Történetek

- Mondjad öreg, miben segíthetek?
Ekkor kapta az ütést, aztán a hátra szaltó után a fejrúgást.
Kezdett egy kicsit megsértődni, nem emlékezett arra, hogy bunkó lett volna, vagy balhézott volna velük, nem is szólt hozzájuk.
- Figyusz barátom - szólt ekkor a taxishoz- ismerős vagy ugye a BJ-ben? Ha arra jársz, mond meg annak a jóembernek, hogy kerüljön el, mert kitekerem a nyakát ezért a plekniért...

- Kérem, jöjjön le, nem szeretném ha...
- Mi lenne a baj?
- Tudja régen mindig veszekedések voltak mikor Wolen úrfi, herceg itt volt. Még vér is folyt. Kérem, menjen le! - a szobalány majdnem könnyekben tört ki...

Világszenzáció!

Dr. Gasper Andersen neves agytudós, fizikus, földrajzkutató tegnap a délelőtti órákban elveszett.
Egy nagyon fontos előadásra indult a kora reggeli napsütésben, de a harmadik utcasarkon már nem fordult be a szükséges irányba, mert elgondolkozott egy, az agyában épp ekkor felvillanó problémán...

Sajnálatos módon ötvennégy év elteltével a Föld lakossága nem haladta meg a háromszázmilliót. A tiszta levegő már csak elérhetetlen legendaként kering. Végső kétségbeesés lett úrrá mindenkin. Végezetül a borúlátók száznyolcvannégyen elhagyták bolygónkat és más földek után kutattak. A régi csapat nagy része feljutott az űrhajóra, leszámítva Raliont, ő a végsőkig kitart nézetei mellett, ez tisztelendő...

Egy ügyfél nagy mérgesen bemegy Budhához a mennyország reinkarnációs irodavezetőjéhez.
- Jó napot, panaszt szeretnék tenni, valami itt nem működik jól.
Azt még értettem, hogy a föld kialakulásánál tízszer egymás után csillozóként születtem újra, sőt mi több azt az egymás utáni húsz szúnyoglétet is elviseltem, ami cirka összesen tíz percig tartott, mert minden esetben az első akciómkor lecsaptak, de az hogy már kétezer év óta, vagy kurvaként, vagy buziként születek újjá az...

Lassan hozzászoktam a stílusához. Hozzászoktam ahhoz, hogy ritkán akar velem beszélni, hogy általában átnéz rajtam, semmibe vesz, mintha nem is léteznék. Nekem például sose terített, csak egyedül volt hajlandó az asztalnál enni. Ezért én sose ültem oda, amikor evett, az ajtóból figyeltem. Néha arra gondoltam, hogy nem bírom így tovább, hogy elmegyek...

- Szóval, hova is mész ekkora batyuval? - kérdeztem.
- Nem tudom, világgá, ameddig elviszel, addig elviszel, onnan meg majd lesz valahogy tovább! - felelte szomorú hangon.
- És miért mész világgá, ha szabad érdeklődnöm? - faggatózzam tovább.
- Elegem lett mindenből... A családból, a suliból... Új életet kezdek!
- Ha azt mondom, hogy én is hasonló cipőben járok? ...

Anyám szerint vészesen fogyom. Nincs időm enni. Kedvem sincs. Nem érdekel a testem. Álmodni szeretnék. Nem tudom, mióta nem álmodtam. Csak üzeneteket fogadok. Emberéleteket teszek tönkre a hipotéziseimmel és az összeesküvés elméleteimmel, jobb vagyok bármelyik írónál. Megijesztem őket, válogatás nélkül mindenkit. Félelmet gerjesztek, és közben élvezem a kicsapódó veríték szagát...

Minden utas felszállt és vár az indulásra. Megfáradtan, mozdulatlanul, néhányan álmosan ülnek a levegőtlen buszban, mintha minden mindegy lenne, és mintha nem is haza készülnének, miközben a lecsendesülő hőség hatására még mindig egyfolytában és megállás nélkül izzadnak… Nem beszélnek, néma szobrok, csak napi munkától kimerült ülések síró, nyikorgó balladáját és az indulásra készülő elöregedett kipufogó fájdalomüvöltéseit hallom. Szegény, vén kerekes-kocka! ...

Egyre laposabbakat pislogok, hiába, nekem nem megy a csók nyitott szemmel. Reszkető kézzel gombolgatunk blúzt, inget. Nem engedem magamhoz, pedig a testem könyörög érte, átvetem lábam a combján, mellkasát csókolom, szinte áhítattal. Elegáns szőrszálai tövében izzadtságcseppek gyülekeznek. Beszívom az engem is izgató férfiizgalom szagát...