Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
- Milyen szép vörösen izzó szemed van, és gyönyörű, ahogy érzem a dühödet. - ekkor emberfeletti erővel téptem le magamról a bilincseket és a földre terítettem. Hirtelen feleszméltem és az ellenségem karjában voltam. Éreztem, felemel és elsuhanunk valahova, egy ház volt az, régi omladozó öreg, gótikus ház. Egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem...
- Kb. 2000 évvel ezelőtt, egy férfi tábláját hozták Hél úrnő elé. A táblára azt írták, hogy egy lány elhagyta a szeretőjét, egy másik férfiért, akihez hozzá kellett mennie. A szerető azt kérte, hogy pusztítsuk el a férfit, a családját, és mindent, ami számára kedves, csak a nőt hagyjuk életben. Megtettük. A nő azonban nem volt hajlandó visszamenni a fickóhoz, mivel megszerette a férjét. A férfi évekkel később még egy táblát írt, csakhogy arra a táblára a volt szerelme nevét vésette, azzal,...
A lány vékony pántú lenge sötétvörös selyem, hálóing szerű, ruhát viselt. Alatta kirajzolódtak testének körvonalai. Sokkal izgatóbbnak látta így, a lélegzetvétel ritmusára hullámzó idomokat. Mintha egy fátyol rejtene el előle olyan titkokat, amelyekről tudja, hogy hamarosan felderítheti valamennyit, de csak apránként akar haladni, hogy minden pillanat, mindig a hódítás újabb örömét hordozhassa...
Szemei kikerekedtek, kezét ütésre lendítette, az ijedtségtől becsuktam szemeim, tudtam, most olyat fog ütni, hogy a fal adja a másikat. És már csattant is a pofon az arcomon.
- Te?! Te nevezed magad pedagógusnak? ! - mondtam könyvekkel küszködve, a fájdalomtól, majd hangosan nevettem.
Kezét ismét ütésre lendítette, ám valaki hátulról megfogta. Zoli volt az, az egyik "nagyfiú"...
- Te?! Te nevezed magad pedagógusnak? ! - mondtam könyvekkel küszködve, a fájdalomtól, majd hangosan nevettem.
Kezét ismét ütésre lendítette, ám valaki hátulról megfogta. Zoli volt az, az egyik "nagyfiú"...
„E kötél bűvös recept szerint, hatféle anyagból készült- felelte a kovács- Úgymint macskaléptek neszéből, asszony szakállából, hegyek lábából, medveínből, halak sóhajából és madarak nyálából.”
Elégedetten mondtunk köszönetet a törpéknek, s az Odin birodalmához tartozó, Armwartner nevű lakatlan szigeten találkozót adtunk Fenrirnek...
Elégedetten mondtunk köszönetet a törpéknek, s az Odin birodalmához tartozó, Armwartner nevű lakatlan szigeten találkozót adtunk Fenrirnek...
Nem, nem aludt el. Ébren van, hiszen élesen emlékszik, hogy elindult otthonról.
Azt már nem tudja felidézni, hogy milyen módon került erre a helyre, de most már biztos abban, nem álmodik.
Furcsa az egész, mint ha kilépett volna a három dimenzióból.
A legrosszabb, hogy érzi körülötte a nyüzsgést, de nem lát senkit, mintha egy olyan burokban lenne, ami az élő dolgokat nem engedi látni, csak az élettelent...
Azt már nem tudja felidézni, hogy milyen módon került erre a helyre, de most már biztos abban, nem álmodik.
Furcsa az egész, mint ha kilépett volna a három dimenzióból.
A legrosszabb, hogy érzi körülötte a nyüzsgést, de nem lát senkit, mintha egy olyan burokban lenne, ami az élő dolgokat nem engedi látni, csak az élettelent...
Elnyúltam, finom szénaillat vett körül, s a távolban tücskök muzsikáltak.
Nagyanyám hirtelen felült, mint aki megfeledkezett valamiről, összekulcsolta megfáradt kezeit, és elmondta esti imáját. Olyan nyugalom szállt meg, a csend, a csillagos este varázsa, gyermeki fantáziámat megmozgatta, és egy pillanat alatt egy elvarázsolt királykisasszonynak, a kukoricaszár palatájának úrnőjének képzeltem magam. Hatalmas báltermeket láttam, melyeket, az esti mesékből ismertem, a csillogást, a...
Nagyanyám hirtelen felült, mint aki megfeledkezett valamiről, összekulcsolta megfáradt kezeit, és elmondta esti imáját. Olyan nyugalom szállt meg, a csend, a csillagos este varázsa, gyermeki fantáziámat megmozgatta, és egy pillanat alatt egy elvarázsolt királykisasszonynak, a kukoricaszár palatájának úrnőjének képzeltem magam. Hatalmas báltermeket láttam, melyeket, az esti mesékből ismertem, a csillogást, a...
Mindennap ugyanarra mentem haza. Egy hajnalig nyitva tartó kiskocsmában dolgoztam. Nagy szerencsém volt hozzánk főleg művészlelkek jártak, mivel a közelben volt a művészeti főiskola.
Az a nap is olyan volt, mint a többi. Tudom, tudom ez elcsépelt szöveg, de tényleg az volt.
Mire végeztem szokás szerint elment már az utolsó villamos is, így kénytelen voltam lesétálni a szomszédos kerületbe. Nem volt hosszú a lakásom és a vendéglő között az út és imádtam éjszaka a kihalt városban...
Az a nap is olyan volt, mint a többi. Tudom, tudom ez elcsépelt szöveg, de tényleg az volt.
Mire végeztem szokás szerint elment már az utolsó villamos is, így kénytelen voltam lesétálni a szomszédos kerületbe. Nem volt hosszú a lakásom és a vendéglő között az út és imádtam éjszaka a kihalt városban...
Már mindketten a szobában álltak. A lány még mindig fogta a fiú kezét. Az átázott ruhából nagy, kövér cseppek hullottak a szőnyegre és pillanatok alatt eső áztatta sötét folt rajzolódott ki a vörös minták között. A lány eloldotta derekát átfogó övét, és köntösét hagyta lehullni a vállairól. A fiú is megszabadult nedves öltözetétől. Lassan közelebb léptek egymáshoz és a két test összeért. Mindketten megremegtek kicsit. A fiú teste hideg volt, mint kint a világ, a lányé pedig forró, mint...
Szóval megbabonázott. Közellépett hozzám. Hosszú szőkésbarna hajamba túrt egyik kezével, másikkal kisimította a rakoncátlan tincseket a szememből, amik mindig a szembe lógtak. Majd nagyon közel hajolt hozzá. Hagytam. Az orra már az enyémhez ért. Ajkai lassan közeltettek az enyémhez, majd egybeforrtak. Egyre szenvedélyesebb lett a csók, végül már a nyakamat kezdte el csókolgatni. Egyik puha érintés a másikat követte. Aztán hirtelen éles szúrást éreztem...