyén...


Sziréna hallatszódik... Többen állnak körbe, egyetlen egy testet, ami a saját vérében ázik. "Mikor jönnek már meg? Nem tud segíteni valaki?!" - kiáltották sokak, de a segítség még nem jött meg... A test egy fiatal lányé volt, talán egyetemista lehetett. Hosszú barna göndör haja most vérben fürdött... alig lélegzett már, mégsem tudtak semmit tenni... A szirénát egyre közelebbről hallották, mégis, mintha évszázadok teltek volna el, mire odaért. A piros ruhás férfiak kiszálltak, egy ágyra tették a testet, amiben már alig volt élet... Az autó szirénázva elindult a kórház felé, Manhattan hosszú utcáin át... Miközben az autó belsejében a lány életéért küzdöttek, s hívták fel szüleit, hogy jöjjenek a Rose Street 32 alá... A szülők persze, megijedtek..
- Kérem, doktor úr! Hogy van Sam? Hogy van a kislányom? - sírta egy nő.
A doktor magas volt, fekete haja és zöld szemei voltak. Fehér köpenyt viselt, egy fekete nadrágot, és egy kék inget. A köpenyen lévő névkártyán ez állt: Seames Maldun.
- Sam? Ááhh, gondolom Samantha Nathaline Walkerről van szó, ugye? - kérdezte Dr. Maldun.
- Igen. Doktor úr, kérem! Nem mondják el, hol van a lányom, az állapotát sem!
- Asszonyom, a lánya a műtőben van. Az autó belső vérzést okozott, több nyílt sebet, és pár csont eltörését. Volt, amit műteni is kellett, mostanra talán kész vannak a beavatkozással, talán nemsokára már a szobájában lehet, és ha ébren lesz, beszélhetnek is vele - közölte Seames.
- Doktor úr...
- Seames - szólt közbe Mr. Maldun.
- Seames... Mennyi az esély arra, hogy maradandó kárt szenvedett a lányunk? - kérdezte Mr. Walker.
- Tudja uram, az autóbalesetek után az esetek többségében a beteg sokkot kap, pánik félelem előjöhet, esetleg érzékenyebb lesz az immunrendszer. A lapja alapján jó a vércsoportja, alig volt eddig beteg. Nincs túlsúlya, és a magassága is rendben van. Genetikai elváltozások esetén szoktak még előjönni tünetek, mint a kiütés, láz, esetleg hányás, hallucináció. De a lányuknál nincs elváltozás.
- Akkor... Akkor... teljesen felépülhet...?- kérdezte szipogva a nő.
- Ha minden rendben megy, makkegészséges marad - mosolygott Dr. Maldun.
- Köszönjük...


Pár óra múlva Samatha Nathaline Walker már szobájában feküdt, oldalán szüleivel.
- Hogy vagy, kicsim? - kérdezte Henry Walker.
- J...ól... - mondta halkan Sam.
A lánynak oxigénre volt szüksége, ezért maszkot kapott, ezért tudott kicsit nehezebben beszélni. Egyik kezét édesanyja fogta, és arcát simogatta a másik oldalán ülő édesapja. A nő még mindig sírt, de most a boldogságtól. Samnek 4 csonjta tört el, egy három részre, azt kellett műteni. Jobb felkar, bal combcsont, az tört három részre, s két borda látta kárát az autóbalesetnek. Belső vérzés a hasban, amit sikeresen elállítottak.
- Mi...kor... mehe...tek.. haza..? - kérdezte halkan, és akadozva a lány..
- Mr. Maldun szerint, hamarosan rendbe jönnek a belső szerveid, szívem. Azután hazaviszünk, és ott vár rád hat... Drágám! Édesem! Hallasz?! - szólt kétségbeesetten Laura Walker.
- Segítség! Mr. Maldun! - kiabált ki a folyosóra Henry.
- Mi történt?! - kérdezte az ajtóban álló sokkot kapó férfitől, és automatikusan az ágyra nézett... - Úristen... KÉT NŐVÉRT! - kiabált ki, s az ágyhoz szaladt... Megnézte a pulzusszámot... Mármint, ha lett volna pulzusszám... A szív feladni készült a csatát. Megérkezett a két nővér, s rögtön az újraélesztéssel próbálkoztak...
- Töltést! Hátra! - mondta Dr. Maldun, s a két kis korongot a fedetlen mellkasra helyezte. De nem sikerül.
- Töltést! Hátra! - megint semmi. - Magasabbra, töltést magasabbra! Hátra! Töl...
- Várjon! Van pulzus! Megmenekült... - sóhajtott az egyik ápolónő.
- Hagyják itt a gépet... - itt a lányra néz. - Hátha szükség lesz még rá - mondta a doki.
- Samantha... Hallasz engem? Sam! - szólongatta Laura, az édesanyja... - Doktor úr! Mi baja lehet? - kérdezte sírva.
A doktor úr odament, elővett zsebéből egy világító tollat, és belevilágított vele Sam barna szemébe. Egyikbe, majd a másikba is. Tenyerét homlokára tette, majd elvette onnan, megnézte pulzusát. "A pulzusszám rendben, láz nincs, a szemek nem reagálnak... Kómába esett..." - gondolta Seames.
- Kómába esett.. - sóhajtotta a doktor.



"Hol vagyok? Mi ez a sötét? Hol van Manhattan?" kérdezte, egy fiatal lány. A sötét, kormos hely megrémisztette a fiatal lányt, akinek utolsó emléke egy autó volt, dudaszó, majd egy sikoly... "Hol lehetek..?" - kérdezte magában.
- Hahó... - szólt elhaló hangon a feneketlen sötétségbe.
Meglát egy ajtót, s arra veszi az irányt gyorsított lépésekkel, mert minél hamarabb el akarja hagyni ezt a feneketlen sötétséget, csak a nagy piros ajtót látta meg, amin egy írás volt látható: "Ki átlép e kapun, magán az időn lép át..." Ez eléggé megrémisztette, de inkább vállalja a kockázatot, minthogy itt maradjon egyedül a semmi közepén. Kopogott egyszer, kétszer, háromszor.
- Mi van már?! Ulrich, ha megint te vagy, nyeld le a WC kagylód, nem érdekel! - kiabált ki egy férfi.
A lány benyitott, és pironkodva a férfi elé állt. Meglátott még egy ajtót, szemben az előbbivel. A két ajtó között, a tőle balra lévő fal előtt egy nagy asztal volt, nagy székkel, rajta pedig egy kicsi kobolddal.
- Óóóhh... Hölgyem, megtudhatnám, hogy mit keres itt?- kérdezte a kobold.
- Öhm... Fogalmam sincs, hogy kerültem ide... Öhm.. Kobold úr, segítene nekem? Az utolsó emlékem, hogy elüt egy autó... És... - kezdte volna a fiatal kb. 22 éves lány, de a kobold félbeszakította.
- Az én nevem Bonaventura*. Üdvözlöm a Pokolban kedveském. Hogy hívják? - kérdezte Bonaventura.
- Állj, állj! Hogy hol? A Pokolban? De...
- Hogy hívják? - kérdezte már erélyesebben Bona.
- Samantha Nathaline Walker - sóhajtott Sam.
Bonaventura beírta tollával a nevet a Nagy Fekete Könyvébe, és várta, hogy az oldalon kijöjjön minden adat Samantháról.
- Ameddig várakozik arra a ’ Fekete könyvre’, megjegyzem, a könyvek nem szoktak beszélni, úgyhogy...

- Ahogy a Pokol sem létezik, ugye? - kérdezte gúnyosan Bonaventúra.
Samantha sóhajtott egyet... Nem tudta elképzelni, hogy hogy került ide, hiszen neki még élnie kell! Még előtte van az élete 3/4-ed része!
- Kérem Aceventura...
- Bonaventura - szólt közbe sértettséggel a szavába a kis kobold, hosszú szakállal és hajjal, meg egy szemüveggel.
- Szóval, Ventura bácsi szeretném, ha elmagyarázná, hogy mit keresek én itt, hogy miért nem vagyok a kórházban, és hogy ki itt a Fűmufti, ugyanis beszélni akarok vele! - kiabált a végére Sam.
- Cssss... Kicsi lány ne kiabálj! Ha felzavarod a Nagyurat elképzelhetetlen dolgok fognak itt történni! - próbálta csitítgatni Bonaventura úr.
- Nem érdekel! Vissza akarok menni! MOST! - kiabálta a végét a lány.
Bonaventura az asztala alá menekült. Sam nem értette, hogy miért tűnik el ilyen hamar...
- Furcsa... Egy ilyen törékeny lánynak is van ám tüdeje... - hallott egy mély bariton férfihangot maga mögül Sam.

A hang vérfagyasztó volt, akár csak tulajdonosa. Amint Samantha megfordult, szembe kerülhetett a valóság helyességével... azaz a valóság kemény hidegségével. A férfi magas volt, széles vállak, izmos mellkas. Fekete póló, fekete csőfarmer, és egy deszkás cipő. Nem éppen az - az összeállítás, ami egy Pokol Urának... Neki egy.. hááát... Úgy képzelné el igazán, hogy... Szarvak, pata, farok /nem a nemi szervére gondolok.. habár az sem árt neki/, piros bőrszín, esetleg egy háromágú villa. Feltüsizett haj, fekete szemek. De ez a férfi... Túl... Túl.. Emberi. A férfi haja félhosszú volt, szeme jég kék. Egyik fülében fülbevaló volt. Ha valaki azt mondaná, hogy ez a férfi a Pokol jelenlegi ura, akkor szemberöhögi. Ebből a férfiből csak úgy áradt a vadság, irányíthatatlanság, maga a dac volt.
- Na- Nagyuram... - hajolt meg Bonaventura kijőve az asztal alól, attól félve, hogy a kis hölgy nem sokáig élvezheti a Pokol szívélyes üdvözlését, ha ilyen mereven és bambán bámulja a Pokol Urát.
- Ugyan, hagyd csak Bonaventura, a lány bizonyára egy új halott - mondta vállat vonva a Pokol Ura.
- Öhmmm... Uram, a lány nem halt meg.
- Akkor meg mit keres itt? Menj haza, ne roncsold itt a levegőt! - szólt hidegen, és gúnyosan a Nagyúr.
- Erről vitatkozhatnánk, hogy ki roncsolja a levegőt... - morogta Sam.
- Hogy mondod? A morgást hagyd meg a kutyáknak. Te nem vagy állat, szegényeket ne bántsuk - gúnyolódott vele, nyugodt szemekkel tovább a nagyúr.
"Kikészít ez a ficsúr... Miért nem lőhetem le istenem, MIÉRT?! Az elején még tetszett.. Olyan rosszfiús.. De most.. Keh.." - húzta fel gondolatbeli orrát.

A férfi az asztalhoz lépett, leült a székre, és a könyvben lévő adatokat kezdte olvasni félhangosan.
- Samantha Nathaline Walker.. Ilyen nevet.. keh... 22 éves, egyetemista. Magassága 167 centiméter, testsúlya 53,5 kiló. Szeme barna, haja barna. Kedvenc ételei a pizza, a bolognai, és a fagylalt... Hmmm.. Még szűz. Szűz vagy? - nézett a lányra, akinek az arcszíne már a főtt rákét is megszégyenítette volna. - Na jó, menjünk tovább. Nincs testvére, imádja a tengert, és a villámokat, szereti az állatokat, és szeret zongorázni. Amit utál... Hmmm... Beképzeltség, a nyávogó lányokat, önzőség, és a tökéletesség megfogalmazását egy könyvben. Bla bla bla... bla bla bla... Hetedikben csókolózott először. Emellett még él - fejezte be az olvasást.
- Köszönöm, hogy hangosan is felolvastad... - mondta a lány.
- Ugyan. Azért utálod a tökéletességet, mert te nem vagy tökéletes. Emellett azért nem fekszik le veled egy csávó sem, mert unalmas vagy. Nincs benned semmi titok, semmi rejtvény. Unalmas vagy, mint egy nyitott könyv.
- FOGD BE! - akadt ki a lány.
A férfi kegyetlenül elvigyorodott. "Gyengepontja: hibáinak felhozatala, hosszabb ideig való piszkálás, család szóbeli bántalmazása, nem tud úszni..." - gondolta magában a jellemzés utolsó mondatát, amit ő nem olvasott fel. Majd lassan felállt, és becsukta a könyvet a leselkedő lány előtt.
- Szóval nem vagy halott - mondta már komolyan a férfi.
- Nem vagyok - mondta Sam.
- Akkor gondolom, nálam fogsz lakni. Bonaventura, vezesd el őt... - intett a koboldnak.
" VELE?? VELE EGY ATMOSZTFÉRÁBAN SEM LENNÉK NEM HOGY EGY HÁZBAN!!!" - sikított gondolatban a lány... Bonaventura felpipiskedett, megfogta a lány kezét, és elhúzta A Pokol Ura háza felé...

A férfi elmosolyodott, és visszasétált dolgozó szobájába, hogy többet tudjon meg erről az érdekes lányról...


(* Bonaventura = angol férfinév a valóságban is)
Hasonló történetek
4231
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
3716
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Hozzászólások
További hozzászólások »
moon-sun ·
hm..mi is reméljük...

Bettani ·
Tetszik a történet, jó az ötlet, bár néha kicsit furcsán fogalmazol és egy-két helyen sok a szóismétlés, de ezektől el lehet tekinteni:)Kíváncsi vagyok mik fognak itt történni:)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: