A Hős Születése

Egy olyan korban, mint amiben mi élünk, már hősök nem léteznek. A legtöbb ember hírből sem ismeri a tisztességet, otthon van a hazudozásban, és hírből sem hallott még a lovagiasság erényeiről. A gyengék védelme, a nők iránti igaz szerelem, a bajtársiasság, a bátorság a mai világban mind olyan dolog, amit már senki sem ért és senki se tart be. Kivéve azt a néhány kiválasztottat, vagy a mai embereknek megkésett maradi lelket, akik hódolnak még ennek a dolognak. Történetem is egy ilyen fiúról szól, akinek minden álma az, hogy a mai világ elfogadja az ő értékrendjét.

Ehhez ismernünk kell a fiút és az élettörténetét: egy kis vidéki városba született. A polgári neve a történet szempontjából nem fontos, úgyhogy egyelőre csak lovagnak hívom. A fiú 18 éves ebben az időben. Életének első 14 éve rettenetesen telt. Rengeteget tanult, hogy megfeleljen szülei elvárásának, de ezért egyetlen barátja sem volt, sőt mindenki bántotta is. Nem ismerte a szerelmet, nem tudta milyen egy csók. Türelmetlen volt ráadásul nem is volt jóképű, szóval eléggé pesszimista hozzáállása volt az élethez. A következő három év életének legszebb időszaka lett, ám még mindig volt egy nagy problémája: bár sok barátja volt olyan, akinek a legfontosabb lett volna egy se. Így érkezett el Lovag az utolsó gimnazista évhez. Hiába volt rengeteg ember, akivel együtt lógott, mégis kívülállónak érezte magát. Meg próbált mindig udvarias lenni, mindenkin segíteni és bár sokszor kudarcot vallott őt mégis sokan szerették mégsem vette észre. Nos, ennyi kell a történetünk előismeretének.

Szeptember vége felé járt az idő. Még mindig nagyon meleg volt, Lovag szívében mégsem volt helye derűnek. Tegnap összeveszett számára két fontos emberrel. Megmondta nekik a véleményét, hogy ő senkinek sem fontos. Mindkét lány elég sokat győzködte az ellenkezőjéről, mégsem ismerte be, hogy igazuk van. Lovag csak rá fél napra jött rá mennyire igazuk volt, de addigra már késő volt. Egyiküket szívéig megsértette, és a lány összeomlott, a másik pedig okkal őt hibáztatta az egészért. Lovag mikor ezt megtudta, összeomlott teljesen, és már most félt találkozni velük. Hétfő volt suliba kellett menni. A máskor siető fiú most úgy vonszolta magát, és egész napjában csak egy vigaszt talált: az esti vívó edzést. 8 éve minden második este edzésre ment. Törőzött és párbajtörőzött. Végül elért az iskolában. Minden úgy történt végülis, ahogy gondolta. Egyikük nem vett róla tudomást a másik pedig nem szólt hozzá, mert félt, hogy a fiú megint leszólja, és olyanokat mond, amivel minden érzelmét bánthatja. Eltelt végülis, kínok közt a tanítás, úgyhogy egymagában elvolt és mást sem tett csak könyveit bújta. Aztán hazament és várta az edzést.

Végre elérkezett az idő és elment a fiú edzeni. Szokás szerint átöltözött és várta, hogy megkezdődjön az edzés. Ezek elég sablonosak voltak Bemelegítés lábmunka tőrrel iskolázás és vívás. Lovag nem volt sem a legjobb, sem a legtehetségesebb. Mégis szerette ezt csinálni. A régi korok nagy csatáira emlékeztették. Végül megjött az edző és Lovag már falállt, hogy megmozgassa az izmait, mikor észrevette az edző mögött álló másik férfit. Bár eddig kerültem a személyleírásokat, most az egyszer nem tehetem: A férfi neve Leon Oswald volt. Mindenki ismerte vívókörökben a nevét mégsem féltek tőle. Soha nem indult versenyen hiába verte meg könnyedén az összes bajnokot versenyen kívül. Hófehér rövidre nyírt haja volt Arca karakteres, szeme, mint a sólyomé. Benne tükröződött a lovagiasság mire történetünk hőse csak vágyakozott. Teste szálkás vívó test. Izmai lazák tartásán mégis látszott, hogy bármikor ugrásra kész. Lovag tőle akart tanulni. Fiú elfejlette minden gondját és arra gondolt, hogy ez a férfi képes lenne igazi lovagot csinálni belőle…