A telefonhívás

- Halló! Jó reggelt kívánok! A sssssszzzzzzszszskrkcst tazási irodától hívom, és örömmel tájékoztatom ssssssssszszszszszttttrkrkrkcsssz nyerte a fődíjat egy darab ssssszszszsrtrkcss az Ön által meghatározott helyre.
- Igen, halló, nem jól hallom, belezúg itten néha – a férfi óvatosan, hogy a családját fel ne ébressze, kislisszolt a bódé elé. Néhány hónapja költöztek csak ide, amikor az itteni építkezésen munkát kapott. Nagy örömére, végre emberszámba vették, és fekete bőre ellenére darukezelői minőségben dolgozhatott. Az utazási költséget megspórolandó, idehozta a családot is, egyelőre egy átmeneti fabódéba, de ha elkészülnek a felvonulási épületek, az egyikben lakást kapnak az építkezés idejére. Meredith és az ikerlányok talán nem ébredtek fel a telefon berregésére. A lányok négy évesek voltak és hétalvók, Julius szemefényei.
- Egy pillanat türelmet, állítok erősebb kimeneti jelet ssssszszstrzzszs …. Nos, míg a gép Ön helyzetére fókuszál, elismétlem cégünk ajánlatát…
- Bocsánat, ez valami tévedés lesz, és nem jelentkeztem semmilyen sorsolásra és a telefon sem az enyém, a munkahelyemtől kaptam az alkalmazásom idejére.
- Ön Julius Dreamer, Roll-ból, a Gilla folyó partján Phoenix-től nyugatra, nyolcvan mérföldre…?
- Igen, de nem értem mi ez az egész?
- Nagyon egyszerű, a központi számítógépünk havonta kisorsol valakit, aki a cégünk által szervezett utazások egyikén ingyenesen résztvehet.
- Na de, mégis hány fő részvételével, mennyi időre…?
- Nos, a bemutatóink harminc másodpercesek, az utazások tíz kerek perc és egy főre szól a lehetőség.
- Mi van? Maga viccel velem? Tíz percet mondott? Annyi idő alatt a phoenix-i Greyhound állomásra se érek be.
- Ó! Ön már járt a Greyhound phoenix-i múzeumában? De irigylem ezért. Évek óta ígérgetem a gyerekeimnek, de még nem sikerült eljutnunk oda. Na de, visszatérve az Ön lehetőségeire, a gép jelezte, hogy sikerült Önt megtalálnia, így ha nincs ellenére az első harminc másodperces demónkat el is indítom!

A férfi megszédült. Először azt hitte a föld rezdült meg alatta, de aztán rájött, stabilan áll csak a környezete változott meg. Eltűnt a bódé, a gátépítés gépei, az odadeponált földkupacok, a félig sem kész gátkezdemény… Helyette sivár, kietlen, éles árnyékokkal szabdalt, köves, poros környék, néhány tíz méterre valamilyen fémszerkezet, odébb egy amerikai zászló fémpálcán, érdekes módon mozdulatlanul, mégis mintha lobogna, csak megfagyott volna…
- Amit most lát az Apollo 11 leszállási helye a Nyugalom Tengerében, a Sas landoló és kilövő állványával, a zászlót pedig Armstrong helyezte el 1969. július huszadikán a Moltke kráter peremén, Öntől balra pedig a lézertükör, amit szintén akkor telepítettek oda… Kérem, hogy ne mozogjon és ne tegyen hirtelen mozdulatot, nehogy az erőtér felhasadása miatt elszökjön az ön transzport buborékának levegője…
- De… Ezt hogyan… Nem értem… Hiszen ezek a holdon maradtak!
- Uram Ön nagyon tájékozott! Igen, úgy döntött az ENSZ kulturális bizottsága, hogy ezeket a relikviákat nem egy múzeumban őrzik, hanem az eredeti helyükön hagyják.
- De, akkor én most hogyan látom és milyen buborék és mi ez az egész…?
Megrezzent a környezete és ismét az építkezés ismerős környezetét látta maga körül. Döbbenten szorította a telefont a fülére.
- Nos, ez volt az első demónk kérem, nézze meg a következőt, ez történelmi túra, ha esetleg azt kedvelné…

Ismét megremegett a szeme előtt elterülő hétvégi munkaszüneti képét mutató munkaterület…
Mintás mozaikpadlóval ékes teremben álltak fehér köntösükben mezítláb papok, a birodalom főtisztviselői, a hadügyminiszter és a vezérek, akik hivatalosak voltak a fáraóhoz.
XII. Ramszesz ő szent felsége tanácskozás előtt, szokása szerint, kápolnájában áldozatot mutatott be az isteneknek. Időnként a belső termekből ki-kiszaladt hol egy pap, hol egy tisztviselő jelenteni, mennyire haladt már előre a szertartás.
- Őfelsége most törte fel a pecsétet a kápolnában... Már mossa a szent istenséget... Már öltözteti... Most csukta be az ajtót...
A belső szobákból csengettyűszó, fegyverzörej verődött ki. A nagy terembe bevonult kettős sorban egy szakasz testőr, aranyos sisakban, mellvérttel, kivont karddal, mögöttük két sorban papok, végül rabszolgák hordta trónján megjelent maga a fáraó, akit szinte körülfelhőzött a tömjénszórók füstje.

Egyiptom ura, XII. Ramszesz, már hatvanadik évében járt, arca megráncosodott. Fehér tóga volt rajta, fején aranykígyóval ékes piros-fehér föveg, kezében hosszú pálca.
Amikor a kíséret megjelent, mindenki arccal földre borult.
A fáraó gyaloghintója megállt egy baldachin előtt, amely alatt dobogón ébenfa trón állt. A fáraó nagyon lassan kiszállt a gyaloghintóból, egy pillanatra végignézett a jelenlevőkön, aztán a trónra ülve, a terem párkányára szegezte szemét; egy kék szárnyú, rózsaszín golyó volt odafestve, körülötte zöld kígyók.
A fáraótól jobbra állt a főkancellárius, balra, bottal a kezében, a főbíró, mind a ketten óriási parókával.
A bíró adta jelre mindenki leült vagy letérdelt a padlóra, a főkancellárius pedig a fáraóhoz fordult…
Nem ismerte a nyelvet, ahogy az emberek beszéltek, de a telefonban már hallotta is:
- Természetesen, ha ezt a túrát választja a kedves ügyfél, akkor biztosítunk hozzá fordítógépet is.

Fent a darufülkében sokat olvasott, amikor éppen nem volt emelni való, ilyenformán nem volt idegen tőle a sci-fi irodalom, de azért ez meghaladta a befogadó képességét. Lázasan törte a fejét, mit tegyen… A megrezzenő kép és az újra megszólaló hang hatására, döntött és bátortalanul szólalva kérdezte:
- Csak előre lekötött programjai vannak, vagy kérni is lehet?
- Természetesen kérhet is. Mit szeretne?
- Nos, a lányaim születésénél nem lehettem jelen az akkori munkám miatt. Az megoldható lenne?
- Ó, micsoda remek kérés. Uram, Önt szívesen alkalmaznánk reklám szakembernek is. Mi a cím és az időpont, hogy beprogramozhassam a gépet?
- Maricopa Medical Center 2601 E. Roosevelt Street Phoenix, Arizona 85008 szülészeti osztály. 2009. január 15. délután négy óra. Lehetne most utazni?
- Hogyne, Uram. Meg is van az adatbevitel, parancsoljon…A buborék egyirányú, azaz Ön mindent hall és lát, de a buborékból nem mehet ki semmi és Önt sem látják. A mozgás vezérlése a lábbal történik, mintha a valóságban gyalogolna. Jó utat Uram.

Tulajdonképpen meg sem lepődött, ahogy a környezet képe a kórházra váltott. Emlékezett a szülőszoba számára, így oda indult. Nem volt biztos a buborék mozgási képességeiben, ezért egy nővér mögött surrant be a helyiségbe. Meredith feküdt azon a kínpadon, felpolcolt lábakkal, mellette két nővér törölgette és utasította, mikor mit tegyen, lábai között a doktor éppen befejezte a gátmetszést… Felszólt az asszonykának, hogy na, most nyomjon! Pár perc alatt megjelent egy csapzott, rövidke hajú fejecske, szigorú arckifejezéssel, mintha felháborodna az őt ért zaklatáson. Samantha, motyogta a férfi, megfeledkezve arról, hogy úgysem hallhatják.
- Uram!
Mintha a mindenségből jött volna a hang, hiszen a telefonját eltette.
- Uram – Hangzott ismét. – Van egy kis problémánk…
- Kicsit nem lehetne várni? Emily még nem jött meg.
- Sajnálom Uram, de egyrészt a túra ideje is lejárt, másrészt –roppant restellem- de hibát követtünk el valahol a rendszerben. Megmondaná a pontos időt?
Rezzent a kép és újra az építkezésen volt a lakásuk előtt.
- Reggel hat negyvenöt.
- A dátumot is, ha lenne kedves!
- 2009. január 22. Miért kérdezi?
- Nem tudjuk mi okból történt a téves időbeli kapcsolás, de nem lett volna szabad Önt elengednünk erre az útra. Őszinte sajnálatomra a Rendkívüli Helyzetek Protokollja 4.-es pontját kell alkalmaznom…
- Az mit jelent?
- Minden jót Uram!


Felriadt. Első gondolata az volt, hogy talán a telefonra ébredt, de ránézve a kijelzőjére, ikerlányai képét és az időt jelző stilizált órát látta. Körülnézve a bódéban, a békésen szuszogó gyermekeket és az elnyílt szájjal alvó feleségét szemlélte szeretettel. Elégedett sóhajjal csendesen feltápászkodott és óvatos mozdulatokkal nekiállt reggelit készíteni a családjának.