Világszenzáció!
Dr. Gasper Andersen neves agytudós, fizikus, földrajzkutató tegnap a délelőtti órákban elveszett.
Egy nagyon fontos előadásra indult a kora reggeli napsütésben, de a harmadik utcasarkon már nem fordult be a szükséges irányba, mert elgondolkozott egy, az agyában épp ekkor felvillanó problémán.
A probléma hatására olyan gyorsan váltott irányt, hogy még az árnyéka sem tudta követni, így az is csak pár pillanat múlva konstatálta a professzor eltűnését.
Egy ideig próbálta megkeresni azt a testet, amelyhez tartozott, de mivel nem találta, helyesebbnek tartotta, ha elmegy az előadásra, hátha ott megjelenik a professzor.
Az előadás kezdetéig ez nem történt meg, így kénytelen az árnyéka ugrott be a doktor helyett, és tartotta meg előadását.
Az összegyűltek nem sokat vettek észre a cseréből, csak néhányan jegyezték meg, hogy a professzor ma csak árnyéka volt önmagának.
Az előadást követő banketten is visszafogottan viselkedett az árnyék, mert a terem világítása nem kedvezett a verőfényhez szokott miliőjének.
Délután korán távozott fejfájásra hivatkozva, mert nem akarta lekésni a délutáni utolsó napsütést.
Tétován kószált az utcákon és maradék erejét is kezdte elveszíteni a lenyugvó nap halványuló sugaraiban, mikor egy eldugott sikátorban végre meglátta az elveszett professzort.
A professzor egy kövön ült és magában motyogott, olyasmit, hogy miért nem tudja elhagyni az ember az árnyékát.
Az árnyék boldogan futott vissza a létét meghatározó testhez, és megnyugodva nyugtázta, hogy a nagy férfiú nem vett észre semmit, mikor kigyúltak az utca lámpásai, már minden a helyén volt.
Professzor kábán körülnézett, mint aki most ébredt és sietősen hazament.
Másnap a reggeli lapok hatalmas szalagcímekkel hozták az előző napi konferencia részleteit, bőven kitérve a neves agytudós, fizikus, és földrajzkutató csodálatos előadására, hozzátéve, hogy a professzor kissé fáradtnak és haloványnak tűnt, szinte árnyéka volt önmagának.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások