Halál

Gyakran eltöprengek e szó jelentésén, de eddig nem igazán találtam választ. Milyen lehet? Mi jöhet utána? Ezek a kérdések gyakran foglalkoztatnak. Elképzeltem már a halált, de soha sem jutottam annál tovább, hogy minden elsötétül. Ilyenkor megborzongok. Nem is akarom folytatni, de nem is tudom. Máskor az ötlött fel bennem, mi van, ha valaki a családból, aki közel áll hozzám, meghal. Ezt gyakran előveszem, mert rájöttem, egyre kevésbé fáj a gondolat.

Már majdnem egy éve, mikor azt hittem, tényleg elveszítem nagypapámat. Szerencsére nem halt meg. Én mégis tudom, ha akkor eltávozik körünkből, én viseltem volna a legjobban. Mert sikerült elengednem! Elfogadtam, hogy ha mennie kell, akkor menni fog, és nem látom többé. Azóta gyakran előveszem azt a borzalmas napot, amikor az egész történt. Azt hittem, életem egyik legjobb napja lesz, de tévedtem. Előfordul. Most már ráébredtem, hogy minden másodpercben többen halnak meg, és többen születnek. Régebben is mondták nekem, de most fogom fel igazán. De vajon, ha ennyien meghalnak, akkor tényleg olyan rossz dolog a halál? Szerintem nem. Biztos nem. Nem szakadhat vége csak úgy a dolgoknak… valami új kezdődik biztosan. Egy új kaland, egy másik élet. De akkor mit is jelent a halál? És ha már itt tartunk, mit jelent az élet? Fogalmuk nincs. Ha odamennék a föld legokosabb emberéhez, ő sem tudná, ebben biztos vagyok. Közülünk senki sem tudhatja. És aki meghalt, az tényleg eltűnik? Ezek mind-mind olyan kérdések, amiket nem lehet megválaszolni. Rejtélyek, miket nem lehet megfejteni. Aki még is megtudja, elmondani nem fogja. Vagy, mert nincs többé, vagy, mert megretten. De ha elmondaná, nem hinnének neki.

Bevallom, néha elgondolkozom, hogy talán jobb lenne meghalni. Mert túl sok az, ami itt körbe vesz, amit várnak tőlem. Majd az is eszembe jut, mennyi mindent kéne itt hagynom. És bizonyosan tudom, nem lennék képes megtenni és önmagamat a halálba vinni. Valami azt súgja, nem is engednének. Mert még dolgom van itt. Valamit kívánnak tőlem, valami vár még rám. De kik is azok, akikről most beszélek? Istenek talán? Nem tudom. Nehéz elhinni, hogy létezhet bárki is, aki döntene mindenről. Hisz a nagy királyok is abban buktak el, nem látják át birodalmukat, nem bírnak vele. Mert túl sokat akartak! De mégis kell lennie valakinek, mert magától nem mehetnek a dolgok. Azt hiszem, ezt emberi ésszel sohasem fogjuk felfogni. És mit szánhatnak nekem? Mi lehet a küldetésem? Most már kezd derengeni. Persze lehet, hogy rossz úton járok. Hisz minden gyerek úgy érzi, tudja mi akar lenni, néha van amikor bizonytalan lesz. De én érzem, ez most más mint eddig. Ez most több annál. Ez az én ösvényem! Én arra születtem, hogy írjak. Íróként segítsem az embereket. Boldogítsam őket történeteimmel. És tudom, hogy még sokat kell tanulnom, de ez nem keserít el!