Történetek

A sárkányok megjelenése az emberekből vegyes érzelmeket váltott ki. Voltak akik támogatták, hogy itt vannak, voltak akik ellenezték. Az emberiség nagy része azonban azon az általános véleményen volt, hogy a sárkányok által majd rengeteg szellemi és technológiai sok újdonságokhoz jutunk és sikerül majd elkerülnünk a Föld elpusztulását az egyre növekvő globális környezetszennyezéstől...

Kérdi valaki a nyílméregbékától, hogy „Drágám, akarsz te jáspis, opál, rubin vagy smaragd, de mérgező, szép, de gyilkos lenni?” Mondja-e neki az anyja ebihal korában: „Kedvesem, úgy vigyázz, hogy ne szeress, mert veszélyes vagy!”? Választhat vajon a kis jószág? De bizonyosan azt mondaná: jó ez neki így. Hogy is ne volna jó? Ő így éli túl a létet, neki ez hasznára van. Tudja is róla mindenki: harsány, hát halálos...

Nóri egy ollót keresett, s szemből közelített vonzalma tárgyához.
- Arra most nem lesz szükség – mondta Elza széles mosollyal az arcán, kezeivel megfogta Nóri fenekét, s gyengéden magához húzta. Lassan simogatta feszes seggét, néha kicsit belemarkolt. Tekintetük egymásba fonódott, Nóri alig láthatóan megnyalta az ajkát, amiből tapasztalt partnere rögtön tudta, mire vágyik...

Ismét egy nehéz nap állt a hátam mögött. Hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam és beestem az ágyba. Nagyon álmos voltam. Ahogy lassan lecsukódott a szemem ismét a már szokásos álmomban találtam magam. Mostanság egy tűzoltóval chatelek, akinek már elég sok mindent elmondtam magamról, ennek tudtam be az álmaimat. Azt is tudta, hogy hol lakom. Egyszer már egy randit is megbeszéltünk, de végül behívták dolgozni, így az elmaradt...

A lányok sokszor mondják a fiúkra, hogy gusztustalan, szexmániás, hűtlen disznók, de közben néha sajnos észre sem veszik, hogy ők is tudnak, sőt szeretnek ilyenek lenni. Kell nekik a vadulás, az izgalom. Nem minden lány persze, de mostanában azt vettem észre, hogy egyre többen. Az én barátnőim is, ahogy idősödtünk, úgy változtak. Csak én maradtam meg a szende kislánynak, annak a bohókás kis mindenlébenkanál fruskának, aki voltam tíz éves korom óta. Hiába, én nem változom, belül mindig...

Eszébe jutottak a régi napok. Amikor egy nap több férfi is megfordult nála. Egy kora tavasz napon ez a fazon egy teljes napra beköltözött hozzá. Akkor egész nap szopott. Most ezen járt az agya. Soha nem akart semmit érezni a kuncsaftok iránt, ezt a férfit valahol mélyen azonban kedvelte. Amikor kemény faszát a szájába verte, gyönyörű érzés fogta el. De talán...

Azon az alkoholmámoros éjszakán a világ megszűnik létezni számomra, csak te voltál, és én. Lassan kezdtél bele óvatosan fel-fel pillantva rám vártad, mit reagálok arra, amit mondasz, féltél, hogy nincs bennem tartás, és melledre borulva zokogok majd...

Verseket olvasok. A méla nyáresti csend nehezen térdel mellemen, torkomat, szívemet néma melancholia szorítja és kedélyem hiányod – végső hiányod tudata – tartja lefogva. Szemem látja bár a betűket és sorokat, fülem hallja a rímeket, agyam mégsem fogja fel, mégsem érti, amit olvasok. Talán jobb lesz letenni a könyvet...

Most már ő is az én szemembe néz. Ugyanúgy elveszik benne, ahogy én az övében. Egyre gondolunk. Mint a mesében, amikor a szép hercegnő rátalál az ő hercegére, aki csak az övé, senki másé. Furcsa érzés söpör át rajtam, talán csak egy fuvallat. Tudom, hogy most már örökre mellettem lesz, mégis félek, mi történik, ha elmúlik ez a gyönyörű pillanat?

- Igen? - kérdőn néz rám, de abszolút nem ellenségesen. Pedig bárki lehettem volna. Egy srác, aki csak úgy rákiált az utcán, lehet, hogy ki akarom rabolni, vagy még rosszabb. Már vontam le magamban a következtetéseket, hogy biztosan egy nagyon kedves lány, és én is biztosan szimpatikus voltam neki, ha nem futott el előlem rögtön elsőre!
- Szia! Németh Dani vagyok. Egy suliba fogunk járni, illetve én már ide járok egy ideje, és hallottam, hogy te is ide fogsz, gondoltam jól jönne...