Történetek

Ahogy belépett a fában lévő kis otthonába, becsapta maga mögött az ajtót, majd leroskadt elé, és könnyekben tört ki. Fejében a gondolatok, akár a gyorsvonatok, összevissza száguldoztak, mindegyik más-más irányba, más-más érzelmeket vonva maga után. Felhúzta a térdeit, átkarolta, fejét pedig lehajtotta. Könnyei, akár a tó melletti vízesés, ömlöttek ki szeme sarkánál, s minden egyes könny egy-egy problémát vitt magával. Chris lassan meg is könnyebbült, s ahogy felemelte a fejét halkan sikoltott...

Együtt nevettünk és olykor sírtunk, együtt izgultunk, és olykor tanultunk. Nyolc-hat-négy év mit együtt töltöttünk, de olyan éveket melyek örökre megváltoztatják életünket. Átestünk azokon a dolgokon, miken csak fiatalon szabad és lehet. Akkor kedveltek, vagy szerettek, ma már nem lényeges, feleded azt, mire nem akarsz emlékezni, és sajnálod azt, mit akkor kellett volna tenned...

- Hiányoztál – suttogta a fiú a fülébe.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte Chris, nagy szemekkel meredve rá.
- Ugyan, mit számít ez? Csak látni akartalak, és egy kicsit együtt lenni veled. Olyan nagy baj ez? Kérlek, ugye nem akarsz okot adni arra, hogy azt higgyem, már nem szeretsz annyira?
A lány heves ellenkezésbe kezdett, de szíve mélyén érezte, a fiúnak van igaza. Már nem szerette őt annyira. Valami megváltozott, valami olyan került a felszínre, ami eddig...

- De úgy igazán… Te sem hiszed, hogy ez valóság! Ez… Láttam, ahogy világra jött egy unikornis, érted?! Volt igazi szarva is és – itt elnevette magát – olyan kis ügyetlen volt, mint… mint… mint egy ügyetlen, hófehér kis szőrcsomó. Nagyon, nagyon édes volt.
- Minden bizonnyal – somolygott a fiú is, és egy puszit nyomott a Chris fejére.
- Igen, az volt, de mégis! Ilyenek… ilyenek egyszerűen nincsenek, érted? Szóval mi most…

Először csak a könyökünk ért össze egyszer, mintegy véletlenül. Másodszor már biztosan nem volt véletlen. Az ő bal könyöke az én jobbommal. Egy negyed lépést léptem hátra, ne kelljen csípőre tennem a kezem, hogy a karjához súrlódjon a karom. Apró borzongás futott rajtam keresztül, és megéreztem a bőrömön, hogy az ő karján is felállnak az apró szőrszálak. Balra néztem, a barátnőmre, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a baráti társaságunkkal. Finoman nekidőltem a jobbomon lévő nőnek,...

Egy lány hangos zihálása töri meg a szoba csendjét, zaklatottan és gyorsan ült fel, arcát tenyereibe temeti és próbál megnyugodni, végig gondolni álma lényegét és elkergetni minden gondolatot, ami ehhez köti.
- Mi a baj? – kérdi a mellette fekvő felülve, és kezét a lány vállára csúsztatja.
- Csak rémálmom volt… - feleli röviden, majd kezével a másikét távolítja el, végül visszafekszik, elfordul, és úgy tesz, mintha elmerülne az álomvilágba, szeméből lassan kibuggyannak a hideg...

- Istenek vagyunk? – Artemisz hangja teljesen közömbös volt, amolyan hétköznapi, mintha olyan megszokott lett volna, mintha mondjuk azt mondta volna: „Gimnazisták vagyunk?”
- Igen – bukott ki a válasz Chrisből, hamarabb és erősebben, mint azt szerette volna.
- Igen, mind a ketten azok vagyunk.
- De akkor hogyhogy nem az Olümposzon ülünk nektár eszegetve, és ambróziát szürcsölgetve, miközben…
- Jut is eszembe! Ha hirtelen erős bizsergés jár át, és utána úgy érzed,...

Néhány halk, nyöszörgő hang. Néhány apró sóhaj, néhány kézmozdulat. Hírtelen leáll minden, a gépek sípolva jeleznek. A gyermek nem mozdul többé… ápolók rohannak a kórterembe, próbálják éleszteni, de a gyermek nem reagál. Kisírt szemén már nem látszik a fájdalom, inkább csak a nyugalom, mely szétárad egész testében. Nem akar ő visszajönni, nem akar visszatérni erre a kemény földre, a vad életbe...

Nem hiszem el, hogy mindez velem történik. Csak tizenhat éves vagyok. Hogy várhatják el tőlem, hogy kezelni tudjam a helyzetet? Két hete meghalt az anyám, és most egy olyan férfihoz kell költöznöm, akit gyakorlatilag nem is ismerek. A férfihoz, aki tizenhat éve felcsinálta anyámat, és aztán úgy dobott el minket, mint egy üres kólás dobozt. Ennyi év után játszani akarja a jó apukát, és magához vett. Most ott kell laknom vele, a némberével, és a fiával valahol az Isten háta mögött, távol...

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet, ahol ő és a lány kettesben fekszenek az ágyon a Szirén kabinjában, teljesen elmerülve egymásban. És Isten lássa lelkét, gondolatban tovább vitte… összekapaszkodott végtagok, elfúló zihálások, gyönyör teli kiáltások és a csodálatos teljesség érzete… bármit megadott volna azért, hogy mindezt átélje a lánnyal.
„Te lökted el magadtól! Hát itt az eredménye!”
Igenis jól tette! A vágya a nő után, egyszerű… biológia. Ami azzal...