Történetek

Nem szándékom az akadémiai szabályzat űberelése, mindössze az abban foglaltak kivonatos közlése a célom, hogy akinek nincs ideje átböngészni a teljes szabályzatot, vagy nehezen érthetőnek találja a száraz szabványszöveget, annak nyújtsak segítséget .
Alapvetően a szabályzat megfelelő, vonatkozó részeit másoltam be, némi magyarázattal...

Ülök itt egymagamban, valami nagyon nincs rendben, talán sosem volt az egész életemben. Valami nagyon fáj, ez a lelkem már olyan szomorú, hogy már sírni sem tud, nagyon szörnyű dolog ez. 19 éves vagyok én, mégis eddigi életem, egyáltalán nem mondható jónak, több rossz történt, mint jó. Egyedül vagyok, és nincs, aki segítsen, nincs, ki megértsen...

Aztán következik a talpad, lábujjaid, lábfejed, majd felfelé haladva elérem a feneked, amit markolok, gyúrok, paskolok, ha akarod. Majd megint hanyatt fordítalak, a tenyerem a hüvelynyílásodon, a középső ujjam a szeméremajkad között úgy, hogy a hegye ki-be jár a hüvelyből, a hüvelykujjam alatti párna pedig jó erősen a szeméremdombod fölötti részre nyomódik...

Az áldozat hangosan hörögve lihegett a kanapén, és félig csukott szemeivel kísérte a nő mozgását, aki még játszani akart. Kibújt a ruháiból, erotikus tánc kíséretében szabadult meg a vadítóan szexi fehér csipkés fehérneműjétől. Mikor teljesen meztelen volt, odalépett a pasashoz, és a szája fölé guggolt.

- Nyalj! - utasította az alatta lihegő hímet. Az ilyen félénk férfiakkal így kell bánni, irányítani kell őket, mert különben semmi nem lesz az egészből; csak tutyimutyiznak......

Egyre olvasom a különböző írásokat, és jóformán állandóan bosszankodom azon, mennyire nem törődik a döntő többség azzal, hogy gyönyörű magyar nyelvünknek milyen szabályai vannak. Nincs szándékomban teljes nyelvtankönyvet közreadni, de hadd ragadjak ki egy olyan problémát, amely annyira elterjedt, hogy még azok is olykor-olykor elvétik, akik különben szépen és helyesen írnak. Talán segíthetek...

Minden ember küzd. Küzd az magáért, a boldogságáért. Küzd azért, hogy elérje a céljait. Küzd, hogy szeressék, és elfogadják. Sokszor másokért küzd, azokért, akik ezt megérdemlik. Néha még azokért is, akik nem. El akarja érni azt, hogy szeressék, tiszteljék, megbecsüljék. Be akarja bizonyítani, hogy többre képes, mint amit hisznek róla. Eltűr mindent, ami fáj neki, elviseli a kudarcokat, a bántásokat, csak azért, hogy valóra váltsa álmait...

Ó nem, az átállásnál még minden rendben ment, az addig 9.90 Schillingbe kerülő osztrák tejet meg is lehetett venni 71 centért, legalább egy darabig. Arról ugyan meg ki tehet, hogy a kereskedelem szép egyetértésben árat emel - ennek már semmi köze az átálláshoz, világos? Maradva a példánál, a tej hip-hop legolcsóbb áron 99 cent lett. Bagatell, nem, hiszen még egy Euró sincs...

Óvatosan nyalogatta meg csiklómat, kezével széthúzta a bőrt, hogy igazán bekaphassa kis kemény dudoromat. Szívta, szopogatta, nyalogatta, míg remegni nem kezdtem. Ekkor lejjebb szánkázott nyelvével, belenyalt hüvelyembe. Ki-be csúsztatta nyelvét. Egyik keze csiklómat dörzsölte, másik keze melleim felé igyekezett. Simogatott, csiklót izgatott és nyalt egyszerre. Én már szabályosan könyörögtem azért, hogy végre betegye...

- Valami történni fog! - rikácsolta Mario.
- Jó vagy már, eddig hogy tudtál csendbe maradni?
- Valami történni fog!
- Azt akarod, hogy hozzádvágjam a tv kapcsolót? - fenyegetőztem.
- Valami történni fog!
- Na jó ezzel nem megyek semmire... - mormogtam és belekortyoltam a kakaóba.
Ekkor nagy robajjal bevágódott a bejárati ajtóm...

Az egyetem elvégzése után minden megváltozott. Az államvizsgám után magamra maradtam, anyám jobb helyre távozott, az egész világon senki sem volt, aki megérthetett volna, testvér híján nem volt kihez fordulnom, hisz túl keményfejű voltam ahhoz, hogy bárkitől is segítséget kérjek. Nem akartam más terhére lenni. Barátom kevés volt, legalább is olyan nem, akire azt mondtam volna, hogy rá merem bízni az életem. Visszatértem a poros kis falucskába ahonnan származtam, és valami munka után néztem......