Féltékenység

- Szeretnék veled valamit megbeszélni.
- Rendben, mondd csak.
- Találkozom Olgával.
Félrenyelek, köhögök a víztől.
- Ismételd meg, kérlek.
- Jól hallottad. Találkozom Olgával.
- Miért is?
- Azt mondta, látni szeretne.
- Én meg mennék nyaralni Madridba. Az én kívánságomat is első szóra teljesíted?
- Sejtettem, hogy fel fogod kapni a vizet.
- Nocsak, micsoda vaslogika szükségeltetik ahhoz, hogy előre kikövetkeztesd, hogy baromira nem fogok örülni annak, ha a volt menyasszonyoddal találkozol, akivel hét évig együtt voltál.
- Ennek most semmi köze ehhez.
- Persze, oké, rendben. Mikor találkoztok?
- Péntek este. Elmegyünk vacsorázni.
Felpattanok a székről, dühösen csörtetek a hálószobába. Utánam jön, teljesen értetlenül.
- Most mi a fenét csinálsz?
- Leszedem az ágyneműdet, hogy kint alhass a kanapén.
- Na ne szórakozz velem. Nem alszom a kanapén.
- Jó, akkor majd én - fröcsögöm és rángatom az ágyneműmet.
- Most úgy viselkedsz, mint egy hülye liba! Miért nem alszol velem?!
- Miért is nem?! - kiabálom. - Talán azért mert a kibaszott VOLT MENYASSZONYODDAL TALÁLKOZOL?
- Ettől még alhatsz velem.
- Nem!- jelentem ki és felkapom az ágyról a tőle kapott plüsspingvint. - A pingvinnel alszom!
Kirobban belőle a röhögés.
Gyilkos pillantást vetek rá, aztán cókmókkal együtt sarkon fordulok és az új ágyamhoz vágtatok.
Utánam jön, igyekszik komolyságot erőltetni magára.
- Csak egy találkozás. Ne kapd úgy fel a vizet.
- Neked hogy esne, ha a sokak által életem szerelmének titulált ex-vőlegényemmel találkoznék, hogy eldumálgassak vele egy kellemes vacsora keretében?
- Nincs is ex-vőlegényed.
- Barom!- szakad ki belőlem, azzal a fürdőbe masírozom, és becsapom az ajtót magam mögött. A fésűm akad a kezembe, durván tépni kezdem vele a hajamat, hosszú fekete hajszálak hullnak a padlóra.
- Elmentem edzeni - kiabál be az ajtón, majdhogynem röhögve. Utálok féltékeny lenni, mert nagyon jól tudom, hogy ilyenkor olyan vagyok, mint egy házsártos, kielégítetlen, jól konzervált 45 éves háziasszony, de egyszerűen nem tudok más lenni. Nem tudom eljátszani, hogy nem érdekel, főleg, hogy azzal a nővel találkozik, akit a legjobban utálok, szimplán irigységből. Gyűlölök belegondolni abba, hogy neki mennyivel több jutott, mint nekem. Gyerekkori barátság, aztán a nagy szerelem... 7 év együttlét, eljegyzés... A családok már lázban égtek, várták az esküvői meghívókat... Aztán jöttem én. Jobb pillanataimban ez gonosz elégtétellel tölt el, de most idegbajosan rágcsálom a szám szélét. Mégis mi a fenét akarhat tőle? Tuti, hogy még mindig szereti...

Transzban vonulok ki újdonsült fekhelyemhez, a pingvint kezdem nyomorgatni, miközben rémképek peregnek képzeletem mozivásznán.

Kulcscsörgésre térek magamhoz, időközben teljesen besötétedett. Beugrom a takaró alá, és alvást színlelek. Ledobja a sporttáskáját, lerúgja a cipőjét. Cipzár ciripel, leveszi a kabátját, résnyire nyitott szemmel kukucskálok, de csak elégedetten mosolyog, felém sem néz. Felmegy bennem a pumpa, azonnal kombinálni kezdek: tuti attól a repedtsarkútól jön...
Vidáman énekelgetve vonul a konyhába, magához vesz egy üveg vizet. Odajön hozzám, belepuszil a hajamba.
- Ha érdekel a meccs, majd gyere be, nemsokára kezdődik.
A fenébe, a meccs!
Mostmár mindegy, én innen fel nem kelek, nem vagyok hajlandó bemenni hozzá!

Órákkal később még mindig álmatlanul meresztem a szemem a sötétbe, borzasztó fantáziaképekkel kínozva magam, amik dióhéjban ugyanarról szólnak: - Még mindig szeretlek. - Juj, én is. - Akkor jó, költözzünk össze.
Az ajtó nyikorgása töri meg a csendet, meztelen talpak közelednek alkalmi fekhelyemhez.
- Alszol?
Nem válaszolok.
- Nem hinném, hogy alszol.
Csönd.
- Tudom, hogy nem alszol.
- Akkor meg minek kérdezted?! - tör ki belőlem.
- Kis pukkancs!- közli vidáman és lehuppan a padlóra.
- Mi van, sok vizet ittál? Vagy megnövekedett prosztatád miatt folyóügyeid csak akadoznak? Vagy miért üdülsz most itt mellettem?
- Nem tudok aludni. Senki nem beszél mellettem álmában, miközben kapálózik és rendszeresen felkelt azzal, hogy pofán vág.
- Pedig most marhára megérdemelnéd.
- Naaa - búgja és a hajamat kezdi simogatni. - Nem eszik olyan forrón azt a kását.
- Persze, gondolod te!- közlöm durcásan, hátat fordítok neki, és szorosan a támlához csúszom.
Mozgolódik, aztán felemeli a takarómat és bemászik mellém.
- Mi a fenét csinálsz? Összenyomsz teljesen.
- A fél seggem a levegőben lóg, úgyhogy egy szavad nem lehet.
- Ne szenvedj, a szobában tiéd az egész ágy.
A nyakamba bújik, bal keze a combomat simogatja.
- Nem akarok nélküled aludni.
- Ne hízelegj! - próbálom keményen mondani, de teljesen elgyengültem attól, hogy ennyire közel van hozzám és ilyen aranyos és...
Na jó, elég volt ebből, valami tartást! Egy kis büszkeséget vagy valamit!
Ez mind szép és jó, de olyan nehéz meggyőzni magam, mikor legszívesebben szorosan magamhoz ölelném. Ráadásul a testem lassan bizseregni kezd, ahogy a kezei egyre inkább a combom belső oldalára vándorolnak.
- Tudod, jól esik, hogy féltékeny vagy.
- Mondták már neked, hogy egy seggfej vagy?
- Ühüm. Te szoktad mondani, amikor összezördülünk de már nem haragszol, csak úgy csinálsz.- válaszolja teljes bizonyossággal. Keze felcsúszik az oldalamon és rátalál a mellemre.
- Csak nem azt érzem, hogy kemény a mellbimbód?- kérdezi kajánul, hallom a hangján, hogy mosolyog.
- Nem. Csak fázom - hazudom szemrebbenés nélkül.
- Persze... - leheli a fülembe, és a nyakamat kezdi szívogatni, ujjai a mellbimbómat morzsolgatják.
- Hagyd abba, ezzel nem fogsz kiengesztelni - mondom kissé megemelkedett hangon.

Ne hagyd abba, ne hallgass rám...

Ajkai tovább vándorolnak, keze becsúszik a nadrágomba, szeméremdombomat cirógatja.
- Utálom, amikor ilyen vagy- sóhajtom és felemelem a lábam, hogy szabad útja legyen a kezének.
- De csak azért, mert nem tudsz nekem ellenállni - közli kajánul. - Gyere Pingvinlány, menjünk vissza az ágyba.
- Hm, rendben, nem bánom.
- Egyébként csak vicceltem.
- Hogy mi?!
- Nem találkozom vele, csak érdekelt a reakciód.
- Te...! - hápogom felháborodottan, keresem a sértést, amit a fejéhez vághatnék. Magához szorít, aztán nevetve a fülembe súgja:
- Én is szeretlek.