Történetek

- Tudom, hogy barom vagyok, de valahogyan sosem bírtam azokat az embereket, akik csak megállnak a nagy semmi közepén, és fennakadt szemekkel néznek a messzeségbe, mintha látnának valamit, közben pedig a nagy sötétségen kívül a franc sincs ott…
- Vagy lehet, csak te nem látod, amit ők látnak... – milyen jól kiismert ennyi idő alatt. Bravó, figyelemreméltó teljesítmény.
- Ne okoskodj nekem, jó? Még csak pár percre vagyok itt, és öregebb is vagyok nálad, szóval semmi szükség...

Kezdetét vette az interjú. Egész idő alatt próbáltam kerülni Nicholas tekintetét, kisebb-nagyobb sikerrel. Végig a főnök szemébe néztem, és ez tetszett neki, magabiztosnak tűntem. Hogy ne legyen túlságosan tolakodónak, idő közben tanulmányoztam az iroda berendezését. Hatalmas ablak az asztal mögött, fémszínű reluxával beárnyékolva. Néhány szobanövény, és egy akvárium tele halakkal. Kíváncsi lettem volna, hogy néz ki sötétben, amikor ki van világítva. Kevesebb, mint egy óra elteltével fel...

- Jó napot asszonyom, miben lehetek a segítségére?
- Jó napot, kérem én a barátaim miatt vagyok itt... Nemrég hozták be őket. Állítólag autóbaleset érte őket. Kovács Márk És felesége Kovács Eszter.
- Várjon, utána nézek... Igen meg is van, jelenleg Márk a műtőben van még, de Esztert már kihozták, jelenleg az intenzív osztályon fekszik.
Ugyan nem tudom, hogy jelenleg van e látogatás az intenzíven, de majd beszélek a nővérekkel, hogy tegyenek egy kivételt. A szemközti házban...

- Lenne kedved… - kérdezte volna szinte Milli szavaival egy időben a fiú – Mindegy, rendben.
- Mihez lenne kedvem?
- Mindegy, mondom, ha vissza akarsz menni, akkor menjünk.
- Mihez lenne kedvem? Ha elmondod, még akkor is dönthetek úgy, hogy visszamegyek.
- Látom veled nem érdemes ellenkezni. Szóval lenne kedved sétálni egyet?
- Hát nem is – mosolygott Milli – Van kedvem sétálni. Csak szólok a csajoknak. A bejáratnál találkozunk – mondta és már ment is...

A helyzet, nagyon bizarrnak tűnt. Itt áll, és pálcát szegez három valakire, akik bizonyára jóval képzettebbek nála. Ezt azonban ők nem tudták, kiiszkoltak, magukkal hurcolva holmijukat.
Leült. Hevesen zihált, ám észrevette, hogy az ismeretlen lány őt nézi.
- Mi van?
- Ha akarod, elmagyarázhatom mi a kviddics - készségeskedett a lány.
Denem bólintott.
Figyelt és hallgatott. Fél óra múlva már kívülről fújta a kviddics szabályait. A seprűkön lovagló sportjátékot,...

Felugranál egy kávéra - jön az sms...Várlak - válaszolom...
Megérkezel, míg felérsz, megszabadulok a bugyimtól, s egy szál háziruhában várlak... kisfiam itthon, nem sok esélyünk van egy jó dugásra, de megoldottunk mi már mást is!
Bejössz… puszi... dumálsz kicsit a gyerekkel... én felteszem a kávét... míg várjuk, hogy lefő a gyerek kitalálja , lemegy a játszótérre… gyors öltözés, kioktatás után egyedül vagyunk... isszuk a kávét, semmi dolgokról dumálunk...
- Megdugjalak?...

Aztán egy nap a híreket nézve meglátta az afrikai menekülttábort, ahol az a rengeteg ember élt összezsúfolódva, éhezve, sokan betegen. Anna érezte, hogy neki oda kell mennie, ott talán tud segíteni, tud valami hasznosat tenni. Megjegyezte a segélyszervezet nevét, akinek az autóját látta a híradós felvételeken, és másnap az Interneten rákeresve telefonszámokat is talált, és nekiállt a kapcsolatfelvételnek. A felajánlkozását szívesen fogadták, és találkozót beszéltek meg a szervezőkkel....

Amikor a háborúk egymás után robbantak ki, az emberek élete megtelt rettegéssel és félelemmel. Az emberiség mindig félt a haláltól, de azokban az időkben a félelmük mindennapossá vált. Bármikor meghalhattak – vagy legalábbis ők azt hitték. Természetesen már akkor meghatároztuk, hogy kinek, mikor ér véget az élete. Valakinek el kellett döntenie, s az nyilvánvaló volt számunkra, hogy ilyen fontos döntést nem bízhatunk rátok. Ezért mi vettük a vállunkra a terhet és felelősséget, pontosabban...

Mikor ezt meglátták az istenek az égben, akkor Jimi Hendrix leküldte tüzes gitárszólóját az égből, ami pont telibe talált egy burgonyaföldet valahol Ugargöröncs és Kurjantós között félúton. Az isteni szikra hatására a földből előmászott a terminátorkrumpli… Teste csupa izom, tekintete mozgásérzékelős és le tud vetkőztetni. Első útja egy kocsmába vezetett, ahol verekedést provokált, és miután mindenkit lezúzott felkapott egy bőrdzsekit meg egy napszemüveget és felpattant egy harley davidsonra,...

- Miért... - szólaltam meg lassan. Még mindig szorított belül valami kellemetlen érzés. - Miért nem haltam meg?
A vámpír rám emelte a tekintetét. Szemei kicsit fáradtak voltak. És haja is kicsúszott a lófarokból így kissé ziláltan festett.
- Mert nem akartalak megölni.
Eltátottam a szám.
- De ezt hogy érted? De hát belém haraptál...
- Igen - felelte a vámpír. – Azért, hogy felkészítselek.
Megcsóváltam a fejem. Túl zavarosnak hatott minden.
-...