A lángoló kard

Lajos, a vár lovagja egy szép napon elindult az erdőbe megfelelő ellenfelet keresve. Eddig ugyanis senki nem tudta legyőzni őt. Hirtelen kiért egy rétre. Volt ott egy nagy szikla, amin egy ember ült. Volt rajta szürke páncél és volt egy hosszú kardja a földön, pont mellette. De ez az ember csak ott ült, és bámulta maga előtt a szép, zöld füvet.
- Kiállsz ellenem?
- Hozzám beszélsz? - mondta a páncélos férfi és felkapta a fejét. Az arca nem látszott a sisak miatt.
- Igen. Kiállsz?
- Rendben. - Felállt, majd felkapta a kardját. Hátralépett egyet, majd vissza.
- Úgy látom nehéz a kardod. Ez könnyű csata lesz.
- Nem úgy van az! Nem azért léptem hátra mert nehéz, hanem épp előhívom az erejét.
- Az erejét?! Mire gondolsz?!
- Csak figyelj! - mondta a férfi, majd a kardja hirtelen elkezdett remegni, a színe vörös lett és hirtelen lángcsóvák törtek elő belőle. Lajos elámult, de nem volt sok ideje erre, mert a lángoló kardos fickó egyenesen neki rontott. Lajos megpróbált védekezni, de amint hozzáért a láng a pengéjéhez, az izzani kezdett, majd kettétört és a földre hullott. A lovag ekkor levett két tőrt az övéről és az ellenfél feje felé dobta, de hirtelen meglendült a vörös penge, és összetörte mindkettőt. A fegyvertelen lovag ekkor egy szabályellenes lépést tett. Felhasznált egy erőblokkolót. Odadobta a lángoló kardra, de nem használt.
- Ajaj!
- Hmm... Szabályellenes eszközt használni egy párbaj során. Ez nem éppen egy lovaghoz méltó viselkedés. Utolsó kérdés a halál előtt?
- Van, van! - vágta rá a lovag. - Miért nem működött a blokkoló?
- Ez titok - mondta, majd levágta a törvényszegő lovag fejét. Ezután visszaváltoztatta a kardját és visszaült a sziklára