Történetek

Ahogy beljebb megyek a könyvsorok között, azt veszem észre, hogy egy bácsi körében sok-sok gyerek ül, és kérdezgetnek tőle, beszélgetnek vele. Odamegyek, megnézni, mi van ott. A könyvtáros néni halkan a fülembe súgja:
– Ő egy író. Menj te is szépen, biztos élvezni fogod.
És már taszigál is, míg egyszer csak ott állok előtte, és ő néz rám. Olyan érzésem van, mintha átlátna rajtam...

Szerepjáték…
Izgalmas szó…
Lehetőség…
Lehetőség arra, hogy ne mi legyünk, ne Te és Én, csak egy Férfi és egy Nő...

Amikor szeméremajkain nyelvemet végighúztam, alig észrevehető mozgásba kezdett. Lassú, hosszú mozdulatokkal nyaltam a kis- és nagyajka között. Rácsúsztattam nyelvemet csiklójára – ettől hangosan felnyögött -, és körözni kezdtem rajta. Hosszan becézgettem így...

Gyakran eltöprengek e szó jelentésén, de eddig nem igazán találtam választ. Milyen lehet? Mi jöhet utána? Ezek a kérdések gyakran foglalkoztatnak. Elképzeltem már a halált, de soha sem jutottam annál tovább, hogy minden elsötétül. Ilyenkor megborzongok. Nem is akarom folytatni, de nem is tudom. Máskor az ötlött fel bennem, mi van, ha valaki a családból, aki közel áll hozzám, meghal. Ezt gyakran előveszem, mert rájöttem, egyre kevésbé fáj a gondolat...

A meggyilkolt zenész ügyével nem haladtunk. Hiába beszéltünk minden barátjával, aztán minden ellenségével, olyan volt, mintha a gyilkosát aznap ismerte volna meg. Persze ez nem lehetetlen, hiszen én is már az első nap felvittem Katherinát a lakásomra...

- Na, és te? Hogy varázsoltál először? - kérdezte Fred Emilytől.
- Én… öhm… - tudta, hogy el kéne mondani, de mégsem tudta hogyan fogjon bele. Pedig rajta kívűl már mindenki kivette a részét a sztorizásból, most rajta a sor… - Szóval… jaj, olyan nehéz- ejtett meg egy zavart mosolyt. Miért kell mindenkinek őt bámulnia? És ő is olyan mereven néz rá, na meg Piton…

Ez a nap nem munkáé, és nem a stresszé, hanem a békéé. Ilyenkor elgondolkodik az ember, mit kezdjen a napjával. Menjen moziba? Áhh ma nincs kedve társasághoz, egyedül bámulni egy filmet az elsötétített moziban meg végképp nem. És aztán kinéz az ablakon, és azt látja, hogy a nap ragyog, és mintha a Teremtő jókedve áradna erre a fáradt és beteg világra, hogy egy kicsit mindenki felengedjen...

Kimásztam az ágyból és elindultam, hogy végrehajtsam a kakaó-tervet. Megálltam a tükör előtt, megnéztem magam, cseppet sem nézek ki jobban. Aztán szemeim az alakokat kezdték vizslatni. Valami furcsa érzésem támadt, nem tudom mitől, de határozottan így érzem...

- Akarlak, most, azonnal – mondta, és az ágy szélére ült, majd hanyatt feküdt, és széttárta magát nekem. Gyöngéden végig simítottam szemérmén, de ő mohón kapott merev péniszem után, és nedves öléhez igazította, így hát nem kíméltem, és tövig vágtam bele. Halk kiáltás volt a válasz. Háta ívbe görbült, szeme pedig egyszerre sugárzott hihetetlen szerelmet, és gyűlöletet. Nem mozdultam, ő pedig beharapva ajkát várta az élményt...

A vámpírokra nem lehet azt mondani, hogy szépek, vagy helyesek. A vámpírok egyszerűen csak gyönyörűek, akár nők akár férfiak, pont úgy, mint Nhaxra vagy Valo. A férfi hosszú fekete haja éles kontrasztban állt ugyan bőre hófehérségével, de ez csak tovább fokozta, amúgy sem elhanyagolható vonzerejét. Arca vékonyabb volt, mint a farkasé, de karakteresebb és abszolút nem volt benne semmi kölykösség...