Egyedül - ha senkinek sem számítunk

Csak ültem nem törődve semmivel. Már nem számított semmi. Senki nem nézett rám. Ha megláttak, elfordították fejüket.
Arcomon könnycsepp csordul. Térdemet magam alá húzva ülök a földön, és merengek előre. Most nincs senki, aki letörölné könnyeim. Fejemben furcsa gondolatok keverednek.

Lassan felállok. Nem érzem kezem, se bármely testrészem, teljesen átfagyott mindenem. Sötét van, csak a lámpák világítanak. Senki sincs az utcán kihalt és üres. A velem szemben lévő hídhoz sétálok, megfogom a hideg, vas korlátot. Hideg és csúszós. Egy percre becsukom szemem, és látom mindazt, amit itt hagyok. Már senki sem sír értem, senki sem hiányol, és senki sem aggódik. Arcomon a könnycseppek megszaporodtak. Már nincs bennem félelem senki, se bánthat. Itt befejeződik minden.
Kinyitom szemem, és újra a hideg esős utcán állok. Lábam lassan átemelem a korláton, majd a másikat is. Itt állok a peremen, és nézem az alattam lévő soha véget nem érő sötétséget. Itt az út vége.

Hirtelen kiáltást hallok, de már késő. Fejemet jobbra fordítom, és utoljára annak szemébe nézek, ki valaha számított, és kitől legkevésbé vártam volna a hátbatámadást. Szemem a szemébe mélyesztem, hogy tudja mit rontott el, hogy kiolvassa a fájdalmat a szememből. Hirtelen hangosan felkiáltok és ugrok. Az idő lelassult. Érzem a fájdalmat, az elkeseredettséget. Már nincs sok hátra, és mindennek vége.
Hirtelen erős fájdalom járja át testem, majd elsötétül minden.
Már csak fekszem. Fáj minden, ami volt, ami történt.

Szemem újra kinyílik, és ott állok a híd előtt. Fejem jobbra fordítom és látom, hogy ott van. Elengedem a korlátot, és felé nézek. Látja szememben a fájdalmam, a mérhetetlen kínt, majd leborul előttem, és én is mellé. Egymás vállán sírunk.
Hirtelen mintha villám hasított volna belém, és újra egyedül vagyok, ülök a sötétben könnyeimbe burkolózva.

Egyedül vagyok. Nincs csoda, egy hirtelen feltámadt bűntudat. Ez csak egy szikra, egy csendes álom. Már vége nem kell félnem semmitől. Nem félek. Már nem számít senki. Egy utolsó pillantást vetek az utcára, majd végleg lehunyom szemem. Viszlát. soha nem térek vissza erre a szörnyű helyre.